BUDAPESTI CORVINUS EGYETEM GYÜMÖLCSTERMŐ NÖVÉNYEK TANSZÉK 2013. Nyersanyagismeret Gyümölcsfajták Tóth Magdolna és Ficzek Gitta PÁLINKAMESTER SZAKIRÁNYÚ TOVÁBBKÉPZÉSI SZAK TANANYAGA Az irodalomjegyzékben felsorolt forrásmunkák felhasználásával írta Dr. Tóth Magdolna tanszékvezető egyetemi tanár az MTA doktora és Dr. Ficzek Gitta PhD egyetemi tanársegéd Lektor Dr. Nyéki József az MTA doktora A tananyagban felhasznált fényképek a képek alatt megnevezett szerzői hozzájárulással a ki- adó tulajdonát képezik. A szöveg és a képek értékesítése, akár kivonatosan is, a kiadó engedélye nélkül a szerzői jog elleni vétségnek számít és büntetendő. Ugyanez vonatkozik a sokszorosításra, fordításra és további elektronikus rendszereken történő feldolgozásra. ISBN 978-963-503-531-1 Technikai szerkesztő Ficzek Gitta Tóth Magdolna – Ficzek Gitta © Kiadó Budapesti Corvinus Egyetem Gyümölcstermő Növények Tanszék 1118 Budapest, Villányi út 35-43. TARTALOMJEGYZÉK BEVEZETÉS, FOGALOM MEGHATÁROZÁSOK ………………………………………………………..….4 A KIVÁLÓ PÁRLAT NYERSANYAGÁNAK ÁLTALÁNOS KRITÉRIUMAI…………………………….…8 A FAJ- ÉS FAJTAVÁLASZTÁS ÁLTALÁNOS SZEMPONTJAI…………………………………………...9 GYÜMÖLCSFEJLŐDÉS, ÉRÉSBIOLÓGIA………………………………………………………………….11 AZ OPTIMÁLIS SZÜRETI IDŐPONT MEGHATÁROZÁSA……………………………………………….15 ALMAGYÜMÖLCSŰEK………………………………………………………………………………………..18 ALMA…………………………………………………………………………………………………………………………...18 KÖRTE…………………………………………………………………………………………………………………………41 BIRS……………………………………………………………………………………………………………………………59 CSONTHÉJASOK…………………………………………………………………………………………..…66 CSERESZNYE………………………………………………………………………………………… ...66 MEGGY…………………………………………………………………………………………………...78 SZILVA…………………………………………………………………………………………………...90 KAJSZI………………………………………………………………………………………………….104 ŐSZIBARACK………………………………………………………………………………………...…113 BOGYÓSGYÜMÖLCSÜEK………………………………………………………………………………...116 SZAMÓCA……………………………………………………………………………………………….116 MÁLNA, SZEDER………………………………………………………………………………………..125 FEKETE BODZA…………..……………………………………………………………………………..134 KÜLÖNLEGES GYÜMÖLCSFAJOK………………………………………………………………………140 FELHASZNÁLT IRODALOM………………………………………………………………………………..145 BEVEZETÉS, FOGALOM MEGHATÁROZÁSOK Jelen tananyag célja a párlatkészítésre alkalmas gyümölcsfajok és célfajták bemutatása. Tekintettel arra, hogy a pálinkamester szakirányú képzés hallgatói között vannak nem kertész előképzettségűek is, ezért a pomológiai leírásokban és a fajtahasználatban gyakran használt kifejezések és fogalmak értel- mezésével, ill. meghatározásával kezdjük ismertetésünket. Ezen fogalmak, melyek Tóth (2009) korábbi munkájában ugyancsak megtalálhatók, jelen szakirányú továbbképzésben nem képezik a számonkérés részét, csupán a faj- és fajtaismeret megértését és elsajátítását segítik. A) Fajtaismereti alapfogalmak Gyümölcstermő növény. Több évig élő, fás szárú (fák, cserjék) vagy évelő gyökértörzses növények, melyeknek termését vagy magját (nem vegetatív szerveiket) fogyasztjuk. A termés botanikai értelemben valódi vagy áltermés lehet, s a gyümölcsök és termések többsége fitonutriens tartalmuk és antioxidáns hatásuk révén egészségvédő élelmiszernek is tekinthető. A hazánkban üzemileg termesztett gyümölcsnemeken belül a termés alapján történő ún. gyakorlati csoportosítás szerint megkülönböztetjük az almagyümölcsűek (alma, körte, birs), a csonthéjasok (őszibarack, kajszi, szilva, cseresznye, meggy), a bogyós gyümölcsűek (szamóca, málna, szeder, szedermálna, ribiszke, köszméte, bodza) és a héjastermésűek (dió, mandula, gesztenye, mogyoró) csoportját. A különleges gyümölcsfélékhez tartoz- nak a kultúrába vonható (vad) fajok és az egyedi termőhelyeken és/vagy termesztő berendezésekben nálunk is megtermelhető déli gyümölcsök. Jelenleg számításba vehető különleges gyümölcsfajok: nas- polya, berkenye, arónia, galagonya, csipkebogyó, riszméte, homoktövis, som, áfonya, kökény, fehér eper, fekete eper, japánbirs, olajfa, füge, gránátalma, kínai datolya, datolyaszilva, kivi. Fajta. Azonos rendszertani egységhez tartozó, egy genotípus vagy genotípusok kombinációja által meghatározott tulajdonságokkal jellemezhető, más populációtól megkülönböztethető, egynemű, és tu- lajdonságaiban állandósult növények összessége. Keletkezésük szerint a gyümölcsfajták lehetnek hib- ridek, rügymutációk, szelektált klónfajták, tájfajták, ismeretlen eredetű fajták és transzgénikus fajták. Klón. Egyetlen egyedből ivartalan úton szaporított és továbbszármazó növények összessége. A gyü- mölcsfajták általában klónfajták. Klónfajta keletkezhet: a) generatív úton keletkezett egyed vegetatív elszaporításával, b) valamely növényrészen bekövetkezett örökletes megváltozás (szomatikus mutáció) izolálásával és elszaporításával, c) klónszelekció útján kiválogatott egyed vegetatív elszaporításával (gazdaságilag vagy biológiailag eltérő az egyed, nem szükségszerű a morfológiai eltérés). Transzgénikus fajta. Biotechnológiai módszerrel növénytranszformáció útján előállított olyan fajta, amely az eredeti fajtától a génátvitellel bevitt új tulajdonság(ok)ban különbözik. A vonatkozó rendeletek alapján az így előállított fajtákat külön jegyzékekben számon tartják, hogy előállításukról a fajta haszná- lóit vagy a termés fogyasztóit tájékoztathassák. Fajtaleromlás. A vegetatív szaporítás során a fajták gazdasági értékének csökkenését előidéző tulaj- donságváltozás. A leromlás okai lehetnek: 1. betegségek, amelyek a vegetatív szaporítású, genetikailag homogén állományban fellépő új kórokozó rasszok megjelenése után tömegesen terjednek, 2. "negatív" mutációk. Fajtafenntartó nemesítés. Szabványban meghatározott nemesítői tevékenység, amelynek célja az, hogy a fajta minősítéskor meglevő tulajdonságai értékcsökkenés nélkül fennmaradjanak. Fajtaválaszték. Az adott kisebb-nagyob területen, meghatározott idő alatt termeszthető fajták köre. Fajtaváltás. Új fajtára való áttérés. Tomcsányi szerint megkülönböztethető biológiai, ökonómiai vagy piaci és technológiai fajtaváltás. Biológiai fajtaváltás esetén a fajta termékjellege (típusa) nem változik meg, legfeljebb minőségben javul, vagy nagyobb teljesítményű illetőleg egészségesebb lesz. Piaci faj- taváltás esetén az új fajta megjelenése egyben új terméktípust is magával hoz. A fajtaváltásnak számos indítéka lehet. Fajtaváltásra lehet szükség például a termesztés jövedelmezőségének fenntartásához vagy növeléséhez, új termesztési módszerekre való áttérés esetén, a megváltozott gazdasági feltételek miatt, vagy ha a piaci verseny ezt indokolja. Nemzeti Élelmiszer-Biztonsági Hivatal (NÉBIH) Kertészeti Növények Fajtakísérleti Osztálya. A gyümölcsfajták állami elismerésének előkészítése céljából az állami elismerésre bejelentett fajták vizs- gálatával megbízott egység. További feladata a nemzeti fajtajegyzék közzététele. UPOV. Új Növényfajták Nemzetközi Fajtaoltalmi Szervezete. Előírásainak betartását a tagországok saját jogalkotásokkal érvényesítik. Magyarország 1983-ban csatlakozott a szervezethez. Államilag elismert gyümölcsfajta. Az Országos Mezőgazdasági Fajtaminősítő Tanács ajánlására a Vidékfejlesztési Minisztérium által elfogadott fajta, amely az elfogadott néven forgalomba hozható. Fajtajelölt. Állami elismerésre bejelentett, minősítési vizsgálat alatt álló fajta. Nemzeti fajtajegyzék. Az állami elismerésben részesített szőlő- és gyümölcsfajták lényeges adatait tartalmazó közhitelű nyilvántartás, amely közli a hazánkban külön engedély nélkül szaporítható állami- lag elismert fajták s a szaporításra egyedileg engedélyezett gyümölcsfajták évenként aktuális listáját. Gyümölcsfajták védjegye. A gyümölcsfajták neveihez egyre gyakrabban oltalmazott védjegyet is kap- csolnak a (főként külföldi) nemesítő vagy forgalmazó intézmények. Ezeket a védjegyeket (márkanév) csak azok használhatják, akik a védjegyjogosulttól erre engedélyt kaptak. (A nemzetközi előírások elle- nére ezen névjegyeket gyakran fajtanévként is használják.) Fajtaoltalom. A fajtatulajdonosi jogok érvényesítése érdekében a növényfajták oltalmazására van lehe- tőség. A fajtaoltalommal védett fajta esetében a szaporítóanyag előállításához, a szaporítóanyagok eladásra való felkínálásához, eladásához vagy egyéb belföldi vagy külföldi forgalomba való hozatalá- hoz, a fajtaoltalom jogosultjának hozzájárulása szükséges. A gyümölcsfajták oltalmazására, a fajtatulaj- donosi jogok érvényesítésére az EU tagállamainak napjainkban már kétféle lehetőségük van. Az egyik az ún. nemzeti fajtaoltalom, amely csak azokban az országokban érvényes, ahol a fajta ezt a jogosít- ványt megkapta. Tehát ezt minden olyan országban külön-külön kérelmezni kell, ahol a nemesítő a fajtáját oltalmazni kívánja. A másik lehetőség az ún. EU közös fajtaoltalom, amely egyszeri eljárással az EU egész területére érvényes. Mind a kettő a szabadalomtól független, ún. növénynemesítői jogrend- szerben valósul meg. A fajtaoltalom fenntartásáért a nemesítőnek évente ún. fenntartási díjat kell fizetni. B) A fajtaismertetés során gyakran használt biológiai alapfogalmak Fenológiai folyamat. A tenyészidőszak alatt (a rügypattanás kezdetétől a lombhullás végéig) fenológiailag megfigyelhető jelenségek összessége. Fenológiai menet. A fenológiai folyamatnak az a része, amely idő alatt lezajlik egy-egy azonos növényi rész kialakulása és fejlődése. A gyümölcsfajok esetében Brózik a kihajtás, virágzás, érés és lombhullás meneteket különít el. Fenológiai fázis. A fenológiai meneteken belül egymástól jól elkülöníthető kisebb szakaszokat jelöl. A vegetatív rügyek esetében Brózik a rügypattanás, rügyfakadás, szétválás, kiterülés és lombosodás, a generatív rügyek esetében a rügypattanás, rügyfakadás, szétválás, kiterülés, virágbimbó pattanás, vi- rágbimbó fakadás, sziromlevelek szétválása, kiterülése és sziromhullás fenofázisokat különít el. Fenológiai stádium. A fenológiai fázisokon belül megkülönböztethető szakaszok (pl. a virágzás fenofázison belül a bibe fényes, termékenyülésre alkalmas és a bibe elbarnult, termékenyülésre alkal- matlan szakasza). Rügydifferenciálódás (virágrügyképződés). A rügyek vegetatív tenyészőkúpjának átalakulása virág- vagy virágzatkezdeménnyé. Ez hosszú, akár 8-10 hónapig is tartó szövet- és szervképző folyamat, amely három fő szakasza (előnyugalom, mélynyugalom, kényszernyugalom) során előbb gyors ütemű, a téli időszakban lassú, s a végén ismét gyors továbbfejlődéssel fejeződik be. A különböző gyümölcsfa- jok virágrügyképződése az adott gyümölcsfajra jellemző szervképzési folyamatokon keresztül valósul meg. A rügydifferenciálódás naptári vagy relatív időpontjának megadásánál a rügydifferenciálódás kez- detét jelöljük meg, amely alatt az éppen induló szövettani és morfológiai átalakulás szakaszát értjük. Virágzáskezdet. Amikor a gyümölcstermő növényen a virágbimbók 1–5%-a kinyílt. A virágzáskezdet fejezi ki legjobban a fajták közötti genetikai különbségeket. Teljes virágzás (fővirágzás). Amikor a virágok legnagyobb aránya (százaléka) van kinyílt, funkcióké- pes állapotban. Ez általában akkor következik be, amikor az összes virágbimbó legalább 50%-a már kinyílott. A fajták fő virágzási idejének bekövetkeztében évjárattól függően nagy különbségek lehetnek. Virágzás vége. Amikor a virágbimbók 95–100%-a már túljutott a kinyílt, funkcióképes állapoton. Virágzástartam (a virágzási idő hossza). Az első virágok kinyílásától az utolsó virágok elnyílásáig terjedő időszak. Virágzási időcsoport. A fajtákat fővirágzási idejük alapján virágzási időcsoportokba soroljuk. Fajonként 3–5 virágzási-időcsoporttal találkozhatunk a szakirodalomban. Egy fajta számára pollenadóként csak a vele azonos, vagy legfeljebb a szomszédos virágzási időcsoportokba tartozó másik fajta alkalmas. Megporzás. A virágpor valamilyen közvetítéssel (legtöbbször szél vagy rovar) a bibefejre kerül és ott megtapad. A közvetítő szerepet betöltőtől függően megkülönböztetünk szélporozta (anemofil) és rovar- porozta (entomofil) gyümölcstermő növényeket. A gesztenye egy sajátos megporzású növény, amely esetében a szél és a rovar együttesen végzi el a megporzást. Hatékony megporzási időszak. A petesejt élettartama és a pollentömlő embriózsákig való behatolá- sához szükséges idő különbsége. Kleisztogámia (zárvaporzás). A virágban bimbó állapotban (a virág kinyílása előtt) következik be az obligát önmegporzás. Kazmogámia. A virágok kinyílnak, és az ivarérettség állapotában történik a megporzás. Dichogámia. Az ivari tájak fejlődésének eltérése, a gyakorlatban abban nyilvánul meg, hogy a bibe funkcióképesé válása és a portok kinyílása nem esik egybe. Ha a pollen érik korábban, akkor nőelőzés- ről (proterandria), ha a bibe "érik be" előbb, akkor hímelőzésről (proterogínia) beszélünk. Kompatibilitás (összeférhetőség). Amikor két fajta (egyed) között termékeny ivari kapcsolat lehetősé- ge áll fenn, vagyis az ivarsejtek egyesülése zavartalanul végbemegy, és a termékenyült petesejtből életképes utód fejlődik. Inkompatibilitás (összeférhetetlenség). Az ön- és idegenmegporzás során fellépő összeférhetetlen- ség (ön- és kölcsönös inkompatibilitás), oka genetikailag meghatározott. Eredményeként megakadályo- zódhat a pollencsírázás a bibefejen (sporofitikus inkompatibilitás), vagy más esetekben leállhat a pollen- tömlő növekedés (gametofitikus inkompatibilitás). (Az oltási inkompatibilitás szó a faiskolai gyakorlatban az alany- és nemes fajta összeférhetetlenségét fejezi ki.) Gyümölcskötődés. Az a jelenség, amikor a virágzás után a megtermékenyült virágból képződött gyü- mölcskezdemények fejlődésnek indulnak, és gyümölcsként a fán maradnak. Öntermékenyülés (autofertilitás, autokompatibilitás). Gyakorlati szempontból öntermékenyülésről akkor beszélünk, ha a gyümölcsfajta (klón) önmagában telepítve, a saját virágporával való megporzás eredményeként a gazdaságos termesztéshez megfelelő mennyiségű termést hoz, s a gyümölcsökben csíraképes magvak képződnek. Önmeddőség (idegentermékenyülés, autosterilitás, autoinkompatibilitás). Gyakorlati szempontból öntermékenyülésről akkor beszélünk, ha a gyümölcsfajta (klón) önmagában telepítve nem hoz megfele- lő mennyiségű és csíraképes magvakkal rendelkező termést, vagy ha dichogámia miatt az önterméke- nyülés akadályozott. Természetes partenokarpia. Szabályos megtermékenyülés nélküli termésképződés, a magház meg- termékenyülés nélkül, rendszerint valamilyen rendellenes stimuláló hatás következtében növekedésnek indul és terméssé fejlődik. A gyümölcsökben nincsenek magvak vagy csírázásra képtelen léha magva- kat találunk. Apomixis. Megtermékenyülés nélküli magképződés (pl. a dió esetében), amikor a növény termékeny magvakat hoz létre saját testi sejtjeiből (petesejtből vagy a magkezdemény valamely sejtjéből). Az ily módon keletkezett magokból fejlődő utódok genotípusa az anyanövénnyel megegyezik, mintha vegeta- tív szaporításból keletkeztek volna. Metaxénia és xénia. A megtermékenyített fajta gyümölcsén (termésén) az idegen (apai) virágpor hatá- sának – a külső és belső jellemzők megváltozásában – való megmutatkozása. Xénia esetén a megpor- zó fajta a magok méretét, alakját befolyásolja. Az apai virágpor hatása a termés (gyümölcs) tulajdonsá- gaira - méretére, formájára, színére - is kihat, ezt nevezzük metaxéniának. Természetes gyümölcshullás. A gyümölcsök többnyire hormonális hatásokra bekövetkező hullási periódusai. A gyümölcstermő növények többségénél három hullási periódus (virágzás utáni, júniusi és érés előtti) különíthető el. Gyümölcsfejlődés. A megtermékenyülés után a gyümölcs három egymásba átfolyó szakaszon (növe- kedés, érés és öregedés) való átmenete. C) A fajtaismertetés során gyakran használt technológiai alapfogalmak Gyümölcstermesztés. Nagy biológiai és termelési értékű – frissen és tartósítva fogyasztható – növényi eredetű élelmiszereket előállító termelési tevékenység. Alanyhatás. A gyümölcsös ültetési anyaga - a bogyós gyümölcsűek kivételével - két- (vagy több-) kom- ponensű oltvány, amelynek gyökerét különféle alanyok szolgáltatják. Ezekre szemzik (vagy oltják) a nemes fajtákat. A megfelelő alany megválasztása a környezethez való alkalmazkodás legfontosabb eszköze a termelő kezében. Az alany jelentősen befolyásolja a ráoltott nemes fajta növekedését és teljesítményét. Művelési rendszer. Összetevői a termeszteni kívánt fajta/alany kombináció és az ehhez alkalmazkodó koronaforma, valamint az ültetési térállás (sor- és tőtávolság). Koronaforma. Minden gyümölcsfajtára jellemző egy bizonyos természetes formálódás, azaz koronaha- bitus. Ezek azonban csak a legritkább esetben felelnek meg a termesztő igényének, ezért mesterséges koronaformát alakítunk ki. A koronaforma főbb jellemzői a törzsmagasság, a szélességi és magassági terjedelem, a koronavetület alakja, a vezérág (sudár) megléte vagy hiánya, a vázágak, termőkarok hely- zete s a támberendezés szükségessége, avagy nélkülözhetősége. Alternancia (szakaszos terméshozás). A kevés termést hozó (kihagyó) évek és a nagy termésű (spontán termő) évek váltakozása. Többnyire a fajták öröklött tulajdonsága, de kiváltásában szerepe lehet még az előnytelen környezeti hatásoknak (pl. fagykár) vagy a szakszerűtlen termesztési gyakor- latnak (pl. gyümölcsritkítás elhanyagolása a spontán termő évben) is. Apadási veszteség. A tárolás során a gyümölcstömegben bekövetkezett csökkenés. Romlási veszteség. A gyümölcsök romlásából adódó tárolási veszteség, amelynek oka élettani válto- zásokban vagy gombás betegségekben keresendő. Egyszerű tároló. A tároló belső légterének hőmérséklete és páratartalma csak a nyílászárók célszerű csukásával vagy nyitásával korlátozott mértékben szabályozható. Változatlan légterű tároló (VL). Olyan gyümölcstároló, amelyben a hőmérséklet és a relatív páratarta- lom szabályozható, s szükség szerint a termen belüli légcsere is kívánság szerint megoldható. A hűtés módja szerint megkülönböztetünk közvetlen hűtésű, közvetett hűtésű és köpenyhűtésű tárolókat. Szabályozott légterű tároló (SZL). A tárolóban levő gyümölcs légzésének lassítása érdekében a táro- lónak nemcsak a hőmérsékletét és páratartalmát, hanem a betárolt gyümölcsök igényének megfelelően a légtér CO2 és O2 tartalmát is szabályozzák. Két klasszikus változata különböztethető meg: a) egyolda- lú szabályozott légterű tárolás (csak a CO2 tartalmat szabályozzuk), b) kétoldalú szabályozott légterű tárolás (a CO2 és O2 tartalmat is szabályozzák). ULO tárolás (alacsony oxigéntartalmú légtérben tárolás). A szabályozott légterű tárolásnak egy speciális típusa, amikor a tároló oxigéntartalmát nagyon alacsonyan (kb. 1%) tartják, s rendszerint a CO2 tartalmat is jelentősen lecsökkentik. Az arra alkalmas fajták esetében nagyon meghosszabbíthatja a tárolási időt, de nem minden fajta gyümölcse bírja ezt a tárolási módot. Optimális szüreti időpont. A szedés utáni felhasználási célnak megfelelő érettségi állapot, melynek időpontját meghatározza az, hogy azonnali fogyasztásra, rövidebb-hosszabb szállítás utáni fogyasztás- ra, valamilyen élelmiszeripari feldolgozásra, illetőleg tartós vagy átmeneti tárolásra szánjuk-e a gyümöl- csöket. Ennek meghatározása a gyümölcsök érettségét jelző tulajdonságok vizsgálatával történik. A KIVÁLÓ PÁRLAT NYERSANYAGÁNAK ÁLTALÁNOS KRITÉRIUMAI Magyarország földrajzi elhelyezkedéséből adódó klimatikus viszonyai és agroökológiai adottságai opti- mális feltételeket biztosítanak a mérsékelt övi gyümölcsök termesztéséhez. A termőhelyi adottságok, klimatikus viszonyok alapvetően meghatározzák a termeszthető gyümölcsfajok és fajták körét, azonban a termesztett fajták gyümölcsminőségét az évjárat hatása is jelentősen befolyásolja. A hazánkban ter- mesztett és vadontermő gyümölcsök magas cukortartalmuk, kiváló beltartalmi értékük, gazdag íz- és zamatanyagaik révén egyéb feldolgozóipari lehetőségeken túl a pálinkakészítés kiváló nyersanyagai lehetnek. A Kárpát-medence olyan, mint egy "nagy gyümölcsöskert", nem véletlen, hogy a pálinkakészí- tés Magyarországon komoly tradícióval rendelkezik. Míg más országokban főként burgonyából és ga- bonafélékből készítenek nemes párlatokat (vodka, whisky), addig nálunk gyümölcsökből. A Magyar Köztársaság 2008. évi LXXIII. törvénye a Pálinkatörvény, mely szerint csak olyan speciális eljárással készített gyümölcspárlat nevezhető pálinkának, amelyet Magyarországon termett gyümölcs- ből készítenek, és amelynek cefrézését, párlását, érlelését és palackozását is Magyarországon végez- ték. Hazánk egyes területei földrajzi elhelyezkedésük miatt kiemelkedően alkalmasak bizonyos gyümölcsfaj- ták termesztésére. E termesztő körzetekben a minőségi pálinkakészítésnek évszázados hagyományai vannak. A földrajzi oltalom alatt álló pálinka csak meghatározott gyümölcsből főzhető, az alapanyagául szolgáló gyümölcsnek egy meghatározott földrajzi területen belül kell teremnie, ott kell elkészíteni a cefrét, és csak ott szabad kifőzni, illetve palackozni. Az előírt feltételeknek megfelelő tájegységek meg- kaphatják az eredetvédett termék megkülönböztető jelzőt, ami feltüntethető a terméken is. Jelenleg a következő nyolc földrajzi eredetvédelemmel rendelkező pálinkával rendelkezünk: Gönci barackpálinka, Kecskeméti barackpálinka, Szabolcsi almapálinka, Göcseji körtepálinka, Békési szilvapálinka, Szatmári szilvapálinka, Újfehértói meggypálinka és a Pannonhalmi törkölypálinka. A korábbi, helytelen szemlélettel ellentétben a hibás, romlott gyümölcs nem alkalmas pálinkakészítésre. Csak az optimális érettségű gyümölcs ad a gyümölcsre jellemző komplex illat- és ízvilágot. Prémium minőségű pálinka nyersanyaga csak egészséges, idegen anyagtól mentes, kiváló minőségű, aroma- anyagokban gazdag, teljesen érett gyümölcs lehet. A pálinkakészítés szempontjából optimális érettség- ben szedett gyümölcsnek van magas erjeszthető cukortartalma. Az alkoholkihozatal (mennyi pálinkát ad a gyümölcs) legfőképpen a gyümölcs cukortartalmától függ, tehát az előállított pálinka csak akkor lesz jó minőségű, ha a kiindulási alapanyag jó minőségű gyümölcs, amely kiváló beltartalmi tulajdonságokkal rendelkezik. A gyümölcsök felületén elszaporodó káros mikroorganizmusok (penészek, vadélesztők, baktériumok) az élesztők kellő mértékű elszaporodása előtt felhasználják az erjesztésre szánt cukrot. Ráadásul a penészíz, -illat minőségrontó tényező, mivel beoldódik a cefrébe, ezért kiváló minőségű párlat válogatott gyümölcsökből készíthető. Fontos, hogy a pálinkakészítéshez használt nyersanyag növényvédőszer maradványoktól mentes legyen, mert a fungicidek a fajélesztőkre is gátló hatásúak, vagyis az erjedés nem indul el. A gyümölcsök fajtánként, termesztőkörzetenként, évjáratonként, érettségi állapotuktól függően eltérő cukor- és savtartalommal rendelkeznek. A gyümölcsök savtartalma jelentős védelmet nyújt a káros mik- roorganizmusokkal szemben, mivel az alacsony pH értéken (3,5 alatt), vagyis magas savtartalom mel- lett ezen élőlények szaporodása gátolt, míg az élesztők szaporodása zavartalan. Az éretlen gyümölcs nem tartalmaz kellő mennyiségben erjeszthető cukrot és fanyar, zöld ízt visz át a párlatba. A gyümölcs- fajtára jellemző cukor/sav arány és aromaanyagok a teljes érettség állapotban érik el a kívánt értéket, ezért az optimális szedési idő helyes meghatározása kiemelt jelentőségű. Ugyanakkor a gyümölcsfajták között nagy különbség van az érési idő, a beltartalmi értékek és az aromaanyagok tekintetében, ezért a minőségi pálinkakészítés alapja a nyersanyagismeret, vagyis a gyümölcsfaj- és fajtaismeret. A FAJ- ÉS FAJTAVÁLASZTÁS ÁLTALÁNOS SZEMPONTJAI A gyümölcstermesztés sikerességét alapvetően befolyásolja a faj- és fajtaválasztás, amely több évre, vagy évtizedre szóló döntés, ezért minden esetben nagy körültekintést igényel. A fajtaválaszték a ne- mesítő- és honosító munka eredményeként, a piaci (fogyasztói, feldolgozói), valamint a termesztés- technológiai igények változása alapján folyamatosan fejlődik. Mára a telepítésre engedélyezett fajok és fajták köre igen széles, ezért a fajtahasználati döntést az alábbi feltételrendszer és fajtaválasztási szempontok figyelembevételével és együttes mérlegelésével kell meghozni. A fejezetet a Papp (2003) által szerkesztett műben Tóth Magdolna „Fajták megválasztásának szempontjai” c. fejezete alapján röviden tárgyaljuk, a részletesebb tárgyalás az eredeti forrásmunkában tanulmányozható. A) A fajtamegválasztás feltételrendszere Termesztési cél Általánosságban három csoport különíthető el: friss fogyasztásra termelt (étkezési) fajták; ipari célfajták és kettős hasznosítású fajták. A friss fogyasztásra termelt gyümölcsöt a fogyasztók közvetlenül a sze- dést követően, vagy rövidebb-hosszabb tárolás után, természetes minőségében fogyasztják. Az ipari célfajtákat speciális feldolgozóipari célokra termesztik, számuk és arányuk fajonként változó. A termesz- tők szívesen választanak kettős hasznosítású gyümölcsfajtákat, mert ezektől nagyobb értékesítési biz- tonságot remélnek. Piaci és felhasználói igények és lehetőségek A telepítés előtt tájékozódni kell az értékesítési lehetőségekről, értékesítési csatornákról. A fajták piaci értékét nem csupán a fajta minősége, hanem számos más gazdasági tényező is befolyásolja: . kereslet-kínálat, a piaci és felhasználó igény nagysága és stabilitása, . konkurencia (más termesztők, helyettesítő gyümölcsfajok és fajták), . a gyümölcsminőség fajtatulajdonságtól független tényezői (egészség, tisztaság, egyöntetűség, vegyszermentesség, sérülésmentesség stb.), . a szállítási távolság, az értékesítési forma, a piaci infrastruktúra. Ökológiai feltételek és termőhelyi adottságok A gyümölcsfajok és a-fajták ökológiai igényének, valamint a termőhelyi adottságoknak az összevetésére van szükség. A gyümölcstermesztés gazdaságosságát és a megtermelt gyümölcs minőségét alapvető- en befolyásolják az ökológiai adottságok, ezért csak az adott talajtípusra és mikroklimatikus viszonyokra alkalmas fajok, ill. fajták termesztésével érdemes üzemi szinten foglalkozni. A termelés nagyságrendje és volumene A fajtamegválasztást alapvetően befolyásolja, hogy árutermelésről, önellátásról, vagy hobbikertészeti igényekről van szó. A helytelen fajtaválasztás gazdasági kockázata szoros összefüggésben van a beru- házás nagyságával és a tervezett gyümölcsös élettartamával. Árutermelés esetén többek között fontos szempont a meglévő kapacitások kihasználása (pl. gépek, épületek, szakmai felkészültség), a munka- erőigények szakmai kiegyenlítése, a munkacsúcsok kiküszöbölése, optimális területhasznosítás és az esetleges más termelési tevékenységgel való társíthatóság. Művelési rendszer és termesztéstechnológia A gyümölcsfajok jelentős részénél döntő körülmények: . művelési rendszer s annak összetevői (alany, törzsmagasság, koronaforma, tenyészterület), . az alkalmazandó termesztési rendszer (pl. integrált termesztés, ökológiai gazdálkodás), . a termesztéstechnológiát meghatározó agro- és fitotechnikai eljárások. Fajtainformációk Nagyon fontos a fajtainformációk megbízhatósága. Mások az érdekei a fajták előállítóinak, a fajták tu- lajdonosainak, a szaporítóanyag termelőinek és forgalmazóinak, illetőleg a fajta termelőinek és a termék felhasználóinak, ezért a független fajtaértékelők (pl. MSzH, intézményi fajtakutatók) által közölt fajtale- írásokat célszerű figyelembe venni. Különösen nagy körültekintést igényelnek azok a fajtajellemzők (pl. virágzási idő, fagytűrés, növekedési erély), amelyeket a termőhelyei adottságok és egyéb körülmények erősen befolyásolnak. Gazdaságosság Ezen belül legfontosabb az árbevétel (gyümölcsfajok árának alakulása a termelés helyén, termelői ár trendje, egyes fajták árának, ill. a különböző áruminőségek árának differenciálódása az elmúlt években, fajták várható termésátlaga) és a költségráfordítás (egyes fajok termesztési költségszerkezete, minő- ségfejlesztés (pl. gyümölcsritkítás), termelésnövelés költségkihatásai) várható alakulása. Tomcsányi in Gyúró (1974) szerint a saját lehetőségeinket egybe kell vetni a fajták termesztésének gazdaságosságá- val, valamint a piac igényeivel. Termesztés és fajtapolitika Jelenleg a hazai áruültetvényekben külön engedély nélkül csak az államilag elismert, megkülönböztető jelzéssel forgalomba hozható klónok (mutánsok), valamint a próbatermesztésre engedélyezett gyü- mölcsfajták telepíthetők. B) A fajtamegválasztás főbb szempontjai A fenti feltételrendszer keretein belül a felhasználandó fajtát a termelő dönti el. A konkrét fajtaválasztás- hoz az egyes fajoknál ismertetett információk, fajtajellemzők igen alapos tanulmányozására van szük- ség. Fontos szempont egyfelől a fajta termesztési biztonsága, termésmennyisége, érés ideje, gyü- mölcsminősége, íze és aromagazdagsága, másfelől a gazdaságos termesztést jelentősen befolyásolja a fajta termőre fordulásának ideje és betegségekkel szemben fogékonysága, de kiemelt jelentősége van az érési időnek is a főzde kapacitásának kihasználhatósága miatt. Soltész (1997) szerint a gyü- mölcsfajta gazdasági kategóriaként játszik szerepet a termesztésben. A gyümölcstermő növények főbb tulajdonságai és a gyümölcsök jellemzői a gazdasági értékre gyakorolt hatásuk alapján három fő cso- portra különíthetők. Egy részük főként a fajták áruértékére van hatással, mások inkább a termesztési értéket befolyásolják, míg a tulajdonságok maradék hányada az áruértékre és a termesztési értékre egyaránt hatást gyakorol. A gyümölcsfajták gazdasági értékét befolyásoló fajtatulajdonságok (Soltész, 1997) Gyümölcstulajdonságok A gyümölcstermő növény jellemzői Az áruértéket befolyásolják Az áru- és termesztési értéket befolyásolják Termesztést befolyásoló fajtatulajdonságok - héj, hús színe - állomány - beltartalmi érték, aroma - magtartalom, magbél - különböző felhasználásra való alkalmasság - érési idő, érésmenet - nagyság, alak, felület - kocsány és elválása - repedés, parásodás - szállíthatóság, gépi osztá- lyozás - tárolhatóság, - utóérlelési igény - kitárolás utáni állékonyság - termőképesség - termésbiztonság - termesztést megkönnyítő tulajdonságok - (művelési rendszerbe il- leszthetőség, termőhelyi igény, gépi betakarítható- ság, betegségekkel szem- beni rezisztencia) szigm GYÜMÖLCSFEJLŐDÉS, ÉRÉSBIOLÓGIA Az elvirágzás után, a megtermékenyült és kötődött virágokból kezdődik meg a gyümölcsök fejlődése. E folyamat genetikai, hormonális és egyéb befolyásoló tényezők (környezeti hatások, alany, technológia, gyümölcs elhelyezkedése a fán) szabályozása alatt álló mennyiségi és minőségi változás, amely során biokémiai, biofizikai, fizikokémiai változások történnek, és ezek sorozata határozza meg a gyümölcs külső és belső minőségi tulajdonságait. Jelen fejezetet a Gyuró (1974, 1990) a Papp (2003) és Tóth (2009) által szerkesztett művek érésbiológiai fejezeteiben Hámori Tiborné és Váradiné Burgetti Claudia, valamint Szalay László forrásmunkája alapján tárgyaljuk röviden. A témakör részletesebb tanulmányo- zásához a fenti tankönyvek tanulmányozása ajánlott. A gyümölcs növekedése A kötődött virágokból képződött gyümölcsök mérete – hormonális hatások következtében – kezdetben sejtosztódással (citokininek), majd sejtmegnyúlással (auxinok) növekszik. A fejlődési folyamat végén megérnek és fogyaszthatóvá válnak a gyümölcsök. Az egyes fejlődési szakaszok időtartamát a fajok és fajták örökletes tulajdonságai határozzák meg. A gyümölcskezdemények folyamatosan növekszenek a teljes érésig, de növekedésük üteme nem lineáris, hanem az almatermésűeknél szigmoid görbével, a csonthéjasoknál és a bogyósoknál pedig kettős szigmoid görbével írható le. Azonban mindkét éréstípus esetében az érési fázisban is jelentős a méretgyarapodás, ezért az optimális szedési idő megválasztása jelentősen befolyásolja a termésmennyiséget, ezáltal a termesztés gazdaságosságát. A gyümölcsök növekedésének típusai (Ryugo, 1988 nyomán, módosítva) Kezdetben a fiatal gyümölcskezdemények zöld színtesteket is tartalmaznak és fotoszintetizálnak, a növekedésükhöz szükséges tápanyagok egy részét ebben az időszakban maguk állítják elő. Nem min- den gyümölcskezdemény jut el az érésig, egy részük korábban lehull. A gyümölcshullás a gyümölcs- termő növények önszabályozó folyamatának tekinthető. Az őszi és téli almafajtáknál 3 hullási periódust lehet elkülöníteni. Az első közvetlenül a terméskötődés után van, a második júniusban, a harmadik pe- dig a szüret előtt. A virágzás utáni gyümölcshullás, amit tisztuló hullásnak is neveznek, sok esetben a hiányos termékenyülés következménye. Ez különösen az önmeddő fajoknál, illetve fajtáknál lehet szá- mottevő. A gyümölcs érése és utóérése Az érés a gyümölcs fejlődésének befejező szakasza. Ennek során éri el fogyasztásra alkalmas állapo- tát. Míg a növekedés mennyiségi gyarapodást jelent, az érés minőségi változás, melynek során bonyo- lult biokémiai átalakulások játszódnak le a gyümölcsökben. A gyümölcsfejlődés során az almatermésű gyümölcsökben poliszacharidok halmozódnak fel keményítő, valamint pektin, cellulóz, hemicellulóz formájában. Az érési fázisban, a klimaktérikus minimumhoz közeledve a gyümölcsök keményítőtartalma fokozatosan egyszerű cukrokká alakul. A keményítő hidrolízise a gyümölcsérés egyik legfontosabb indikátora, amely lehetővé teszi az optimális szedési idő meghatározására kidolgozott keményítőskálák használatát. Meg kell különböztetnünk utóérő és nem utóérő gyümölcsfajokat. Az utóérők tipikus képvi- selői az almatermésűek. Jellemzőjük, hogy a leszedett gyümölcs a növénytől eltávolítva tovább él, a bennük lejátszódó biokémiai folyamatok lehetővé teszik, hogy megérjenek, ízük kialakuljon, fogyasztha- tóvá váljanak. Azonban e két fázis egyetlen élettartam két elkülönült része, így azok a hatások, amelyek a gyümölcsöt a fán érték, befolyásolják annak fejlődését az utóérés és öregedés alatt. A nem utóérő gyümölcsök ezzel szemben leszedve már nem fejlődnek tovább, ízük sem lesz jobb. Nem utóérők a bogyósgyümölcsűek, valamint a csonthéjasok közül a cseresznye, a meggy és a szilva. A kajszi és az őszibarack utóérés szempontjából átmeneti típusnak tekinthető. Nem tipikusan utóérők, de kismértékben utóérő képességgel rendelkeznek. Ez azt jelenti, hogy gyümölcseik a fán megérve érik el a valódi élvezeti értéküket, de teljes érés előtt leszedve képesek utóérésre, színesebbé válnak, megpu- hulnak, az ízük is javul, de az utóérlelt gyümölcsök sohasem lesznek olyan jó ízűek, mintha a fán értek volna meg. Természetesen a túl korán leszedett gyümölcsök az almatermésűek esetén sem lesznek utóérlelhetők. A szedésre alkalmas fejlettségi állapot pontos meghatározása döntő jelentőségű. Mód- szereit külön fejezetben tárgyaljuk. Kémiai és biokémiai változások a gyümölcsökben Az érés során lebontó és felépítő folyamatok játszódnak le a gyümölcsökben. Legszembetűnőbbek a színváltozások. A kloroplasztiszok szétesése, a klorofill lebomlása miatt a gyümölcsök színe átalakul, a zöld színanyagok helyett sárga, piros és kék pigmentek képződnek. Az antocianin szintézis során kép- ződő különféle antocianidin vegyületek adják a gyümölcsök kékes-pirosas színét. Az antocianinok vízoldékonyak, és a vakuólumokban halmozódnak fel. A sárga színt a karotinoidok és a xantofillok okozzák, melyek zsírban oldódnak. A piros szín kialakulása szorosan összefügg a szénhidrát anyagcse- rével. Az alma színeződését a sok napfény, valamint a meleg nappalok és hideg éjszakák váltakozása segíti elő, mert ekkor a nappal képződött szénhidrátokat nem lélegzi el éjjel a növény, hanem azok a pentózfoszfát cikluson keresztül antocianin vegyületekké alakulhatnak. A gyümölcsök ízét, zamatát a különböző savak és cukrok, valamint az illó anyagok adják. Ezek összeté- tele is nagymértékben megváltozik az érés során. A gyümölcsökben lévő savtartalom legnagyobb részét almasav és citromsav alkotja. Ezen kívül tartal- mazhatnak izocitromsavat és különböző szerves savakat. A szerves savak közül minden gyümölcsben van borostyánkősav és csaknem valamennyiben oxálecetsav. A sejtosztódás szakaszában lévő alma nagy mennyiségben tartalmaz kinasavat. Szalicilsav található a ribiszkében és a szamócában. Az ösz- szes savtartalom a titrálható aciditással jellemezhető. Az összes savtartalom az érés és utóérés során csökken. A gyümölcsök ízét nagymértékben befolyásolja a savak mennyisége, minőségi összetétele és a cukortartalomhoz viszonyított aránya. A gyümölcsfejlődés során az almatermésű gyümölcsökben poliszacharidok halmozódnak fel keményítő, valamint pektin, cellulóz, hemicellulóz formájában. A sejtfalak szilárd vázát a cellulóz adja. A pektinek különböző formái szintén a sejtfal felépítésében vesznek részt. A gyümölcsök sejtfala kiemelt figyelmet érdemel, mivel a szerkezetében és összetételében bekövetkező változások határozzák meg a gyü- mölcshús állományát. A fogyasztói megítélés, a szállíthatóság és tárolhatóság, valamint a feldolgozó- ipari lehetőségek szempontjából a gyümölcs egyik legfontosabb minőségi jellemzője a gyümölcshús állománya. Az érés során a húskeménység csökkenését a sejtfalak kémiai összetételének változása, többek között a pektintartalom csökkenése okozza. A keményítő az almatermésűeknél a gyümölcs cukorraktára. A fiatal gyümölcs még nem tartalmaz ke- ményítőt, a gyümölcs fejlődése során azonban mennyisége egyre nő, egészen az érés kezdetéig. A klimaktérium alatt lassan lebomlik, a teljesen érett almában már csak nyomokban mutatható ki. A ke- ményítőlebomlás és a cukortartalom gyarapodása egymással szorosan összefüggő folyamat, ezért feltételezik, hogy az érés során a keményítő alakul át cukorrá. Mivel a keményítő eltűnése és az érés előrehaladása között szoros a kapcsolat, a keményítőtartalom mérése alkalmas az alma és a körte érettségének meghatározására. gyüm-érés_petra2 A gyümölcsökben található szénhidrátok közül a különböző mono- és diszaharidok a legjelentősebbek. Az érés során az összes cukortartalom növekszik, a szénhidrátok összetétele pedig fajra és fajtára jel- lemző módon alakul. Az őszibarackban és a szilvában például a szacharóz a fő cukorkomponens, míg az almában és a körtében a fruktóz. Az egyes gyümölcsfajok terméseiben tehát más-más a szénhidrátok összetétele, és ez az érés során is változik. A cukortartalom maximális értékét a fogyasztásra érett gyümölcsben éri el, majd az öregedés során már csökken. A nitrogéntartalmú vegyületek közül a gyümölcsökben jelen vannak aminosavak, fehérjék, valamint azok előanyagai és bomlástermékei. Az érő gyümölcsben számos illóanyag keletkezik, amelyek nélkü- lözhetetlenek jellegzetes ízük, aromájuk kialakításához. Az illóanyagok többnyire az alkoholok, észte- rek, aldehidek, ketonok vagy a szénhidrogének csoportjához tartozó vegyületek. Az aromaanyagok szintéziséhez szükséges enzimek az érés folyamán képződnek vagy akkor aktiválódnak. Ezek fajspecifikusak. Az érett gyümölcsök 80-85%-ban vizet tartalmaznak. Vízfelvételük különösen a növeke- dés második szakaszában, a sejtmegnyúlás idején intenzív. Ilyenkor nagyon fontos a növények jó vízel- látásának biztosítása. A gyümölcsök tartalmaznak szervetlen tápanyagokat, ásványi sókat is. Ezek mennyisége nem túl nagy, 2 ezrelék körül van, de táplálkozásbiológiai értékük jelentős. Klimaktérikus légzési típusú gyümölcsök fejlődése alatt bekövetkező változások (Hámoriné és Váradiné, 1990) a) növekedés, b) redukáló cukor, c) fehérjék, d) légzés, e) szerves savak, f) ke- ményítő Mint minden élő szervezet, a gyümölcsök is lélegeznek. Érési folyamataik vizsgálata során légzésinten- zitásuk változásának mérése gyakorlati szempontból kiemelt jelentőségű. Ebből a szempontból megkü- lönböztetünk klimaktérikus légzésű és nem klimaktérikus légzésű gyümölcsöket. A klimaktérikus típus esetén a gyümölcs fejlődése során az érés kezdetéig csökken a légzés intenzitása, ekkor azonban hir- telen megemelkedik, és egy csúcs elérése után ismét lecsökken. Az emelkedés előtti minimumot preklimaktérikus minimumnak (PKM), az ez utáni legnagyobb légzésintenzitást pedig klimaktérikus ma- ximumnak (KM) nevezzük. Klimaktérikus légzéstípus jellemző az almatermésűekre, a déligyümölcsök közül pedig a banánra az avokádóra és a papayára. A csonthéjasok közül a kajszi- és az őszibarackfaj- táknál mutatták ki ezt a légzéstípust. A klimaktérikus légzésű gyümölcsök képesek az utóérésre. A fáról leszedve tovább élnek. Ha megfelelő érettségi állapotban szüreteljük őket, a tárolás során lejátszódik a klimaktérikus légzés, amelynek során felszabaduló energia lehetővé teszi, hogy az íz- és aromaanya- klimakterikus légzés gok, valamint a színanyagok kialakuljanak a gyümölcsökben. A hosszú tárolásra szánt gyümölcsöket, például a téli almát és a téli körtét közvetlenül a preklimaktérikus minimum után kell leszüretelni. A nem klimaktérikus légzésű gyümölcsök légzésintenzitása folyamatosan csökken, utóérésre nem képesek. Utóérő, klimaktérikus gyümölcsök légzésintenzitásának változása A növények valamennyi életfolyamatát, így az érést is hormonok és enzimek irányítják. Az érő gyümöl- csök etilént termelnek, amely az érési folyamatokhoz szükséges speciális enzimek szintézisét stimulál- ja. Az etilén érést serkentő hatása csak aerob körülmények között érvényesül. Utóérés, öregedés A hazai utóérő gyümölcsök közül a két legjelentősebb faj az alma és a körte. Őszi és téli almafajták a tárolóban érnek meg, a tárolás során érik el fogyasztásra alkalmas állapotukat. A téli körte fajták gyü- mölcsei a hűtőházi tárolás után csak utóérlelés folyamán érik el fogyasztási érettségüket. Utóérésük folyamatára a tárolási körülmények legalább akkora hatást gyakorolnak, mint a szüret időpontja és a gyümölcsök minősége. Csak a kellő érettségi állapotban leszedett és jó minőségű gyümölcsök lesznek megfelelően tárolhatók. Kísérleti eredmények szerint közvetlenül a preklimaktérikus légzési minimum után alkalmasak leginkább a tárolóba helyezésre az alma és körte gyümölcsök. Annál tovább tudjuk tárolni őket, minél jobban késleltetni tudjuk a klimaktérikus légzési maximum bekövetkezését. Ez után a stádium után ugyanis már az öregedés következik, és a gyümölcsök gyorsan tönkremennek. Az utó- érést a hőmérséklet csökkentésével és a levegő összetételének megváltoztatásával tudjuk lelassítani. Ezzel ugyanis mérsékelni tudjuk a gyümölcsök szöveteiben zajló biokémiai és élettani folyamatokat, lassúbb lesz a gyümölcsök anyagcseréje. A levegő páratartalmának emelésével csökkenteni tudjuk a tárolóban a gyümölcsök vízvesztését. A teljes érettség elérése után bizonyos idővel a fán hagyott és a leszedett gyümölcsökben is a lebomlá- si folyamatok kerülnek túlsúlyba. Ez már az öregedés jele. Az öregedő termések légzése rohamosan lecsökken, elvesztik jó ízüket, túlságosan megpuhulnak, szöveti szerkezetük szétesik, elbarnulnak, majd a vízveszteség következtében megráncosodnak, összetöppednek, tönkremennek. AZ OPTIMÁLIS SZÜRETI IDŐPONT MEGHATÁROZÁSA A szüreti időpont meghatározásánál figyelembe kell venni, hogy a szedés utáni felhasználási céltól füg- gően különböző érettségi állapotban kell leszedni a gyümölcsöket. A szedés optimális időpontját alapve- tően meghatározza, hogy azonnali fogyasztásra, rövidebb–hosszabb idejű szállításra, élelmiszeripari feldolgozásra, illetve tartós vagy átmeneti tárolásra szánjuk-e a gyümölcsöket. A túl korai és a túl késői szüret egyaránt hátrányos. Pálinkakészítésnél a túlérett állapot csupán a magas cukortartalom miatt kedvező, de ezen gyümölcsök csak nagy léveszteséggel szállíthatók, így fokozott mikrobiológiai rom- lással és aromavesztéssel kell számolnunk. Fontos feladat tehát az optimális szüreti időpont pontos meghatározása. Ez nem könnyű, hiszen számos érést módosító tényező (pl. alany, koronaforma, a fa kora, éghajlati és időjárási sajátosságok stb.) befolyásolja a gyümölcs érettségét jelző tulajdonságokat. Jelen fejezet megírásához a Papp (2003) által szerkesztett tankönyv Tóth Magdolna által a szüret idő- pontjának meghatározása című fejezet szolgált alapként, s törekszünk az ismeretek speciális, pálinka- készítési szempontból történő bemutatására. Az optimálistól eltérő szedési idő hatása a gyümölcs minőségére (Winter 1981 nyomán) A korai szüret hátrányai A késői szüret hátrányai - nagymérvű vízvesztés, ráncosodás - elégtelen színeződés - kicsiny méret - csekély ízérték - hajlam a héjbarnulásra - hajlam a keserűfoltosságra - korai hullás - rosszabb szállíthatóság (pl. csonthéjasok) - rövid tárolhatóság - hajlam a romlásra - hajlam a húsbarnulásra - repedés, szotyósodás Érésjelzőnek olyan eljárások alkalmasak, amelyek objektívek, reprodukálhatók, kellőképpen érzéke- nyek, és az üzemi gyakorlatban is alkalmazhatók. A szedési érettség megállapítására használatos módszerek három csoportba sorolhatók (Tóth in Papp 2003). A szedési érettség megállapításának módszerei (Hámoriné és Váradyné, 1990; Tóth, 2003) Előrejelző módszerek Gyors, gyakorlati módszerek Laboratóriumi eljárások - a fővirágzástól a szedésig eltelt napok száma - a fővirágzástól számított hőmérsékleti összeg - a napfényes órák száma - a T-stádiumtól a szedésig eltelt napok száma (alma) - alapszínskála - keményítő próba jóddal - hússzilárdság vizsgálata penetrométerrel - magszínváltozás - kocsány- vagy gyümölcsle- válás - burokrepedés (héjasok) - a kehely paramétereinek változása - méret-, alak-, és héjfelület változás - légzés intenzitás (PKM – KM mérés) - etiléntermelés - az aromaanyagok szintézi- sének kezdete - oldható szárazanyagtarta- lom (refrakció) változása - cukortartalom - savtartalom - cukor/sav arány - Streif index - minőségi index Az előrejelző módszerekkel előre megbecsülhető a szedés várható időpontja. Ezek inkább csak tájéko- zódó jellegűek. Csak abban az esetben megbízhatók, ha az adott tábláról többéves, megbízható adat- sorunk van. A fővirágzástól eltelt napok száma, a hőmérsékleti összeg és a napfényes órák száma sok- féle gyümölcsnél számításba vehető. A T stádium az alma jellegzetes gyümölcsfejlődési állapota, az ehhez való viszonyítás pontosabb előrejelzést tesz lehetővé. A T stádium a gyümölcsön akkor figyelhe- t-stádium tő meg, amikor kocsánymélyedés még nincs, a kocsány és a gyümölcs válla derékszöget zár be egy- mással (Stoll, 1968). A T-stádium meghatározása (Stoll, 1968) A gyors módszerek előnye, hogy a gyakorlatban könnyen alkalmazhatók. A gyümölcsök alapszíne az érés során a fajra, illetve fajtára jellemző módon változik. Az alapszín változásának követésére több gyümölcsfajhoz (pl. alma, körte, kajszi), sőt az alma esetében több fajtához (pl. Jonathan, Golden Delicious és a hazai rezisztens fajták: Artemisz, Cordielia, Hesztia, Rosmerta) többfokozatú alapszín- skálát dolgoztak ki. A hazai alapszínskálák közül említést érdemelnek Tomcsányi, Heltmann és Hámo- riné színskálái. Ezek segítségével jól elkülöníthetők az éretlen, a tartós tárolásra, az átmeneti tárolásra és a fogyasztásra alkalmas gyümölcsök. A gyümölcsök fedőszíne egyrészt fajtához kötött tulajdonság, másrészt a környezeti tényezőktől, valamint a gyümölcs koronán belüli elhelyezkedésétől is erősen függ, ezért a fedőszín vizsgálata nem alkalmas az optimális szüreti időpont meghatározására. A keményítő lebomlásának követése elsősorban az almatermésűeknél használható érésvizsgálati mód- szerként. A vizsgálathoz a gyümölcsöket a legnagyobb átmérő mentén, a kocsányra merőlegesen ket- tévágjuk, a metszlapot kálium-jodidos oldatba mártjuk, majd kb. 10 perces várakozás után láthatóvá válik a keményítő és a jód reakciójából keletkezett sötétkék szín. Minél érettebb a gyümölcs, annál ke- vesebb jódpróbával kimutatható keményítőt tartalmaz. A lebomlás követésére tapasztalati skálákat dol- goztak ki. A fajták között nagy különbségek vannak, ezért az almatermesztő országok fő fajtáikról külön- külön skálákat készítenek a keményítő próba értékeléséhez. Hazánkban Hámoriné és Váradyné hat almafajtára (Gyuró, 1990) és három körtefajtára (Göndörné, 2000) dolgozott ki 7 illetve 6 fokozatú ke- ményítőskálát. Az érés során a parenchimasejtek rugalmasság vesztése és a pektintartalom lebomlása miatt csökken a hússzilárdság. A pu- hulás mértékét környezeti és technológiai tényezők is befolyá- solják, ezért bizonyos szerzők a hússzilárdságot nem elsősor- ban az érés, hanem a minőség, szállíthatóság és tárolhatóság jellemzésére tartják alkalmasnak. A hússzilárdság objektív mé- résére különböző penetrométerek használatosak. A hússzilárd- ság mérési eredményeit N/cm2 értékben adjuk meg. Keményítőskála a Jonathan fajta szüreti állapotának meghatározásához (Hámoriné és Váradyné, 1990) A gyümölcsök magszíne is jelzi az érettség változását. Az alma- termésűeknél a mag színe fehértől kávébarnáig változik. A csonthéjasoknál a magszín változás mellett fontos a magnak a hústól való elválása is. Szamócafajták esetében az aszmagok mérete, elhelyezkedése és fényessége is összefüggésben van az optimális szedési időponttal. A szedésre érett gyümölcsöknél a kocsány és a termőrész között (pl. alma és körte) vagy a kocsány és a gyümölcs között (pl. csonthéjasok) kialakul egy ún. leválási réteg. Az érett gyümölcs általában köny- nyen leválasztható a termőrészről vagy a kocsányról. A kehely paraméterek (pl. kehelyszélesség és mélység) valamint a gyümölcsfelület változása (pl. az egyenetlen gyümölcsfelület kisimulása) különösen néhány alma- és körtefajta érettségének meghatáro- zására hasznos kiegészítő információ lehet. Számos gyümölcsfajnál és fajtánál jól követhető a méret- és alakváltozás. A gyümölcs mérete ugyanis a teljes érettségig folyamatosan nő. Az őszibarack, a kajszi és a szilva esetében a hasi barázda változása, a két gyümölcsfél aránya és deformáltsága az érettségi fokot is jól jelzi. Ennek segítségével Mohácsy, Tomcsányi és Peregi (1963) például az őszibarack ese- tében a következő érettségi fokozatokat különíti el: fejletlen, keményen fejlett, szilárdan fejlett, puhán fejlett és fán beérett állapot. A laboratóriumi érésmeghatározás műszeres méréseken alapul. Az érés legérzékenyebb mutatója a klimakterikus légzés és az etiléntartalom növekedése. A klimaktérium alatti légzésváltozás szoros kap- csolatban van az érési folyamatokkal. A klimakterikus típusú gyümölcsök a PKM (preklimakterikus mi- nimum) és a KM (klimakterikus maximum) között szedésre érettek, amikor a légzésintenzitás növekszik. Az etilén mennyisége gázkromatográfiás eljárással mérhető, és jól alkalmazható a szedési idő, valamint a tárolhatóság megállapítására. Ugyancsak gázkromatográffal vizsgálható az aromaanyagok megjele- nése. Az oldható szárazanyagtartalmat (refrakció) közvetlenül a szűrt gyümölcsléből határozzuk meg refraktométer segítségével. A refrakció az érés során nő, és a fogyasztásra alkalmas gyümölcsben a legmagasabb. Ennek nagy része cukor, ezért a refrakcióból a cukortartalomra is következtethetünk, de maga a cukortartalom laboratóriumi mérésekkel, a cukorösszetevők aránya érzékeny műszerekkel (pl. HPLC) is nyomon követhető. A gyümölcsök savtartalmát NaOH-val való titrálással határozzuk meg. A gyümölcsök titrálható savtar- talma az érés során csökken. A cukor/sav arány folyamatos mérése alkalmas jelzője az érés előrehala- dásának, de ugyanakkor a változásnak napi ritmusa is van. Egyes szerzők a különböző indexek számítását javasolják. Franciaországban például Thiault in Gyuró (1990) például az ún. minőségi indexet (M. I.) találta a legalkalmasabbnak: M. I. = cukortartalom (g/l) + 10 x savtartalom (g/l). A különböző országokban az egyes fajtákhoz meghatározzák a minőségi indexek jellemző számait. Almánál és körténél igen megbízható módszernek tartják a Streif indexet, amely a következőképpen számolható: Streif-index: T/ST x S, ahol: a T: húskeménység, kg/cm2-ben, ST: oldható szárazanyagtartalom, S: keményítő-skála-érték. A gyümölcs negatív hatású lehet, ha a teljes érés előtti napokban jelentős mennyiségű csapadék hull. Ekkor a gyümölcsök víztartalmának növekedésével ún. „felhígulásával”, csökken a cukor-, a savtarta- lom, valamint az aromaanyagok mennyisége. A hirtelen nagymennyiségű vízfelvétel, valamint a magas páratartalom hatására a gyümölcsök héja felreped, amelyen keresztül mikrobiális fertőzések, ezáltal romlási folyamatok indulnak be. A felrepedt gyümölcsök csak nagy léveszteséggel szállíthatók. Az érésmeghatározási módszerek egyenként nem elegendők, a szedési érettség megállapításához legalább három módszer egyidejű alkalmazására van szükség. Emellett mindig figyelembe kell vennünk a sokéves helyi tapasztalatokat és megfigyeléseket. ALMAGYÜMÖLCSŰEK Magyarországon a megtermelt gyümölcsök legnagyobb hányadát az almatermésű gyümölcsfajok, az alma, a körte és a birs adják. A friss fogyasztás mellett ipari felhasználásuk igen sokoldalú. Hazánkban az elmúlt évtizedekben az almapálinkára nem volt nagy kereslet, főként vegyes pálinkák előállításánál használták. Mára azonban egyre nagyobb érdeklődés mutatkozik a kiváló minőségű alapanyagból készült prémium párlatok előállítására. Történelmi hagyományai vannak Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből származó friss gyümölcsízű és illatú, kellemes aromájú, mára földrajzi eredetvédelemmel rendelkező Szabolcsi almapálinkának. A körtepálinka készítés több évszázados hagyományokra tekint vissza. ALMA Az alma a legjelentősebb mérsékelt égövi árugyümölcs. FAO adatok szerint a világon megtermelt ösz- szes alma mennyisége az elmúlt fél évszázadban több mint négyszeresére emelkedett, s a 2008-2010 évek átlagában a világtermés megközelítette a 70 millió tonnát, s ezzel a harmadik legjelentősebb gyü- mölccsé vált a világon. Az összes gyümölcstermésen belüli részaránya közel 12%-os. A termés 60%-a Ázsiában, 21%-a Európában, 13%-a pedig az amerikai kontinensen terem. Kimagasló évenkénti ter- mésmennyiséggel a világ legnagyobb almatermelő országa Kína (30 millió tonna), amely termését első- sorban a feldolgozott formában juttatja a világpiacra. Az EU-27 termése meghaladja a 11 millió tonnát, Európában kb. 2 millió tonna fölötti évenkénti termésükkel a legnagyobb almatermelők Olaszország és Lengyelország. A déli félteke országai közül kb. 1 millió tonna alma terem Chile és Argentína ültetvé- nyeiben. Magyarországon a gyümölcstermesztésben és a fogyasztásban is mindig az alma volt a legjelentősebb gyümölcsfaj, az összes gyümölcsön belüli aránya az utóbbi években meghaladta a 60%-ot. Az 1980-as években hazánk világelső volt az országban termett, egy főre jutó alma mennyiségében. Akkoriban az évenkénti 1 millió tonnás vagy azt meghaladó országos almatermés volt a jellemző. Az elmúlt két évti- zedben a termés nagyjából felére csökkent, s a legutóbbi években a hazai termés mennyisége 500–540 ezer tonna között alakult. A hazai termesztésben a jövőben elsősorban a hazai piacot kellene megcé- loznunk, de fontos a külföldi értékesítés mennyiségének növelése is. További lehetőség az ipari célül- tetvények újabb típusainak létesítése igényes, piacra juttatható feldolgozott termékek előállítása céljá- ból. Ígéretes megoldás a minimális permetezést igénylő, szermaradvány-mentes, egészséges, piacos, ízletes, környezetkímélő módon termeszthető fajtákra való áttérés. Beltartalmi értékek és felhasználási lehetőségek Az alma az egyik legnépszerűbb gyümölcs, az egészséges táplálkozás szerves része. Beltartalmi jel- lemzői: víztartalom: 85–90%, szénhidráttartalom: 9–14%, almasavtartalom:0,4–1,0 g/100 g, C-vitamin tartalom: 5–12 mg/100 g, B-vitamin tartalom: 100 µg/100 g, makro- és mikroelem-tartalom. A szénhidrát összetétel nagyon kedvező, hiszen a fruktóz aránya közel 60%-os. A szerves savak közül legnagyobb arányú az almasav, s előfordul még citromsav, foszforsav, klorogénsav. Az ásványi anyagok közül káli- um (110–120 mg/100 g), kalcium, magnézium, foszfor és mikroelemek fordulnak elő számottevő meny- nyiségben. Táplálkozásbiológiai értékét emeli még a magas élelmi rost (2–4%), pektintartalom (0,8%– 1,3%) s a beltartalmi összetevők élvezeti szempontból kedvező aránya, valamint a hazai termőhelyein- ken kialakuló, csaknem utolérhetetlen íze. Az almából nagyon sokféle feldolgozott termék készíthető. Ki hinné, hogy korunk legnépszerűbb üdítőitalának, a Coca-Colának is fontos alkotóele- me az almasűrítmény? Hazánkban az alma feldol- gozás kapcsán sokan csak a szűrt vagy rostos almalére és a sűrítményre gondolnak. Pedig az almából készíthető még fagyasztott szelet, aszal- vány (almaszirom), szósz, befőtt, alacsony alkohol- tartalmú lé, bébiétel, bor és pálinka is. Hazánkban legnagyobb mennyiségben az almát használják gyümölcspárlat-készítésre. Az almapá- linka jellege fajtától függően igen nagy változatos- ságot mutat a diszkrét, visszafogott íztől a fűszere- sen illatos, citrusos, viaszos karakterig. Az almafaj- ták átlagos alkoholkihozatala: 3,0-4,5 hlf (hektoliter- fok)/100kg fajtától, termőhelytől és évjárattól függően (Panyikné, 2006). Az utóbbi évtizedekben bizo- nyos termesztőtájakon jellegzetes tájjellegű, egyes esetekben eredetvédett pálinkatermékek is ismertté váltak. Például a "szabolcsi" eredetmegjelöléssel előállított almapálinka alapanyaga a Szabolcs- Szatmár-Bereg megye területén termelt alma. A Szabolcsi almapálinka termékleírása a 87/1998. (V.6.) Korm. rendelet 1.§ (1) alapján lett szabályozva. A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei pálinkák közül mél- tán említhető a tarpai és a panyolai pálinka, melyek általában több fajta keverékéből készülnek. Egyes almafajtákból készült pálinkák is híressé váltak, közülük említésre méltó a Szigetköz Lelke Pálinkaház- ban készült „Golden almapálinka” és az agárdi „Gala almapálinka”. Más gyümölcsfajokhoz hasonlóan az almából kellemes likőr is készíthető. Szabolcsi almapálinka Tarpáról (https:// www.google.hu/search?q=almapalinka) Génforrások és termesztéstörténet Rendszertanilag az alma a Rosaceae család Pomoidae alcsaládjába tartozik. Származását, genetikai eredetét tekintve a házi alma egy összetett hibrid, amely évezredeken keresztül fejlődött, s Korban és Skirvin (1984) javaslatára a termesztett alma nemzetközileg elfogadott tudományos neve: Malus x domestica Borkh. A termesztett fajták kialakulásában több fajnak lehetett szerepe. Nagy való- színűséggel a kezdeti domesztikáció után fajok közötti hibridizáció következett be. Jelenleg a legáltalá- nosabban elfogadott nézet szerint a termesztett alma fő őse a közép-ázsiai Malus sieversii (Ledeb.) M. Roemer, amely a Tien-san hegységtől a Kaszpi-tenger széléig ma is mindenütt megtalálható. Az euró- pai térségekben minden bizonnyal a Malus sylvestris (L.) Mill. és a Malus orientalis Uglitz. ex Juz. ját- szott közre a fajták kialakulásában. Jelenleg a termesztett almafajták többsége diploid (2n=34). A triploidok (3n=51) közül néhány világfajtává vált (pl. ‘Jonagold’, ‘Mutsu’). A kultúrfaj különböző típusainak, illetve fajtáinak termesztése nagyon régi keletű. A házi alma minden bizonnyal a rómaiak közvetítésével került Európába. A III. században a rómaiaknak volt köszönhető az első ültetvények létesítése a mai Franciaország, Spanyolország és Nagy-Britannia területén. A későbbi századokban az almatermesztés megőrzésében és felújításában nagy szerepe volt néhány uralkodó- nak (pl. Nagy Károly), de főként a különböző szerzetesi rendeknek. Az almatermesztés széleskörű ter- jedése a XII. században kezdődött. Ekkor keletkeztek az első névvel ellátott fajták, és az akkori szaporí- tási lehetőségnek megfelelően ezek magjai a táguló világ minden pontjára eljutottak. A modern üzemi almatermesztés a XIX. század végén és a XX. sz. elején az USA-ban alakult ki. Az ötvenes évektől Nyugat-Európába tevődött át az almatermesztés korszerűsödésének gyakorlata. A művelési rendszer folyamatos fejlesztésével, az intenzitás fokozásával a terméshozamok jelentős növe- kedését és a minőség jelentős javulását érték el. A globalizáció kiterjedése a déli félteke országainak adott lehetőséget arra, hogy a tavaszi időszakban frissen szedett áruval lássák el a fizetőképes európai és amerikai piacot. Az amerikai és európai almatermesztés XX. századi történetében változó tendenci- Prima_SII5_1sor_2fa_2012_08_27 (5) ák érvényesültek, amelyről részletesen a Magyarország kultúrflórája almakötetében (Tóth 2013) olvas- hatunk. A világ almatermesztésében egyre növekvő szerepet foglal el Kína. A 90-es évek elején még 4 millió tonna volt Kína összes termése, ami az évtized végére ötszörösére, mára pedig nyolcszorosára emelkedett. A kínai termelésfejlesztés manapság is folyamatos, s nagy kérdés, vajon ez hogyan befo- lyásolja a versenyhelyzetet a világ almatermelésében. Pomológiai jellemzők Az alma alakgazdagságát a gyümölcsökön is tapasztalni lehet. Az UPOV leírások a gyümölcs méretére vonatkozóan az igen kicsitől az igen nagyig 9 kategóriát különítenek el. A hazánkban ismert fajták közül a kisebb gyümölcsűek közé tartozik pl. a ‘Simonffy piros’ (80 g) a nagyobb gyümölcska- tegóriákba sorolható a ‘Mutsu’ (230 g), s az óriás gyümöl- csöket hozó fajtáknak (pl ‘Sekaiki’: 350–500 g) az ázsiai kontinensen van jelentősége. A gyümölcs alakja fajtánként nagyon változó. Három fő alakcsoport – lapított, gömbölyded és megnyúlt – különböző formáit lehet elkülöníteni. A legjellemzőbb alakokat az ábrán mutatjuk be. A jelenlegi árutermesztésben elsősorban a gömbölyded vagy az ahhoz közeli (enyhén lapított vagy enyhén megnyúlt) formák terjedtek el. A termesztési értéket is meghatározó fontos pomológiai bélyeg a kocsány hosszúsága és vastagsága. A nagyon rövid, a kocsánymélyedésnél nem, vagy alig hosszabb ko- csány a gyümölcsök hullását okozza, az igen hosszú és vékony kocsány a termőrészről való leválasztást nehezíti némileg. A gyümölcs színe lehet egyszínű vagy összetett. Az egyszí- nű fajták között ismerünk zöld és sárga gyümölcsűeket. Összetett színeződés alatt azt értjük, amikor a gyümölcs valamilyen alapszínét (zöld, sárga és fehér különböző árnya- latai és keverékei) a gyümölcsfelület bizonyos hányadán a pirosnak valamilyen árnyalatához tartozó fedőszín borítja. A fedőszínnek öt alapkategóriája van: narancsvörös, rózsaszín, piros, bíborpiros és barnáspiros. A fedőszín intenzitása a világostól a mélyig terjedhet. A fedőszín jellege szerint megkülön- böztetünk mosott, márványozott és csíkozott fajtákat, de egyes fajták gyümölcsein e jellegek együtt is előfordulhatnak. Az alma legfőbb gyümölcsalakjai (Forrás: Tóth, 1997) egyszínű zöld egyszínű sárga összetett színű Granny Smith Golden Reinders Prima Alma színtípusok (Fotó: Tóth Magdolna) Téli aranyparmen 04 http://www.all-creatures.org/recipes/images/i-apples-pinklady.jpg MR09_2003 Simonffy piros (2) MR_03_2012_09_10 (19) narancsvörös rózsaszín piros bíborpiros barnáspiros Téli aranyparmen Pink Lady Rosmerta Simonffy piros Artemisz Alma fedőszínek alapkategóriái (Fotó: Tóth Magdolna) A gyümölcs héja lehet sima, de boríthatja a felületet különböző mértékű és kiterjedtségű parásodás, hamvasság vagy paraszemölcsök sokasága. Az áruértéket, valamint a szeszipari felhasználhatóságot befolyásoló tényezők közé tartozik még a viaszosodásra (vagy “zsírosodásra”) való hajlam. A gyümölcshús színe lehet fehér, krémszínű, sárgás, zöldes, rózsaszínű és pirosas különböző árnyala- tokban. A fehér hússzínű fajták előnye, hogy felvágva kevéssé barnulnak, s ezért szeletelve értékesít- hetők, a piros hússzínű fajtákat magas antocianin- és polifenoltartalmuk teszi értékessé. Virágzás- és termékenyülésbiológiai ismérvek A termőrügypattanás március közepén van. A virágzás általában április végén vagy május elején zajlik le. A hajtórügyek legvalószínűbb pattanási ideje március második dekádjának kezdete. A hajtásnöveke- désnek a hazai megfigyelések szerint három fő szakasza van: a tavaszi szakasz a lombosodástól kb. május közepéig tart. A második szakasz, az ún. Jánosnapi hajtásnövekedés, amely július közepéig, végéig tart. A nemkívánatos és nem törvényszerű harmadik hajtásnövekedési szakasz augusztus illetve szeptember hónapban esedékes, s általában valami előnytelen külső hatásnak (pl. kései öntözés, rosz- szul időzített nyári metszés) tulajdonítható. A virágrügyek morfológiai differenciálódásának kezdete a rövid termőrészeken július elején illetve közepén, a hosszú hajtások oldalán pedig 10–20 nappal később kezdődik. A lombhullás X. utolsó dekádjában várható. A virágzási idő a fajtatársítás miatt fontos. Soltész szerint az almafajták virágzási idejük alapján négy csoportba (korai, középkorai, középkései és kései) sorolhatók. Az azonos vagy a szomszédos virágzási csoportba tartozó fajták alkalmasak pollenadónak. A párlatkészítésre javasolható almafajták virágzási idejét az alábbi táblázatban közöljük. Az almafajták egy része rendelkezik bizonyos öntermékenyülési hajlammal, de a megfelelő termés- eredmény eléréséhez az almafajtákat gyakorlatilag önmeddőnek kell tekinteni, s ezért pollenadóra van szükség. Partenokarpia az almánál ritkán fordul elő, s gyakran torz gyümölcsalakkal párosul. Gyakoribb a részleges partenokarpia, amely a triploid fajtáknál figyelhető meg gyakran. Az almánál gyakori jelen- ség a metaxénia, azaz a pollenadó hatása a gyümölcsön. Leggyakrabban a gyümölcs alakja (pl. meg- nyúltabb vagy lapítottabb) és színeződése (pl. halvány pír a sárga vagy zöld almákon, a fajta jellegétől eltérő csíkozottság) változik. Párlatkészítésre ajánlható almafajták csoportosítása virágzási idejük szerint (Forrás: Tóth, 2001, 2013) Igen korai Középkorai Középkései Igen kései Nem rezisztens fajták Idared Gala alakkör Golden Delicious alakkör Jonagold alakkör Jonathan alakkör Red Delicious alakkör Pinova Golden Delicious alakkör Rezisztens fajták Cordelia Topaz Rosmerta Florina Luna (Topgold) Remo Sirius Florina Hesztia Reanda Rebella Rewena Goldrush Hesztia Rewena Az ültetvényen belüli fajtatársítási terv elkészítésekor a biológiai tényezőket és a technológiai szempon- tokat kell összehangolni. A biológiai tényezők közül mindenekelőtt az együttvirágzás mértékét, a termé- kenyülő- és termékenyítőképességet valamint az idegentermékenyülést akadályozó tényezőket (sterili- tás, inkompatibilitás) kell figyelembe venni. A fajták kompatibilitási viszonyait genetikailag meghatározza S-allél rendszerük, ami a Magyarország kultúrflórája most kiadás alatt levő (Tóth 2013b) almakötetében részletesen tanulmányozható. Általánosságban leszögezhető, hogy az azonos S-allélokkal rendelkező fajták között inter-inkompatibilitás létezik. A triploid fajták (pl. ‘Jonagold’, ’Sirius’) nem alkalmasak pol- lenadónak. Adott alakkörön belül a mutánsok és klónok egymással nem társíthatók (pl. Jonathan kló- nok, Jonagold mutánsok), s gyakori az inkompatibilitás (összeférhetetlenség) az egymással közeli ro- konságban álló fajták között is (pl. ’Golden Delicious’ és ’Jonagold’, ’Golden Delicious’ és a ’Mutsu’). A technológiai szempontok közül mindenekelőtt az érési időt kell számításba venni, mert a szüreti mun- ka szervezéséhez rendkívül előnytelen a nagyon eltérő érési idejű almafajták ültetvényen belüli társítá- sa. Környezetvédelmi szempontból előnyösebb és egyben költségkímélő az integrált termesztésre al- kalmas, hasonló növényvédelmi és agrotechnikai igényű (pl. tápanyag- és vízigény) fajták azonos táb- lába ültetése. A szüret és a fajtánként eltérő növekedés- és termésszabályozási műveletek optimális szervezéséhez egy adott fajtából előnyös legalább 2 soros tömböket telepíteni, illetve a részleges öntermékenyülésre képes és a termőképességet növelő egyéb tulajdonságokkal (pl. jó kötődési hajlam, nagy gyümölcsmé- ret, jó fruktifikációs hajlam) rendelkező fajtákból a megadott recepteknél kb. 50%-kal szélesebb fajta- tömböket is tervezhetünk. Az almafajták megporzásához méhekre van szükség, ezért hektáronként 2 méhcsaládot kell a virágzás kezdetén kihelyezni. Az almafajták az alábbi fajtatársítási változatokban vagy ezek kombinációjában telepíthetők: a) legalább két diploid árufajta, b) triploid fajtá(k) és legalább két diploid árufajta, c) fajtatiszta ültetvény Malus sp. pollenadókkal. Az a) változat szerint a virágzási idő és a kompatibilitás alapján javasolható kombinációk társíthatók. A teljesen önmeddő fajták közül akkor elegendő csupán két fajtát ültetni, ha azok azonos virágzási idő- csoportba tartoznak, és kölcsönösen termékenyítik egymást. E feltételek valamelyikének hiánya esetén kettőnél több fajta táblán belüli társítására van szükség, vagy a két árufajtát Malus sp. pollenadókkal kell kiegészíteni. A pollenadó aránya a termékenyülési szempontból legkritikusabb fajták esetén legalább 16–20% legyen (5–6 sor + 1 sor). A b) változatban a triploid árufajták mellé azért kell legalább két diploid árufajtát telepíteni, mert a triploidok pollenjük nagyarányú sterilitása miatt pollenadónak alkalmatlanok. A diploid árufajták részben vagy teljesen ugyancsak helyettesíthetők Malus sp. pollenadókkal. A triploid fajták hatékony megporzási időszaka hosszabb, mint a diploid fajtáké. Ezt célszerű kihasználni két olyan pollenadó választásával, amelyek teljesen lefedik a triploid fajta virágzási idejét. Ez esetben a triploidokhoz is megfelel a 16–20% (5–6 sor + 1 sor recept). A c) változat szerint fajtatiszta ültetvények is létesíthetők. A Malus megporzási rendszer kidolgozását hazánkban is elkezdtük, s az esetleges metaxénia hatások is tisztázódtak, de pollenadó fajták kiválasz- tására nem került sor. A külföldi nemesítők munkájának eredményeként bevált díszalmafajták (pl. ‘Eve- rest’, ‘Golden Gem’, ‘Hillieri’) állnak a termesztők rendelkezésére. A díszalmák labilisabb virágzása miatt egy táblába 2–3 díszalma fajtát kell ültetni. Ültetvényen belüli arányuk 5–10%-os legyen, s célszerű azokat minél jobb elosztásban a fő fajta fái közé “beszúrni”. Varasodásrezisztens fajták telepítésekor a fenti fajtatársítási szempontok mellett arra is tekintettel kell lenni, hogy ne segítsük elő a kórokozó új rasszának kialakulását. Azért, hogy a nemesítéssel elért re- zisztencia tartósan megmaradjon, a nemesítésen kívül más lehetőségeket is be kell vonni. Erre szolgál a genetikailag vegyes ültetvények létrehozása. Kerülni kell a rezisztencia szempontjából teljesen azo- nos genetikai hátterű fajták egyazon táblába való telepítését. Ezért a gyümölcsösbe 2–3 különböző olyan fajtát kell ültetni, amelyeknél különbözik a rezisztenciát meghatározó gén. A rezisztens fajták jel- lemzésében ezért közöljük – az új nomenklatúra szerint – a fajták e tulajdonságát. Például a drezdai nemesítők az Rvi6 és az Rvi17 gént hordozó fajták vegyes ültetését ajánlják. Jó megoldás továbbá az Rvi6+Rvi1 és az Rvi6+Rvi8 vagy az Rvi6 és a poligénes (VA) fajták társítása, ha más tényezők (virág- zási idő, kompatibilitás) alapján is alkalmasak egymás pollenadóinak. A vegyes ültetvényekben az új biotípusok megjelenési esélyének mérséklésével a kórokozók (és kártevők) alacsonyabb szinten tartha- tók. Nagyon fontos tudni, hogy a varasodásrezisztens fajták nem társíthatók a nem rezisztens fajtákkal! Termőhelyi igény Az almafa alkalmazkodóképessége eléggé nagyfokú, hőmérséklet igénye 15–30 °C közé tehető, de nagy termésmennyiségre és jó minőségre csak a szélsőségektől mentes, kiegyenlített hőmérsékletű területeken számíthatunk. Ültetvényeket létesíteni azokon a területeken célszerű, ahol az évi középhő- mérséklet 9–10 °C, vegetációs időben átlagosan 18–19 °C a jellemző. A nagymértékű téli lehűlések (-20 °C alatt) nem elsősorban közvetlen fapusztulást idéznek elő, hanem a szállító edénynyalábok ká- rosodnak. A természetes regeneráció hiánya esetén a következő tenyészidőszakban a fa vékony hajtá- sokat, kisebb leveleket fejleszt, halvány és ritka lesz a lombozat, s a gyümölcsök mérete, színeződése és tárolhatósága is rosszabb lesz. Az alma esetében a késő tavaszi fagyok (-4 – -7 °C) nemcsak a bim- bók, virágok és terméskezdemények elpusztulása vagy a levélkezdemények eltorzulása miatt veszélye- sek, hanem megfigyeléseink szerint a “megfázás” következtében termésveszteség és minőségromlás- sal járó (perzselődés, gyümölcstorzulás, fagynyelv, fagygyűrű vagy a csésze körüli fagysapka jelentke- zik. Az ökológiai tényezők közül meghatározó a vízigény. Az almafa évi vízigénye 600–800 mm, amelyből 350–550 mm-t a tenyészidőszakban igényel. Magyarország termesztőtájainak többségén az alma nyári vízigényét csak öntözéssel tudjuk kielégíteni. A termőhely kiválasztásakor kerülni kell a jégjárta terüle- teket. Az alma nem tartozik a legfényigényesebb növények közé, de a termés mennyiségében és minőségé- ben is kimutatható az optimális fényellátottság üdvözítő hatása. Az árnyékos koronában nemcsak a gyümölcs színeződése lesz rossz, hanem a termőrügyek differenciálódása is akadályozott. Az alma talajjal szembeni igénye a következő paraméterekkel jellemezhető: pH optimum: 5,7–7,6, Arany féle kötöttségi szám: 25–50, humusztartalom: 1–2% (minimum 0,5%). Hazai tapasztalatok szerint nemcsak a túl homokos, alacsony szervesanyag-tartalmú területek alkalmatlanok a jövedelmező alma- termesztésre, hanem a nehezen felmelegedő agyagos, valamint az igen magas humusztartalmú ún. “fekete földek” illetve lösztalajok is. Felszíni tereprendezés nem javasolt! Az almafajták ökológiai igénye nem egyforma, ez alapján három csoport képezhető. A kozmopolita faj- ták (pl. ‘Jonathan’, ‘Idared’) bármely hazai termesztőtájra javasolhatók. A szélsőséges ökológiai adott- ságokat rosszul viselő fajták a számukra nem megfelelő mikrokörzetekben néha lehangoló képet mutat- nak, de emiatt nem kell rögtön megkérdőjelezni hazai alkalmasságukat, hiszen másik termesztőhelyre megfelelhetnek. A tenyészidőszak alatti lehűlésekre érzékeny fajták tipikus képviselője, pl. a ‘Red Delicious’ alakkör. Ezzel szemben a forró és száraz nyarakra érzékeny, pl. a ‘Pinova’. A speciális ter- mőhelyi igényű, például hűvös és csapadékos időjárást igénylő fajták (pl. ‘McIntosh’, ‘Cox narancs renet’) hazánkban sehol sem javasolhatók árutermesztésre. A fajtahasználat alakulása Az almafajták elterjedését azok ökológiai igénye, a fogyasztók ízlése, a termesztés jövedelmezősége és hagyományai befolyásolják. Az üzemi termesztés elterjedésekor meglehetősen eltérő lett az egyes föld- részek fajtahasználata. Európa vezető fajtája a sárga színű, édeskés ízű ‘Golden Delicious’, amelyből legnagyobb mennyiséget Franciaország, Olaszország, Spanyolország és Németország termel. A má- sodik legjelentősebb fajta az ugyancsak édeskés ízű, attraktív külsejű, piros színű ‘Red Delicious’, ame- lyet legnagyobb arányban az USA-ban termesztenek, de sok EK országban is a második helyen szere- pel. Angliában vezető fajta volt a fűszeres zamatú ‘Cox narancs renet’, amelyből és származékából Németországban és Hollandiában is jelentős mennyiséget termesztenek. A sötétpiros savanykás, kissé borízű ‘McIntosh’ Kanada és Lengyelország fő fajtája volt. Japánban az édeskés ízű, viszonylag gyen- gén színeződő ‘Fuji’, míg a déli félteke országaiban (Ausztrália, Dél-Afrika, Argentína) a haragoszöld színű ‘Granny Smith’ a legismertebb fajta. A hazai fajtahasználat nagyon egyedülálló, mivel azt a leg- utóbbi évekig a ‘Jonathan’ és alakkörének dominanciája jellemezte. A közelmúltban az intenzív ültetvények segítségével a fajtaváltás felgyorsult. E folyamat részeként az európai országokban az amerikai nemesítésű ’Jonagold’, a déli féltekéről származó ’Gala’, ’Braeburn’, ’Granny Smith’ és ’Pink Lady’, az USA-ban pedig a ’Gala’ mellett a ’Fuji’ és a ’Pink Lady’ térhódítása tapasztalható. Az utóbbi évtizedben a globalizált kereskedelem, annak homogén áruigénye, valamint az európai és amerikai tőkével megvalósult termelésfejlesztések eredményeként egyre jobban beszűkül a világ fajtahasználata. A Kínában megvalósult óriási ültetvényfelületekben is a világfajtákat (Fuji, Red Delicious) telepítették. A fajtahasználat beszűkülésével járó folyamaton az új fajtákra szerveződött s mostanság egyre szaporodó fajtaklubok sem nagyon változtattak. Az almanemesítők amerikai és euró- pai hálózatainak – felismerve a fajtahasználat beszűkülésének veszélyeit – eltökélt célja a fajtahaszná- lat újbóli diverzifikálása, a térségenként vagy legalább országonként önálló fajtahasználat kialakítása. Fajtaajánlat Véleményünk szerint a pálinkakészítés szempontjából az alma a jövőben is a legjelentősebb gyümölcs- fajok közé tartozhat, mert szakértő cefrézéssel, gondos lepárlással, ezt követően megfelelő érleléssel átmenthető a párlatba az alma gyümölcsössége, megőrizhető a fajtajelleg, és biztosítható az egyedi karakter. A minőség titka a kiváló beltartamú alapanyagok felhasználása, azaz legjobb pálinka a telje- sen érett, szermaradványtól mentes gyümölcsből készíthető. 7-23 Naményi Jonathan Naményi Jonathan 1 Watson Jonathan 5 Watson 040917E Nagy jelentősége van a fajták jó megválasztásának. Valójában minden almafajtából készíthető almapá- linka, de nem mindegy, hogy milyen lesz az alkoholkihozatal s a pálinka minősége. A pálinka karakteres jellegéhez legjobb a gazdag aromával jellemezhető fajták (pl. ‘Golden Delicious’, ‘Gala’) közül választa- ni. Az alkoholkihozatal szempontjából előnyösebbek a magasabb oldható szárazanyag-tartalommal (13% feletti) rendelkező fajták. Az érési időpont szempontjából is eltérő a fajták alkalmassága. A kora nyári fajták általában beltartalmilag kevésbé értékesek, ezért nem sorolhatók a „pálinka célfajták” közé. Legjobb az őszi és kora téli érésű fajtákból választani. A nagyon későn szüretelhető téli érésű fajták (pl. ‘Braeburn’, ‘Fuji’) csak akkor jöhetnek számításba, ha a pálinkafőzési szezont kívánjuk meghosszabbí- tani, de ez esetben számításba kell venni azt, hogy az érettség eléréséhez hűtőtárolóban több hónapos utóérlelésre van szükség, s ez megnöveli az alapanyag költségét. Éretlen, még lebomlatlan keményítőt tartalmazó almagyümölcsök ugyanis pálinkakészítésre nem használhatók, mert az éretlen gyümölcsök- ből metilalkohol keletkezhet az erjedés során. Az alapanyag-termelés költségei jelentősen csökkenthetők, ha pálinkakészítés céljára előnyben része- sítjük a rezisztens fajtákat, de legalább az integrált almatermesztésre legalkalmasabb fajtákat. A fajtaismertetések előtt fontos leszögezni, hogy a hazai fogyasztók által korábban nagyon kedvelt, s a sűrítménygyártás céljára is kiváló Jonathan alakkör hazai klónjai (‘Jonathan M 41’, ‘Csány 1 Jonathan’, ‘Szatmárcsekei Jonathan’) és külföldi változatai (pl. ‘Watson Jonathan’) a gyümölcsminőség szempont- jából a legalkalmasabb fajták közé tartoznak. A fajta alkalmasságát bizonyítják az ismert termékek, mint pl. a gyulai, békési, sáppusztai Jonathan almapálinkák. Ezért a meglevő ültetvényekben leszüretelhető Jonathan klónok gyümölcseiből ajánlatos pálinkát készíteni. Ugyanakkor a Jonathan alakkör a betegsé- gekre (lisztharmat, varasodás, tűzelhalás) való nagymértékű fogékonysága miatt kiszorulóban van a hazai termesztésből, s főként a tűzelhalásra való fogékonyság miatt nem támogatják a fajtakör fajtáinak új ültetvényekbe történő telepítését. Ezért a fajtaajánlatunkban nem szerepeltetjük a Jonathan alakkör fajtát, helyettük a Jonathan típusú gyümölcsöt termő rezisztens fajták telepítését ajánljuk. VIII. vége – IX. eleje IX. első dekád IX. második dekád IX. harmadik dekád Csány 1 Jonathan Naményi Jonathan Szatmárcsekei Jonathan Watson Jonathan Hazai almatermesztésben elterjedt Jonathan klónok, amelyek új ültetvényekbe való telepítése fokozott betegségfo- gékonyságuk miatt már nem javasolt (Fotó: Tóth Magdolna) A következőkben két csoportban teszünk ajánlatot párlatkészítésre legalkalmasabb fajtákra. A fajták leírásához Tóth (1995, 1997, 2000, 2001, 2013a, 2013b) munkáit használtuk szakirodalmi forrásként. A) Integrált termesztésre alkalmas államilag elismert fajták Az e csoportban ajánlott fajták optimális szedési időpontja a közép-magyarországi térségben az alábbi táblázatban látható. Az alma esetében az érési szezon két különböző tulajdonságot (a szedési és fo- gyasztási érettség) takar. A korábban szüretelhető fajták esetében a kétféle érettség gyakran egybe- esik, de a későbbi fajták gyümölcse eltartva utóérő, ezért ezeknél el kell különítenünk a szedési és a fogyasztási érettséget. A fajtákat betűrendben és alakkörönként jellemezzük. Integrált termesztésben párlatkészítésre termeszthető almafajták szedési ideje (Tóth 1997) Hónap július augusztus szeptember október Fajta 1 2 3 1 2 3 1 2 3 1 2 3 Gala alakkör Jonagold alakkör Golden Delicious alakkör Red Delicious alakkör Pinova Idared Integrált termesztésben párlatkészítésre termeszthető almafajták szedési ideje (Tóth, 1997) Gala alakkör Származás és elterjedés. A ‘Gala’ alapfajtát (‘Kidd’s Orange Red’ x ‘Golden Delicious’) Új-Zélandon nemesítették. Még a fajta nagyobb elterjedése előtt megjelent és elismerést szerzett az első rügymutáció (‘Tenroy’), s azóta a jobban színeződő klónok közül választanak a termelők. Idény és típus. Hazánkban augusztus utolsó dekádjában kezdhető a szedés, s a rendelkezésre álló klónokból akár 20 napos érési időszakot is kitölthetünk. A túlérés elkerülése miatt 2–4 menetes szedés javasolt. A gyümölcsök korán, már a szedéstől élvezhetők, s a fogyasztási érettség kb. 3–4 hónapig tart. Gyümölcs és áruérték. Középnagy (150–170 g), gömbölyded, kemény, roppanó húsú, de finom szövetű, dominálóan édeskés ízű, aromás alma. A színeződés különböző, az alapfajta sárgás alapszínen na- rancsvörös, a klónok sötétebbek és fénylő pirosak. Húskonzisztenciáját nagyon hosszan megőrzi, s tárolási betegségek sem jellemzők, de a savlebomlás és ízvesztés miatt változatlan légterű hűtőtároló- ban (továbbiakban VL) csak 3–4 hónapig érdemes tárolni, szabályozott légterű tárolóban (továbbiakban SZL) mérséklődik a savlebomlás. Nagyon jó az állékonysága, vagyis a pulton tarthatósága. Hajtásrendszer. Növekedési erélye közepes, habitusa, terméshozási típusa a ‘Golden Delicious’-éhoz hasonló. A klónok között van árnyalatnyi növekedési különbség, pl. a Mitchgla kissé nagyobb koronával rendelkezik, de valamennyi klónból jól nevelhető karcsú orsó. A termőrefordulás korai, a terméshozás rendszeres és kiváló. Alternanciára nem hajlamos. Későn, a ‘Golden Delicious’-szel azonos időben virágzik. Ellenállóképesség. Az almafalisztharmat kevésbé károsítja, közepesen fogékony a tűzelhalásra és a ventúriás varasodásra. A levéltetvek gyakran, az atkák ritkábban károsítják. A túlérett almák a kocsány- nál felrepednek. Hűvösebb termőhelyeken későbbi az érés, kisebb a gyümölcsméret, és gyengébb a színeződés. Agro- és fitotechnikai igény. Bőtermő években célszerű termésritkítást végezni. Klónok: A Gala alapfajtán kívül hazánkban államilag elismert klónok: ‘Mitchgla’ (Imperial Gala, Mondial Gala), ‘Regal Prince’ (Gala Must) ‘Tenroy’ (Royal Gala). Utóbbi csíkozott fedőszínű. Külföldön jó tapasz- talatok vannak még az érési szezon elején érő Galaval és Jugala fajtákkal. A ‘Galaxy’, a ‘Schnitzer Gala’, és az ‘Annyaglo’ is csíkozottak. A friss étkezési piacon a csíkozottak mostanság kedveltebbek, de sajnos ezek genetikailag instabilabbak, s a színeződés változó lesz. Tenroy ROYAL_GALA Gala Imprial vagott gala Must Gala Tenroy (Royal Gala) Mitchgla (Imperial Gala) Regal Prince (Gala Must) A Gala és hazánkban államilag elismert klónjai (Fotó: Tóth Magdolna) Golden Delicious alakkör Származás és elterjedés. A ‘Golden Delicious’ alapfajtát az USA-ban találták, feltevések szerint a ‘Grimes Golden’-nel megporzódott ‘Golden Reinette’ magvából keletkezett. A világ eddig legsikeresebb almafajtája, főleg Európában lett jelentős. Hazánkban az új perzselésmentes klónok hazai bevezetése után ismét megnőtt az alakkör jelentősége a termesztésben. Idény és típus. Hazánkban szeptember végén, október elején szedhető. Gyümölcsei egyszerre is le- szedhetők, de Dél-Tirolban gyakran két menetben szedik. Fogyasztási érettségét röviddel a szüretet követő időszaktól 6 hónapig megőrzi. Gyümölcs és áruérték. Gyümölcse tetszetős. Mérete a berakódástól, vízellátástól függően középnagy vagy nagy (140–180 g), héja vékony, az érés kezdetén zöldessárga, éretten sárga. Gyümölcshúsa sár- gás, édes, enyhén savas, kissé illatos. Jól, VL-ben február végéig, SZL-ben áprilisig tárolható. Az alap- fajta nagy hibája a gyümölcsök parásodásra (perzselődésre) való hajlama, különösen hűvös és nedves klíma alatt. Golden Delicous 03 Lysgolden gyüm GoldReind So020917 Gibson_Golden_Del_Smoothee_SI6_17sor_23fa_t (6) Golden Delicious Goldenir (Lysgolden) Golden Reinders Gibson Golden Delicious (Smoothe) A ‘Golden Delicious‘ és parásodásmentes rügymutánsaiból kiválasztott klónok (Fotó: Tóth Magdolna és Pázmándi Ildikó) Hajtásrendszer. Fája középerős növekedésű, koronája kissé szétterülő, de a vezér kiemelt szerepét mindvégig megtartja. Virágzása (középkései–kései) elhúzódó, sok fajtának jó pollenadója. Termőképesség. Korán termőre fordul, termőképessége bátran nevezhető rendkívülinek. Termékenyü- lő- és termékenyítőképessége kiváló, s túlkötődésre hajlamos. Ellenállóképesség. Éghajlati és talajigénye nem különleges, az ún. kozmopolita fajták közé tartozik. Fája kevésbé fagyérzékeny, virágai a késő tavaszi fagyoktól ritkán károsodnak. Lisztharmatra nem fogékony, s gyümölcshullásra sem hajlamos. Ventúriás varasodásra nagyon, a tűzelhalásra és az ágrákosodásra közepesen fogékony, a gyümölcsök nyomódásra s tárolás során apadásra hajlamosak. Agro- és fitotechnikai igény. Fája ideálisan alakítható, a legtöbb koronaforma könnyen nevelhető belőle. Jó tápanyag- és vízellátást igényel. A szakaszos terméshozás elkerülése érdekében gyümölcsritkításra lehet szükség. Tárolás során a nagymérvű apadás elkerülése érdekében ügyelni kell a tároló légterének nedvességtartalmára. Klónok. Hazánkban nagyon keresettek a “parásodásmentes” klónok. Többségük az alapfajtánál 5–10%- kal kisebb koronát nevel. Termőképességük és gyümölcsminőségük alapján hazai telepítésre javasol- hatók: a Hollandiából származó ‘Golden Reinders’, az amerikai ‘Gibson Golden Delicious’ (Smoothee), az Ausztriában előállított ‘Golden Haidegg’ és a francia ‘Goldenir’ (Lysgolden). Az előbbi kettő termé- szetes rügymutációként keletkezett, az utóbbi kettőt indukált mutációval (besugárzással) állították elő. Az említett klónok közül a ‘Gibson Golden Delicious’-nek és a ‘Golden Reinders’-nek legjobb a fajlagos termőképessége. Legnagyobb gyümölcsöt a ‘Goldenir’ és a ‘Golden Reinders’ fejleszt. Idared 040922Bánh Red_Idared_SI6_20sor_51_52fa_2011_09_26_t (8) Idared Származás és elterjedés. A ‘Jonathan’ és a ‘Wagener’ hibridje (USA). Kisebb arányban USA egyes államaiban található meg. Nyugat-Európában alig termesztik, Ausztriában, Lengyelországban és Ma- gyarországon hívta fel magára a figyelmet a hosszú tárolhatóságával. Idény és típus. Október elején érik, s célszerű több menetben szüretelni. Optimális fogyasztási érettsé- gét csak 3–4 hónapos tárolás után éri el, és akár a nyári hónapokig megtartja. Almaszirom (aszalvány) készítésére nagyon alkalmas, sűrítménygyártásra kevéssé ajánlották, ezért a meglevő ültetvények gyümölcseinek hasznosítása érdekében párlatkészítésre csak más fajtákkal keverten ajánlható. Gyümölcs és áruérték. Középnagy vagy nagy (170–200 g) gyümölcse lapított gömb alakú, középen hasas, a felület csaknem teljes felületét élénkpiros mosott fedőszín borítja. Fehéressárga húsa lédús, nem gyorsan puhuló, nyomódásra érzékeny, de viszonylag jól szállítható. Íze enyhén savanykás, meg- felelő cukorháttérrel, de aromaszegény és legfeljebb közepes beltartalmi értékű. Tárolhatósága kiemel- kedően jó, természetes levegőjű tárolótérben is februárig, VL-ben májusig, SZL-ben június–júliusig el- tartható. Az alacsony hőmérsékletre és a magas CO2 tartalomra érzékeny. Hajtásrendszer. Fiatal korban középerős, termőrefordulás után mérséklődő növekedési erélyű. Ágrend- szere fiatal korban inkább feltörő, később szétterülő, termőgallyazata lelógó. Koronájának mérete ter- mőkorban kisebb a ‘Jonathan’-énál. Termőképesség. Kiváló, a ‘Jonathan’-ét meghaladja. Ellenállóképesség. A ‘Jonathan’-nál kevésbé fogékony a lisztharmatra, a ventúriás varasodással szem- beni fogékonysága is mérsékelt. A tűzelhalásra fokozottan fogékony. Virágai a késő tavaszi fagyokra érzékenyek. Agro- és fitotechnikai igény. Koronája minden nehézség nélkül nevelhető, a termőrefordulással egyide- jűleg a korona szinte saját magát felépíti, s a sudár is hamar “megnyugszik”. Termőkorban a lisztharmat elleni védekezés céljából végzett vessző visszacsípéseket is jól tűri. A nyári metszés a jobb fedőszín és cukortartalom növelése érdekében javasolt. Klónok: Természetes rügymutáció USA-ban való felfedezése után vezették be a termesztésbe a ‘Red Idared’ nevű klónt, Európában a licence jogot a Valois faiskola tulajdonolja. Hazánkban nincs olyan nagy jelentősége, mert intenzív ültetvényben és jó termőhelyen az alapfajta is jól színeződik. Idared Red Idared Az Idared és a Red Idared gyümölcse (Fotó: Tóth Magdolna és Pázmándi Ildikó) Jonagold és klónjai Származás és elterjedés. Az USA-ban a ‘Golden Delicious’ és a ’Jonathan’ keresztezésével állították elő. Elsősorban Európában terjedt el, Belgiumban például fő fajta lett. Magyarországon tanszékünk Jonagold_Wilmuta_SI6_18sor_13_16fa_2011_09_22_t (9) Jonagold2381 Jonica 040927E Jonagold_Novajo_SI6_18sor_1fa_2011_09_13_t http://www.szkolki.com/odmiany/red_jonaprince_7.jpg honosította, s 1984 óta államilag elismert fajta. Az utóbbi évtizedekben mindenütt inkább a természetes rügymutáció eredményeként kiemelt klónjait szaporítják. Idény és típus. Szeptember végén, október elején szedhető. Külföldi fajtaajánlásokban 3–5 menetes szedést javasolnak. Egy–két hónapos tárolás után már fogyasztható, s kiváló fogyasztási minőségét tárolótípustól függően 4–10 hónapig őrzi meg. Gyümölcse ipari célokra (befőtt, sűrítmény, szósz, fa- gyasztott almaszelet, pálinka) is alkalmas. Gyümölcs és áruérték. Gyümölcse nagy (220–250 g), gömbölyded vagy enyhén kúpos, kiegyenlített. Az alapfajta sárgászöld alapszínén a gyümölcsfelület 30–45%-a világospiros fedőszínnel borított, a klónok ennél jobban színezettek, s fedőszínük mosott vagy csíkozott lehet. A gyümölcshéj viaszos. Húsa vilá- gossárga, puha és olvadó, különösen a jól színeződött gyümölcsök íze kiváló. VL-ben 3–4, SZL-ben 7– 8 és ULO-ban 8–10 hónapig jól tárolható. Jonagold Wilmuta (Fotó: Pázmándi Ildikó) King Jonagold (Fotó: Tóth Magdolna) Schneica (Jonica) (Fotó: Tóth Magdolna) Jonagold Novajo (Fotó: Pázmándi Ildikó) Red Jonaprince (http://www.szkolki.com/redjonaprince- redprince-jablonie-drzewkaowocowe-en.html) Jonagold rügymutációk világospiros (felső sor) és sötétpiros (alsó sor) fedőszínnel Hajtásrendszer. Kezdetben erős növekedésű, a korai termőrefordulás és a nagy termőképesség később mérsékli a növekedést. Optimális tenyészterület-igénye a ‘Golden Delicious’-énél kicsit nagyobb. A fa sudara erős és domináns, de a hosszú és vastag oldalelágazások széthajlóak, alig igényelnek lekötö- zést. Mindez stabil vezérágú, szétterülő ágrendszerű koronahabitust eredményez. Virágzataiból általá- ban csak egy gyümölcs marad. Termőképesség. Termőrefordulása korai, fajlagos termőképessége megközelíti vagy megelőzi a ‘Gol- den Delicious’-t. Ellenállóképesség. Fogékonysága a ventúriás varasodással és a tűzelhalással szemben közepes, a lisztharmattal szemben a Goldenénél valamivel nagyobb, s az atka közepes mértékben károsítja. Ter- mőhely iránt mindkét szülőfajtánál igényesebb. A nagyon meleg termőhelyeken túlzottan nagy, rosszul tárolható, gyengén színeződő és napégett gyümölcsök képződnek. A komolyabb téli lehűlések főként a beéretlen vesszőket vagy a fiatal fák törzsét veszélyeztetik (elbarnul a kambium). A bimbók és a virágok a késő tavaszi fagyokra nagyon érzékenyek. Agro- és fitotechnikai igény. A jó gyümölcsszíneződés előfeltételei: közepes N-ellátottság, termékeny, jól szellőző talaj, kis koronaméret (kb. 1,5 m átmérőjű), nem túl erős növekedés, fokozatos nyári met- szés és az éréskor hűvös éjszakák. A gyümölcsök tárolhatóságának javítása érdekében három vagy több alkalommal kalciumos permetezést kell végezni. Gyenge növekedésű alanyt és karcsú orsó koro- naformát célszerű választani. Klónok. A ‘Jonagold’ nagyon hajlamos a mutációra, napról napra újabbakat mutatnak be. Világospiros fedőszínű változatok: Jonabel, Jonagold Schneica (Jonica), Jonagold Wilmuta, King Jonagold (Terwijden), New Jonagold (Fukushama). Ezek az alapfajtánál jobban színeződnek. Jó fényviszonyok mellett a felület csaknem 60–75%-a tetszetős világospiros fedőszínnel borított. Például Dél-Tirolban ezt a csoportot részesítik előnyben, mert ezek javított színeződéssel hordozzák a tipikus Jonagold gyü- mölcsjelleget. Nálunk jól szerepelt a ‘Schneica’ (Jonica). A ‘King Jonagold’ kb. egy héttel később érik az alapfajtánál. Sötétpiros fedőszínűek: ‘Jonagold DeCosta’, ‘Jonagold Jomar’ (Marnica), ‘Jonagold Novajo’, ‘Jonagold Romagold’ (Skurjin), ‘Jonagored’ (Morrens), ‘Jonagored Supra’ (Morrens), ‘Jonaveld’, ‘Rubinstar Jonagold’ (Lichtenauer), ‘Red Jonaprince’. Ezek gyümölcseinek felületét 85–90%- ban fedi a mélypiros mosott fedőszín. Ezek többsége csíkozott fedőszínű, de pl. a ‘Jonagold Novajo’ és a ‘Red Jonaprince’ mosott. Az utóbbi fajtát ezen a néven csak a fajtaklub tagjai termeszthetik. Pinova Származás és elterjedés. A ‘Clivia’ és a ‘Golden Delicious’ keresztezésével állították elő Németország- ban. Európában Corail márkanéven eléggé ismert és elterjedt fajta. Idény és típus. Szeptember utolsó napjaiban és október elején, a ‘Golden’-nel kb. azonos időben egy menetben szüretelhető. Fogyasztási érettsége novembertől júniusig tart. Gyümölcs és áruérték. Gyümölcse rendkívül attraktív küllemű, középnagy (átlagosan 150–180 g), enyhén kúpos alakú. A felület 40–70%-a jellegzetes cinóberpi- rossal bemosott illetve csíkozott. Húsa kemény, lédús, nyomódásra nem érzékeny. Íze kellemesen édeskésen savanykás. Tárolhatósága nagyon jó, VL-ben áprilisig, SZL-ben május–júniusig tárolható. Pinova (Fotó: Tóth Magdolna) Hajtásrendszer. Fája középerős növekedésű, közepes elágazódási hajlamú, piramidális habitusú és a “standard Golden” terméshozási típusba tartozik. Gyü- mölcseit a termőrészeken zömmel egyesével és a koronában jól elosztva fejleszti. Termőképesség és ellenállóság. Nagyon korán termőre fordul, s termőképessége kiváló. Lisztharmatra, ventúriás varasodásra és tűzelhalásra alig fogékony, s a téli és tavaszi fagyok sem károsítják. Megfelelő vízellátás nélkül és tartósan száraz és forró levegőjű termőhelyeken minősége nem megfelelő. Klónok. Jobban színeződő rügymutációját Evelina néven klubfajtaként termesztik. Red Delicious alakkör Származás és elterjedés. A véletlen magoncként keletkezett ‘Red Delicious’ alapfajtát az USA Iowa államában fedezték fel, s a termesztésbe 1894-ben vezették be. Az 1920-as évektől számos intenzí- vebben színeződő rügymutációját fedezték fel. A világtermésből való részesedés alapján a Red Delicious alakkör jelenleg a ‘Fuji’ után a második legjelentősebb fajta. Európában a fajtahasználat a spurok felé tolódott el. A magyar termesztők az 1930-as években behozott Starking fajtát és két szelek- tált klónját (‘Starking Nm. 47’ és ‘Starking Nm. 251’) ismerték meg először. Ezek különböző termesztési hibák miatt csalódást eredményeztek, de a tanszékünk által is honosított spur növekedésű klónok ter- mesztésbe vonása pozitív eredményre vezetett. Idény és típus. Az alábbi táblázatban szereplő Red Delicious spur klónok hazánkban szeptember végén szedhetők, s novembertől márciusig fogyaszthatók. Redchief vagott040927E Topspur D Hazai termesztésre javasolható Red Delicious spur fajták (Tóth 2009) Név Érési idő Gyümölcsjellemzők Növekedési erély Starkrimson Delicious X. eleje 150–170 g, 100%-os intenzív sötétpiros, egyes évjáratokban előnytelenül sötét fedőszín, közepes íz. 30-50%-kal gyengébb a Starkingnál Redspur Delicious X. eleje 150–200 g, Starkrimsonénál világosabb, egész felületet borító fedőszín, közepesnél jobb íz igen gyenge, a Starkrimsonnál 30%-kal kisebb koronavetület Wellspur Delicious X. eleje 170–200 g, sötétpiros, de a Starkrimsonénál világosabb, közepes íz. Starkrimsonnál 10%-kal kisebb koronavetület Campbell (Redchief) Delicious 3-5 nappal korábbi 170–190 g, kissé csíkozott fényes mélypiros, a teljes felületet borító fedőszín, megnyúlt, export piacon keresett alak, igen jó íz kissé erősebb a Starkrimson Delicious-nél Ace Spur Delicious (Ace, Cyberg) IX. vége nagyméretű, piros fedőszín lenticella- fol- tokkal tarkítva a spurok között erős növekedésű Topspur Delicious (Kemp Delicious) IX. vége– X. eleje középnagy, aszimmetrikus alakú, intenzív piros fedőszín a spurok között erős növekedésű Gyümölcs és áruérték. A spur fajták gyümölcseinek tárolhatóságát és felhasználhatóságát jelentősen meghatározza a szüreti idő. A szedési idő megválasztásában megtévesztő a gyümölcsök korai és in- tenzív színeződése, s a túl korai szedés tárolási problémákkal jár (pl. héjbarnulás), s nem alakul ki a fajtára jellemző cukortartalom. A jól beérett gyümölcsök párlatkészítésre való alkalmasságát néhány nemzetközi díjat elért pálinkatermék (pl. Miskolci Likőrgyáré) is igazolja. Campbell (Redchief) Delicious Topspur Delicious (Kemp Delicious) Red Delicious spur fajták gyümölcse (Fotó: Tóth Magdolna) Ellenállóképesség. A tűzelhalásra alig fogékonyak, s a lisztharmat sem veszélyezteti. Ezzel szemben ventúriás varasodásra nagyon fogékonyak, s az atkafertőzés is fokozott. A gyümölcsök tárolhatóságát magházpenészedésre való hajlam veszélyezteti. Agro- és fitotechnikai igény. Külföldi és hazai tapasztalatok szerint a gyenge növekedésű spur fákat középerős alannyal (pl. MM. 106) célszerű kombinálni. Érzékenyen reagálnak a nitrogén túladagolásra. s a keserűfoltosság megelőzésére Ca-os permetezés egyes évjáratokban szükségessé válhat. B) Hazánkban államilag elismert jelentősebb varasodásrezisztens fajták Amennyiben pálinkakészítés céljából célültetvényt kívánunk létesíteni, akkor leghelyesebb rezisztens fajtákat választani. A rezisztens fajták egyik előnye az, hogy a növényvédelmi költség kb. 60%-kal csök- kenthető, ezáltal a környezet peszticidterhelése is jelentősen csökken, s jobban garantálható a szermaradványmentes alapanyag. Minőségi szempontból is van előnyük a rezisztens fajtáknak. Az egyik előny az, hogy a rezisztens fajták többsége rendelkezik a pálinkakészítés szempontjából előnyös gyümölcsaromával. Másrészt a rezisztensek közül kiválaszthatók olyan fajták, amelyeknek gyümölcse a legjobb „pálinkafajtákhoz” (pl. Golden Delicious) hasonló vagy azt meghaladó oldható szárazanyagtartalommal rendelkezik. Az alábbi táblázatban többéves tanszéki mérési eredményeink alapján tehető összehasonlítás a rezisztens és a nem rezisztens fajták Brix % értékéről. Almafajták vízoldható szárazanyagtartalma Fajta Refrakció (%) Nem rezisztens fajták: 12,90 Gala 12,56 Golden Delicious klónok 14,92 Idared 12,90 Jonagold klónok 14,62 Jonathan klónok 14,46 Rezisztens fajták: 15,76 Cordelia 13,90 Florina 12,92 Goldrush 15,13 Hesztia 13,40 Rebella 13,98 Remo 14,12 Rewena 13,92 Rosmerta 14,14 Sirius 15,23* Topaz 13,93 Topgold (Luna) 13,02 *egy éves adat alapján Az ajánlat céljából kiválogatott fajták érési ideje az alábbi táblázatban tanulmányozható, s a fajtákat betűrendben jellemezzük. Párlatkészítésre alkalmas rezisztens almafajták szedési ideje Cordelia A ‘Prima’ és a ‘Granny Smith’ hibridjeként nemesí- tették a BCE Gyümölcster- mő Növények Tanszéken. CPVO szabadalommal oltalmazott, termesztésbe vonása megkezdődött. Ok- tóber első dekádjában két menetben szedhető, friss étkezésre, sűrítménynek, almasziromnak és pürének egyaránt kiváló. Gyümölcse igen nagy, ellipszoid alakú, felületi bordázottsága mér- sékelt, héja közepesen zsíros. Az alapszín sárgás- zöld, rajta 40–60%-os felü- leten világospiros v. piros fedőszínnel és közepes nagyságú lenticellákkal. Gyümölcshúsa krémszínű, szilárd, roppanó húsú, kö- zepesen lédús, savas-édes, kellemes ananászos zamattal, kiemelkedő polifenol- és pektintartalommal. Fája erős, majd középerős növekedésű, habitusa elterülő, főleg termőnyársakon képezi terméseit. Ko- rán termőre fordul, és jó a termőképessége. Virágzási ideje korai v. középkorai. Varasodással (Vf +Vg) és lisztharmattal szemben ellenálló, tűzelhalással szemben hajtása mérsékelten rezisztens, virága fo- gékony. Cordelia (Fotó: Tóth Magdolna) Florina (márkanév: Querina) Franciaországban, egy többnemzedékes ke- resztezési program ötödik generációjából emelték ki. Közvetlen szülőfajtája a ‘Jonathan’ és egy amerikai varasodásrezisztens szelek- ció. Kései érésű, október első dekádjában szüretelhető, márciusig jól tárolható. Légyár- tásra, főzésre, sütésre, kompótnak, cukrászati célokra és pálinkának is jól megfelel. Gyümöl- cse középnagy v. nagy, csonkakúp alakú, a csészénél erősen bordázott. Sárgászöld alap- színét élénkpiros, mosott és csíkozott fedőszín borítja, s felületén erős hamvasság és feltűnő lenticellák láthatók. Húsa sárgásfehér, közepe- sen szilárd, roppanó, lédús, édeskés, finoman illatos. Fája középerős növekedésű, ágrend- szere előbb szétterülő majd lecsüngő, a belső részek felkopaszodásra hajlamosak. A közép- kései virágzási csoportban virágzik. Korán termőre fordul, jó termőképességű, de alternanciára és szüret előtti hullásra hajlamos. A varasodással szemben ellenálló (Vf +Vg), lisztharmatra közepesen fogékony, de csökkentett védekezést igényel, s az almatermésűek tűzelhalására mérsékelten rezisztens. Florina (Fotó: Tóth Magdolna) Goldrush (Syn: Co-op 38) Az USA-ban nemesítették, a Malus floribunda 821 ötödik generációs utódja, pedigréjében a ‘Golden Delicious’ is szerepel. Igen kései érésű, október elején, közepén szüretelhető, legalább 7 hónapig jól tárolható. Gyümölcse középnagy v. nagy, tojásdad alakú, héja sima felületű. Színe zöldessárga, utóérés után mélysárga, a napos oldalon pirosas v. bron- zos pírral. A gyümölcs felületét elszórtan fel- tűnő lenticellák borítják. Húsa sárga, mérsé- kelten durva szövetű, kemény és roppanó. Fűszeres, gazdag aromájú, íze savas. Közép- erős növekedésű, kissé feltörő habitusú, első- sorban rövid termőrészeket fejleszt. A közép- kései virágzási csoportban virágzik. Igen jó termőképességű, de alternanciára hajlamos, ezért gyümölcsritkítást igényel. Varasodás- rezisztens fajta (Vf +Vg), s vizsgálataink sze- rint mérsékelt ellenálló-képességgel rendelke- zik a tűzelhalással szemben, a lisztharmatra viszont mérsékelten fogékonynak bizonyult. Goldrush (Fotó: Pázmándi Ildikó) Hesztia A ‘Prima’ szabadmegporzású magoncaként nemesítették a BCE Gyümölcstermő Növé- nyek Tanszéken. CPVO szabadalommal oltalmazott, termesztésbe vonása megkez- dődött. Augusztus utolsó és szeptember első hetében két menetben szedhető, többhasznosítású fajta (friss étkezés, aszal- vány és sűrítmény). Gyümölcse nagy v. igen nagy, alakja kúpos, bordázottsága közepes. Sárgászöld alapszínén a gyümölcs 60–80%- án piros fedőszín alakul ki, melyet erős ham- vasság és közepes sűrűségben apró lenticellák fednek. Húsa világossárga, köze- pesen szilárd, roppanó, lédús, édes-savas, kellemes aromával és kiemelkedő polifenol- tartalommal. Tárolás során a 2 oC alatti hő- mérsékletre érzékeny. Fája középerős növe- kedésű, habitusa elterülő. Termőnyársakon és hosszú vesszőkön egyaránt fejleszt ter- méseket. Termőrefordulása középkorai, rendszeresen és jól terem. Virágzási ideje középkései v. kései. Több gén által kódolt (Vf+Vh2+Vh8+Vg) varasodásrezisztenciával, s emellett lisztharmattal és tűzelhalással szemben is magas rezisztenciával rendelkezik. Hesztia (Fotó: Tóth Magdolna) Luna (márkanév: Topgold) A ‘Topaz’ és a ‘Golden Delicious’ keresztezésével állították elő Cseh- országban. Szabadalmaztatott fajta. Gyömölcse középnagy, sárga, per- zselődésre nem hajlamos, húsa szilárd, lédús, íze harmonikus. Fája középerős növekedésű, korán for- dul termőre, termőrefordulás után bőven és rendszeresen terem. A középkorai – középkései csoport- ban virágzik. Vf gén által meghatá- rozott varasodás-rezisztenciája mellett lisztharmatra is kevéssé fogékony. Tapasztalataink szerint gyümölcsei napégésre hajlamosak, s bár jól tárolhatók, de célszerű Ca- os permetezést is végezni a gyümölcsfoltosság megelőzése érdekében. Luna (Topgold) (Fotó: Pázmándi Ildikó) Rebella Németországban nemesítették a ’Golden Delicious’ és a ’Remo’ keresztezésével. Hazánkban is államilag elismert fajta. Szeptem- ber közepén, végén szüretelhető, és januárig jól megtartja beltartalmi értékeit. Nemesítői asztali almaként vezették be, de a gyümölcsök ipari célra (sűrítmény) is nagyon alkalmasak. Gyümölcse nagy v. középnagy, gömbölyded v. enyhén megnyúlt. Sárga, zöl- den pettyezett alapszínű héját 80%-ban borítja a világospiros fedőszín. Húsa sárga, puha, lé- dús, édes, enyhén savas, fajtára jellemző aromájú. Középerős növekedésű, szétterülő ágrend- szerű, ritka koronát nevel. Közép- kései virágzású. Korán fordul ter- mőre, általában kiválóan és rendszeresen terem. Termőhellyel szemben nem igényes. Varasodással (Vf gén), lisztharmattal, gyümölcsfa takácsatkával szemben ellenálló. Virágai tűzelhalásra nagyon fogé- konynak bizonyultak. Rebella (Fotó: Tóth Magdolna) Remo Németországban állították elő a ‘James Grieve’, valamint a Malus floribunda harmadik generációjú utódjának keresztezésével. Ha- zánkban is államilag elismert fajta. Szeptem- ber közepén, egyes évjáratokban az első de- kádban szüretelhető, s minőségét november végéig jól megőrzi. A sűrít-ménygyártás célfaj- tája, de meleg évjáratokban és tárolás után friss étkezési almaként is értékesíthető. Gyü- mölcse középnagy, enyhén lapított gömb ala- kú, a felület 50–70%-a borvörös, mosott fedő- színnel s gyakran hálószerű perzselődéssel borított. Magas sav- és cukortartalommal ren- delkezik. Gyenge növekedésű, laza koronájú, hajtásrendszere vékony és le-csüngő, ipari célültetvényben legalább M. 26 v. erősebb alany javasolható. Virágzási ideje középkorai. Kiváló termőképességű, terméshozása rendszeres. Re- zisztens a varasodással (Vf) és lisztharmattal szemben, vizsgálataink szerint a tűzelhalással szemben hajtásai mérsékelt rezisztenciát, virágai mérsékelt fogékonyságot mutattak. A téli fagyoknak jól, a késő tavaszi fagyoknak viszonylag ellenáll, s a piros gyümölcs takácsatka sem nagyon károsítja. Remo (Fotó: Pázmándi Ildikó) Rewena Németországban állították elő a Malus floribunda harmadik nemze- dékű utódjának és a ‘Cox narancs renet’ x ‘Oldenburg’ hibridjének keresztezésével. Hazánkban is államilag elismert fajta. Szeptember végén szüretelhető. Gyümölcse közép-nagy v. nagy, kissé megnyúlt alakú, jellegzetes hosszú kocsány- nyal. Viaszos héját 80%-ban borítja a piros, mosott fedőszín, amelyen nagyon apró világos pontok látha- tók. Húsa savanykás-édes, lédús, kellemes aromájú, magas sav- és cukortartalmú. Fája gyenge v. kö- zéperős növekedésű, lecsüngő, ritka koronát nevel. Korán termőre fordul, rendszeresen, a ‘Golden Delicious’-nél is jobban terem. Középkésői v. késői virágzású. A kritikus téli lehűléseket közepesen tűri, a tavaszi fagyokra nem érzékeny. Varasodással (Vf), lisztharmattal és tűzelhalással szemben ellenálló. Rewena (Fotó: Tóth Magdolna) Rosmerta Az ‘All Red Jonathan’ és a ‘Prima’ keresztezé- sével állították elő a BCE Gyümölcstermő Nö- vények Tanszéken. Hazai szabadalommal védett, termesztésbe vonása megkezdődött. Szeptember harmadik hetében szüretelhető, friss étkezésre és sűrítménynek is alkalmas. Gyümölcse középnagy, alakja kúpos. Sárgás- zöld alapszínét a gyümölcs csaknem 100%-án sötétpiros fedőszín borítja. A felületen kevés, közepes nagyságú lenticellák találhatók, a héj zsírossága erős. Húsa krémszínű, középkemény, gyengén v. közepesen lédús, édes-savas, a ‘Jonathan’-hoz hasonló. Pufiko- sodás megelőzése érdekében kalciumos per- metezéseket igényel. Fája középerős növeke- désű, elterülő, termőnyársakon és hosszú vesszőkön egyaránt hoz terméseket. Nagyon korán fordul termőre, jól és rendszeresen te- rem. Virágzási ideje középkorai. Varasodás- rezisztens (Vf), lisztharmattal és tűzelhalással szemben mérsékelten ellenálló (hajtás és virág is). Rosmerta (Fotó: Tóth Magdolna) Topaz2alma Red_Topaz_SII6_22sor_31_40fa_2012_10_04 (11) Sirius A ‘Golden Delicious’ és a ‘Topaz’ keresztezésé- vel Csehországban nemesítették. Szabadalmi oltalommal védett. Október elején - közepén szü- retelhető. Gyümölcse középnagy v. nagy, lapított gömbölyded. Alapszíne zöldessárga, majd sárga, a napos oldalon alkalmanként halványrózsaszín pír alakul ki. Húsa sárga, kemény, ropogós, lédús, íze édes-savas, aromás. Változatlan légterű táro- lóban puhul a gyümölcse, ezért szabályozott lég- terű tárolás javasolt. Korán fordul termőre, s rendszeres és kiváló a terméshozása. A középko- rai csoportban virágzik, triploid. Varasodással szemben ellenálló (Vf). Sirius (Fotó: Pázmándi Ildikó) Topaz Csehországban nemesítették a ‘Rubin’ és a ‘Vanda’ keresztezésével. Szeptember végén érik, friss ét- kezési célra ajánlották, gyümölcse áprilisig tárolható. Gyümölcse középnagy, lapított gömb alakú, ha- zánkban a kocsánymélyedésnél erősen perzselődik. Sárga alapszínét a gyümölcsfelület 1/4–3/4 részén narancsvörös színű csíkozott és mosott fedőszín borítja. A fedőszínt jellegzetes fehér lenticellák tarkít- ják. Húsa sárga, kemény és finom szövetű, bőlevű. Íze enyhén édeskés v. harmonikus. Középerős, erős növekedésű, elágazódási hajlama jó. Korán termőre fordul, rendszeresen és bőven terem. Virágzása középkorai. Rezisztens a ventúriás varasodásra (Rvi6), ágrákosodással szembeni ellenállósága is egé- szen jó, de lisztharmatra és tűzelhalásra fogékonynak bizonyult. Korábban és jobban színeződő rügymutációja a ‘Red Topaz’, mely fajtavédelem alatt áll, s a Holland-Alma Kft. forgalmazza. Topaz (Fotó: Tóth Magdolna) Red Topaz (Fotó: Pázmándi Ildikó) A Topaz és a Red Topaz gyümölcse a kocsánymélyedésben perzselődésre hajlamos Ellenőrző kérdések (minta): 1. Hogyan jellemezhető az alma nemzetközi és hazai jelentőségének alakulása az elmúlt évtizedek- ben? 2. Melyek az alma legfontosabb beltartalmi értékei és felhasználási lehetőségei? 3. Melyek az alma legfontosabb pomológiai jellemzői? 4. Foglalja össze röviden az almapálinka ideális nyersanyagának legfontosabb kritériumait és ennek megfelelően a fajtaválasztás legfőbb szempontjait! 5. Milyen fajtatulajdonságokat kell figyelembe venni a rezisztens és a nem rezisztens almafajták ültet- vényen belüli társításához? 6. Jellemezze röviden az alma fajtahasználatának jelenlegi helyzetét! 7. Soroljon fel legalább négy, integrált termesztésben termeszthető, párlatkészítésre alkalmas nem rezisztens almafajtát, s jellemezzen közülük egy Ön által kiválasztott fajtát! 8. Jellemezzen egy pálinkakészítés céljából Ön által kiválasztott nem rezisztens alma alakkört, s ne- vezze az alakkör legalább három perspektivikus klónját. 9. Nevezzen meg érési sorrendben három párlatkészítésre alkalmas nem rezisztens almafajtát, s jellemezze azok főbb gyümölcstulajdonságait! 10. Soroljon fel érési sorrendben legalább négy külföldi varasodásrezisztens almafajtát, s jellemezzen közülük egy Ön által kiválasztott fajtát! 11. Nevezze meg a három párlatkészítésre javasolt hazai nemesítésű varasodásrezisztens almafajtát, s jellemezzen közülük egy Ön által kiválasztott fajtát! 12. Sorolja fel a Golden jellegű gyümölccsel jellemezhető varasodásrezisztens almafajtákat, s jelle- mezzen közülük egy Ön által kiválasztott fajtát! 13. Helyezze érési sorrendbe a következő almafajtákat: Rebella, Hesztia, Goldrush, Florina. Jellemez- ze gyümölcseik küllemét és ízét! 14. Helyezze érési sorrendbe a következő almafajtákat: Gala, Jonagold, Golden Delicious! Jellemezze ellenállóképességüket és pálinkának való alkalmasságukat! 15. Válasszon telepítésre olyan rezisztens fajtákat, amelyek a tartós rezisztenciát és a termékenyülést egyaránt garantáló fajtatársítás szempontjából is megfelelnek, s nemcsak pálinkakészítésre, ha- nem friss piacon is értékesíthetők. Indokolja meg választását! KÖRTE A körte a mérsékelt égövi gyümölcsök között az alma után a második legjelentősebb gyümölcsfaj. Az elmúlt években világviszonylatban évente megközelítőleg 23 millió tonna körte termett. A termés több mint 70%-át Ázsiában, megközelítően 15%-át Európában termelik. A déli féltekén 1,8 millió tonna körtét szüretelnek, s ennek jelentős részét az északi féltekén értékesítik. Európa vezető körtetermesztő or- szága Olaszország, ahol az éves termés 7–800 ezer tonna körül mozog. Magyarországon az évenkénti körtetermés meglehetősen ingadozik, az utóbbi években a termésmennyiség 12–50 ezer tonna között alakult. A világon megtermelt körtetermést két fő körtefaj (csoport) és gyümölcstípus alkotja. Az európai körte (Pyrus communis L.) termesztése Európa, Észak- és Dél-Amerika, Afrika és Ausztrália országaiban folyik. Az ázsiai körte vagy japán körte (külföldön nashi) néven is ismert körte (Pyrus pyrifolia (Burm) Nakai, illetve P. x bretschneideri Redh.) termesztése Ázsia országaiban – legfőképpen Kínában és Ja- pánban – ősidők óta folyik, s a közelmúltban a világ más termesztőtájain is új lehetőségeket és utakat nyitott meg a körtetermesztés fejlesztésében és területi kiterjesztésében. Jelen tananyagban mindkét körtecsoport nemesítési génforrásait bemutatjuk, de a többi fejezetben kizárólag az európai körte sajátosságait tárgyaljuk, mivel az ázsiai körte szeszipari nyersanyagként nem jelentős. A fejezet megírásában legfőbb forrásanyagként Tóth (1997, 2001) és Göndörné (2000) szer- kesztésével megjelent könyvek szolgáltak. Beltartalmi értékek és felhasználási lehetőségek A körte közkedvelt gyümölcsünk, s fogyasztása nem elsősorban energiaértéke (kb. 200 kJ/100 g gyü- mölcs), hanem az emberi táplálkozás szempontjából kedvező egyéb összetevői (szénhidrát: 7–16%, élelmi rost: 2–6%, pektin: 0,2–1%, ásványi anyagok: 300–350 mg/100g, vitaminok) miatt javasolt. Az európai körte gyümölcsében magas arányban előforduló ásványi anyagok közül a magas kálium- tartalom, a kedvező kálium/nátrium arány s a nyomelemek számottevő mennyisége nagyon kedvező az emberi szervezetre. A gyümölcsök táplálkozásbiológai értékét különösen értékessé teszi a többi gyü- mölcstől eltérő szénhidrát-összetétele. Az összes cukorból jelentős hányaddal részesedik a fruktóz (50– 60%), ezért a körtét a diétázók is bátran fogyaszthatják. Savtartalma viszonylag alacsony, kivéve né- hány fajtát, mint pl. a ‘Tongre’. Összetevői közül kiemelt fontosságú az emésztőrendszerünk egészsé- ges működését nagyban segítő élelmi rost. Népi gyógyászatban régóta ismert vérkeringést szabályozó, vízhajtó és az emésztőrendszert méregtelenítő, tisztító szerepe. Sóoldó és savtalanító hatásával segít a köszvényben és vesebetegségben szenvedőknek. Az igen korai érésű körtefajták (‘Árpával érő’, ‘Arabitka’) már június végén, július elején szedhetők. Ezek piaci értéke viszont igen kicsi, gyümölcseik aprók, gyorsan túlérnek (szotyósodnak). Néhány júliusban érő fajta gyümölcstömege már nagyobb (pl. ‘Kornélia’, ‘Giffard vajkörte’), de még mindig hamar túlérnek, és néhány napnál tovább nem tarthatók el. Ezek a fajták koraiságuk miatt elsősorban választékbővítő céllal telepíthetők, és gyümölcseik elsősorban azonnali friss fogyasztásra alkalmasak, s habár magas cukortartalmuk lehetővé teszi a szeszipari feldolgozást is, de íz- és aromaanyagaik nem elég karaktere- sek. Az igényes piacra is megfelelő áruminőséget adó nyári fajták augusztusban érnek, és 1–2 hónapig tá- rolhatók a tároló típusától függően. Az őszi fajták augusztus végén és szeptemberben szedhetők tartós tárolásra, mely 3–4 hónap is lehet. A téli fajtákat szeptember végétől október végéig szedhetjük, és akár 6–8 hónapig is eltarthatók. A három utóbbi érési csoportba tartozó fajták gyümölcseit frissen és feldolgozva egyaránt fogyaszthat- juk. Készülhet a gyümölcsökből befőtt, aszalvány, körte gyümölcsital, dzsem, gyümölcsíz, félkész ter- mékek (körtevelő, gyümölcssűrítmény), valamint körtepálinka. A körtéből készült párlatok fajtától függően visszafogott, kissé héjfanyarkás, de friss, aromás jellegűek, az alkohol- kihozatal 3-4 hlf/100 kg gyü- mölcs. Konzervipari feldolgo- zásra elsősorban azok a fajták alkalmasak, amelyek kiváló beltartalmi értékekkel rendel- keznek, és a gyümölcshús a feldolgozás után is megtartja eredeti világos színét. Szesz- ipari célokra azok a fajták al- kalmasak, melyek gyümölcsei- nek magas a cukortartalma, valamint íz-, illat- és aroma- anyagokban gazdagok. Ilyen fajta pl. a ‘Vilmos’, a ‘Packham’s Triumph’ és a ‘Conference’. A zalai dombság körtetermesztése kiváló klimatikus adottságai biztosítják az eredetvédett Göcseji körtepálinka kiváló nyersanyagát, melyek utó- érést követően az e termőtájon termesztett vadkörte, sózókörte, Bosc Kobak, Vilmos, Conference, Hardenpont téli vajkörte, Clapp kedveltje, Packham’s Triumph, Fétel apát és Nemes Krasszán fajták lehetnek. Eredetvédett Göcseji körtepálinka A legjelentősebb körtetermesztő vállalatoktól a megtermelt termés számottevő része külföldi piacokra kerül, elsősorban Finnországba, Svédországba (‘Bosc kobak’) és Németországba. Ugyanakkor a hazai piac ellátása érdekében évről évre egyre nagyobb mennyiségű (2007-ben 7000 tonna) behozatalra van szükség. Génforrások és termesztéstörténet A Rosaceae család Pomoidae alcsaládjába tartozó Pyrus nemzetségbe közel 22 faj tartozik, amelyek több kutató véleménye szerint egy közös őstől származnak. A Pyrus communis L. termesztett körte alakkörét a P. pyraster Burgsd, P. nivalis Jacq. fajok kultúrszármazékai alkotják. A Pyrus nemzetség ma élő fajainak elterjedési területe elsősorban Európára és Ázsiára korlátozódik. A főbb körtefajok ősi elter- jedési területének központjai szerint a következőképpen csoportosíthatók a fajok. Az ábrán az európai körtefajták kialakulásában vélhetően szerepet játszó fajok elterjedése látható Európában és kis- Ázsiában. Az európai központba az alábbi fajok sorolhatók. P. communis L. – európai körte (Társnév: P. pyraster Burgsd.). Elterjedésének északi határa Dánia, délen Törökország, Észak-Afrika. Termesztett fajtái az egész világon elterjedtek. Alanyként is használ- ják. P. caucasia Fed. – kaukázusi körte. P. cordata Desv. – szívlevelű körte: Franciaországban fordul elő. P. nivalis Jacq. – hókörte. A természetes hibridek közül Európában termesztik a mustkörtét (P. x salvifolia Dc. – P. communis x P. nivalis). pyrus A Pyrus fajok elterjedése Európában és Kis-Ázsiában A körtefajták zöme diploid (2n = 34). Van néhány triploid (3n = 51) fajta (‘Diel vajkörte’, ‘Pap körte’), és az új fajták között találhatók tetraploidok (4n = 68) is (pl. ‘Super Conference’, ’Dayali’). A körtetermesztés több ezer éves múltra tekint vissza, de az első írásos feljegyzések csak i. e. 1000-ből Görögországból származnak. Homérosz a körtét istenek ajándékának nevezte, majd később Theophrastus (ie. 327–287) volt az első, aki leírta, hogyan kell termeszteni. A rómaiaknál Plinius (23– 79) ismerteti a legfontosabb körtefajtákat és köztük a még ma is termesztett ‘Árpával érő’-t. Götz szerint a "körtetermesztés aranykora" az 1700–1800-as években volt. Németországban, Franciaországban, Angliában, Belgiumban és Hollandiában körtenemesítők, pomológusok fáradoztak a fajták kiválasztásá- val és leírásával, köztük Oliver de Serres, LeLectier, Hardenpont, P. N. és van Mons, J. B. Tudatos keresztezéses nemesítés a századfordulón az USA-ban kezdődött (rezisztencianemesítés), majd ehhez a programhoz felzárkózott több európai körtetermesztő ország. A hazai fajtakutatás kezdete a 17. századra tehető, Lippai János már több körtefajtát ismertet, így a Muskotály körtét, Kármán körtét, Makaria körtét. A hazai körtetermesztés fellendüléséhez nagyban hoz- zájárultak a magyar pomológusok, így Bereczki Máté, Entz Ferenc és Angyal Dezső. http://www.thompson-morgan.com/medias/sys_tandm/8796972941342.jpg D:\7Kepek\korte\Körteemeseazonositotta\Clapp kedveltje.JPG Red Sensation D:\7Kepek\korte\kortefotok_Krisztatol\Tongre pöl.jpg D:\7Kepek\korte\Körteemeseazonositotta\Bosc kobak2.JPG Pomológiai jellemzők A körte gyümölcse a botanikai besorolás szerint tüszős terméscsoport, amelyet szorosan körülvesz az elhúsosodott vacok. A körtegyümölcsök alakja és nagysága igen változatos. A szabályos körte (‘Vil- mos’, ’Clapp kedveltje’) alak mellett lehet megnyúlt körte (‘Guyot Gyula’, ’Bosc ko- bak’), igen megnyúlt (‘Conference’, ’Fétel apát’), tojás alakú (‘Hardy vajkörte’), kúp alakú (‘Tongre’), alma alakú (‘Serres Oli- vér’) stb. A korai fajták (‘Arabitka’) kis gyümölcse 50–70 g körüli, míg néhány fajta átlagos gyümölcstömege meghaladja a 250 g-t (‘Packham’s Triumph’, ‘Társulati esperes’). Legtöbb árufajtánk gyümölcsnagysága közepes, azaz 150–220 g (‘Vilmos’, ‘Bosc kobak’). Egyes körtefajták gyümölcsminőségét nagymértékben rontják a gyümölcshúsban előforduló kősejtek (kövecsesség), amely különösen a téli fajtáknál gyakori (‘Hardenpont téli vajkörte’, ‘Téli esperes’). A kősejtképződés okai nagyon összetet- tek: előidézheti vírusos fertőzöttség, időjá- rási viszonyok, tápanyag-ellátási probléma stb. A nyári fajták (‘Arabitka’, ‘Clapp ked- veltje’), ha a fán érik el a fogyasztási érett- ségüket, hamar "szotyósodnak", ilyenkor a magház körül barnává válik a gyümölcs- húsa. Körte gyümölcsalakok (Forrás: Tóth, 1997) A gyümölcshéj színe szerint a termesztett fajtákat az ábrán látható sárga – pl. ‘Vilmos’, ‘Packham’s Triumph’; sárgáspiros – pl. ‘Clapp kedveltje’; piros – pl. ‘Piros Vilmos’, ‘Cascade’; pirosasbarna – pl. Tongre; bronzos – pl. ‘Bosc kobak’ csoportokba különíthetjük el. Az elmúlt évtizedekben – különösen az USA-ban – fokozódott a piros héjú fajták szaporítása. sárga sárgáspiros piros pirosasbarna bronzos Vilmos Clapp kedveltje Red Sensation Tongre Bosc kobak Körtefajták gyümölcsszín kategóriái (Foto: Göndör Józsefné, grafika: Tóth Magdolna) A gyümölcsök fejlődésében, hasonlóan az almáéhoz, öt fő szakaszt különítünk el. A hazánkban üzemi termesztésre javasolható fajták érési ideje július elejétől október végéig tart. Mivel a késő őszi körte és a téli körte utóérő gyümölcs, igen fontos az optimális szedési idő meghatározása. A hosszabb idejű táro- lást csak a téli érésű fajták viselik el nagyobb veszteségek nélkül. Tárolás után a gyümölcsök – ellentét- ben az almával – csak 1–2 hetes utóérlelés után érik el fogyasztási érettségüket, a fajtára jellemző gyümölcsminőséget. Virágzás- és termékenyülésbiológiai ismérvek A körte mélynyugalmi időszaka január végén befejeződik. A mélynyugalom alatt jól tűri az alacsony hőmérsékletet is, a termőrügyek nagyfokú elfagyását csak -25 °C alatti hőmérsékleteknél figyeltük meg néhány igen érzékeny fajtánál, mint a ‘Nemes Krasszán’, a ‘Generál Leclerc’ és a ‘Guyot Gyula’. A ki- hajtás menete és tartama hasonló az almáéhoz. A vegetációs időszak március elején–közepén kezdő- dik. A hajtásnövekedésnek rendszerint kettő, néha három fő szakaszát különíthetjük el. Az első szakasz június elejéig, a második, az ún. János-napi hajtásnövekedés pedig július végéig tart. Abban az eset- ben, ha a hajtásnövekedést valamilyen stressz (pl. erős levélbolha fertőzés) akadályozta, lehetséges egy harmadik hajtásnövekedési szakasz is augusztus-szeptemberben. A rügydifferenciálódás a vegeta- tív rügy tenyészőkúpjának átalakulásával július elején kezdődik, s a virágrügyek képződése egészen a következő évi virágzás kezdetéig tart. A körtefajták április közepén, április harmadik dekádjában, az alma előtt néhány nappal virágoznak. A virágzás tartama 7–10 nap, de hűvös, csapadékos időjárásban elhúzódhat 20–25 napig. A jelentősebb fajták virágzási idejük alapján igen korai, középkorai, középkései és igen kései csoportba sorolhatók. A körténél az almához hasonlóan három hullási periódust figyelhetünk meg, de kedvezőtlen időjárás (nagy meleg, csapadékhiány, erős szelek) esetén a gyümölcshullás egész nyáron folyamatos lehet. A körte önmeddő, azaz idegenmegporzást igénylő gyümölcsfaj, ezért a fajták virágzási idejének ismere- te nagyon fontos a telepítés tervezéséhez. Csak az azonos vagy szomszédos virágzási csoportba tarto- zó fajták ültetvényen belüli társításával érhető el a megfelelő terméseredmény. Körtefajták virágzási ideje (Göndörné 2000) Igen korai Középkorai Középkései Igen kései Arabitka Árpával érő Nyári Kálmán Kornélia Hardy vajkörte Pap körte Drouard elnök Hardenpont téli vajkörte Vilmos körte Packham's Triumph Dr. Guyot Gyula Conference Fétel apát Tongre Bosc kobak Clapp kedveltje Társulati esperes Napoca A fajták termékenyülési és fajtatársítási viszonyai a következők szerint foglalhatók össze. 1. Diploid fajták termesztése esetén legalább 2 fajtát kell együtt telepíteni. 2. A triploid fajtákat és tetraploid fajtákat legalább 2 diploid fajtával kell társítani. 3. A fajták többsége gyengén termékenyül, a virágok nektártartalma alacsony, kevésbé illatosak, ezért méhcsaládok kihelyezése javasolt. 4. Egyes fajták partenokarp gyümölcsképzésre hajlamosak. E sajátosságnak hűvös, csapadékos időjárás esetén, illetőleg gyenge méhlátogatottság mellett lehet jelentősége. Körtefajták partenokarpiára való hajlama (Göndörné 1993, Nyéki et al., 1998) Gyengén hajlamos Rendszertelenül hajlamos Rendszeresen hajlamos Hardenpont téli vajkörte Hardy vajkörte Pap körte Piros Clapp Piros Vilmos Bosc kobak Diel vajkörte Packham's Triumph Serres Olivér Tongre Arabitka Clapp kedveltje Conference Guyot Gyula Nemes Krasszán Téli esperes Termőhelyi igény A körte a környezeti tényezőkkel szemben igényes gyümölcsfajok közé tartozik. Általánosan igaz, hogy minél későbbi érésű egy körtefajta, annál igényesebb az ökológiai körülményekre. Csapadék. Vízigényes gyümölcsfaj, az őszi és téli fajtáknak évente 700–800 mm csapadékra van szük- ségük. A nyári fajták 500–700 mm mellett is eredményesen termeszthetők (kivétel a ‘Clapp kedveltje’). Vegetációban a gyümölcsnövekedés idején fontos a vízellátás. A nagy meleggel párosuló vízhiánynak egyes fajták esetében gyümölcshullás (‘Hardenpont téli vajkörte’), illetve tömeges levélhullás (‘Conference’, ‘Korai Bosc’) lehet a következménye. Hőmérséklet. A körte vegetációban + 16 oC-ot, évi átlagban + 10 oC-ot igényel és a kiegyenlített klímát szereti. Túl meleg időjárásban (+ 30–35 oC) a fent említetteken kívül a gyümölcs minősége romlik, kö- vecsesedik. Egyes fajták különösen érzékenyek a téli lehűlésekre (-25 – -30 oC), mint a ‘Nemes Krasszán’. Mivel a körte az alma előtt virágzik, előfordulhat virágzáskori fagykárosodás is. Minél köze- lebb van a virág a kötődéshez, annál érzékenyebb az erős lehűlésre. A bimbó -3,5 oC-ot, a kinyílt virág - 2 oC-ot, míg a megtermékenyült virág -1 oC-ot bír el rövid ideig. A kötődött gyümölcsök fagykárosodása (megfázás) ritkán fordul elő, ilyenkor hosszanti fagysávok, körkörös fagygyűrűk alakulhatnak ki a gyü- mölcsökön. Páratartalom. Jó vízellátás mellett fontos a kiegyenlített páratartalom. Néhány körtefajta (‘Conference’) csak hűvös–párás klímában érzi jól magát. A nyári hónapokban a levegő alacsony páratartalmakor (50– 60%) különösen, ha magas a hőmérséklet, levélhervadással, sárgulással, súlyosabb esetben levélhul- lással reagálnak. Ilyenkor még a talaj jó vízkészlete sem segít, mert a vízfelvétel kisebb, mint a transz- spiráció. Szélviszonyok. Elsősorban a hosszú kocsányú és a nagy levéllel rendelkező fajták károsodhatnak a gyakori erős szelektől. Napfény. Holland kutatók szerint a körtének 20%-kal nagyobb a fényigénye, mint az almának. Magyar- országon évente 1700–2100 órát süt a nap, melynek 72–74%-a a tenyészidőszakra esik, mely elegen- dő a körtegyümölcsök kiváló zamatának kialakulásához. Talajigénye. A körte gyökérzete a középkötött, mélyrétegű, jó vízgazdálkodású, tápanyagban gazdag vályog és agyagos vályog talajokat kedveli. Gyengébb talajokon a gyümölcs apró marad, a gyümölcs húsában kősejtek képződnek (kövecses). Meszes talajokon, főleg birs alanyon álló ültetvényekben a tápelemek felvétele akadályozott (Zn, B), de legnagyobb gondot, különösen birs alanyon a vas felvétel- ének és szállításának gátlása okozza, amelynek eredménye a klorózis. Különösen érzékeny a vasklorózisra a birs alanyon álló ‘Vilmos körte’, a ‘Hardenpont téli vajkörte’ és a ‘Serres Olivér’. Erősen savanyú talajokon gyakran foszfor és magnézium hiánytünetek is jelentkezhetnek. A körte gyökérzete levegőigényes, vadalanyon a kedvező talajvízszint magassága 2,5–3 m, míg birsalanyon 1,5 m. A körte pH optimuma 6,2–8,2 között van. korte_eres2.png A fajtahasználat alakulása Főként a fogyasztók megszokott fajtákhoz való ragaszkodása miatt a körte fajtahasználata eléggé kon- zervatív. A huszadik század végéig szinte csak a régi, akár több száz éves fajtákat telepítették szerte a világon, legfeljebb csak azok piros fedőszínű változataival bővült a választék. Tehát a körtefajták nagy száma ellenére világviszonylatban alig 8–10 fajtát termesztenek a termő üzemi ültetvényekben. Euró- pában a legnagyobb arányban termesztett körtefajták a ‘Conference’, a ‘Vilmos’ (amely az USA-ban Bartlett néven a vezető fajta) és az ’Abate Fetel’ (Fétel apát) és a ’Doyenne de Comice’ (’Társulati espe- res’). Ez a négy fajta adja a termés közel 60%-át. Például Belgiumban a ’Conference’ aránya az üzemi ültetvényekben 87%. Világviszonylatban legkeresettebbek a megnyúlt körte alakú (mint a ‘Fétel apát’ vagy a ‘Conference’) és a piros héjú fajták. Magyarországon ma elsősorban az őszi érésű, de jól tárolható ‘Bosc kobak’ fajtát termesztjük, és ha- sonlóan elterjedt fajta a ‘Vilmos’ körte. E két fajta együtt több, mint felét adja a hazai termésnek. Szá- mottevő arányban szerepel még a termesztésben a ’Clapp kedveltje’, továbbá a ’Packham’s Triumph’ javára egyre csökken a nagyon igényes ’Hardenpont téli vajkörte’ aránya. Újabb hazai üzemi ültetvé- nyekben a ‘Conference’ mellett hazánkban is terjed az ’Abate Fetel’ (Fétel apát). Az utóbbi évtizedben viszont Európában és Amerikában is számottevő érdeklődés mutatkozik az új és a nemzetközi piacokon addig ismeretlen fajták iránt. Elsősorban a betegségekkel (tűzelhalás, varasodás), kártevőkkel (levélbolha) szemben ellenálló (pl. ’Harrow Sweet’, ’Concorde’), valamint az újdonság érté- kű gyümölcsöket termő fajták (pl. mézkörte: ’Seckel’, 20–30 mm-es koktélkörte: ’Red Face’, feltűnő lenticellájú körte: ’Forelle’). Emellett a fajtahasználat megújítására, s ezzel a választék bővítésének egyik jó példája tapasztalható Portugáliában, ahol a ’Rocha’ nevű, korábban csak helyi fajtaként ismert fajtából létesítettek óriási felületen ültetvényeket, s a termést nemcsak Európába, hanem tengerentúlra is exportálják. Fajtaajánlat A három csoportban bemutatott fajták leírásánál a Tóth (1997, 2001) és Göndörné (2000) által szer- kesztett szakkönyvek, valamint Tóth (2013) tananyagára támaszkodtunk. (A) Államilag elismert fajták A következőkben, a hazánkban államilag elismert, az üzemi termesztésben elterjedt és szeszipari cé- lokra alkalmas körtefajtákat mutatjuk be betűrendben. Ezek a fajták szerepelnek a hazai termesztésben, tehát pálinkakészítésre beszerezhető a gyümölcsük. Némely fajta esetében a betegségekre való nagy- mértékű fogékonyság miatt jeleztük a fajtaváltás indokoltságát (különösen a ’Tongre ’ és a ’Hardenpont téli vajkörte’), tehát új ültetvények létesítése esetén ezeket már nem célszerű telepíteni. Szesziparnak javasolható jelentősebb körtefajták szedési ideje (Tóth 1997, Göndörné 2000) Bosc kobak (Társnév: Alexanderbirne) Származás és elterjedés. Van Mons (1807) magoncként találta Belgiumban. Termesztési aránya Magyarországon a legnagyobb, de az egész világon ismert fajta. Idény és típus. Szeptember közepén szedhe- tő tartós tárolásra, amikor elérte a fajtára jel- lemző minőségi jegyeket. Nagyon érzékeny a szüretidőre, ha korán szedjük, nem érik be (“répaízű”). SzL és ULO tárolóban jól megvá- lasztott légösszetétellel 5–6 hónapig is eltart- ható, de az íz- és zamatanyagok legjobbak a december–januári kitárolás után. Gyümölcs és áruérték. A gyümölcsök mérete nagy vagy igen nagy. Tömege 180–280 g közötti, kissé megnyúlt, a kocsány felé keske- nyedő (alakindex 1,5) körte alakú. A gyümölcs teljes felülete rozsdamázzal fedett. Héja kö- zepes vastagságú száraz tapintású. Kevésbé érzékeny, jól bírja a szállítást. Konzervipari feldolgozhatósága közepes. Gyümölcshúsa kismértékben elszíneződik (barnul), de aromás termék ké- szíthető belőle. Húsa fehéressárga, olvadó, gyengén hajlamos kövecsességre. Szeszipari célokra kiváló fajta. Bosc kobak (Fotó: Tóth Magdolna) Hajtásrendszer. Fája közepes vagy annál gyengébb növekedési erélyű. Igen ritka koronát nevel. Elága- zódásra kevésbé hajlamos, ezért rendszeresen igényli a metszést, különösen koronaalakításkor kell gondosan eljárni. Elsősorban rövid termővesszőkön (sima termőnyárs, dárda) terem. Termőképesség. Középkésőn fordul termőre. Termőrefordulás után viszont rendszeresen és bőven terem. Alternanciára közepesen hajlamos. Ellenállóképesség. Termőhely iránt az őszi fajták között kevésbé számít igényesnek, de darabos, jó minőségű, kövecsesség-mentes gyümölcsöket csak hűvösebb, csapadékosabb klímában kaphatunk. Téli fagyokra nem érzékeny. Gombabetegségekre fogékony, és körtelevélbolha (Psylla sp.) ellen is rendszeresen védeni kell. Erwinia amylovora-val szemben közepesen fogékony. Agro- és fitotechnikai igény. Birsalannyal inkompatibilis, de vadkörte magoncalanyon is nevelhetünk belőle intenzív koronaformákat, és OHF alanyokon is termeszthető. Dr. Guyot Gyula Származás, elterjedés. Francia fajta, hazájában nagy arányban termesztik. 1870-től ismert véletlen magonc. Magyarországon régen termesztett fajta volt, de méltatlanul kiszorult a termesztésből. 1997 óta árufajtaként ismét szaporítják. Idény és típus. A ‘Clapp kedveltje’ és ‘Vilmos’ között érik, augusztus máso- dik dekádjában. Optimális időben szedve 2–3 hónapig is eltartható, de kitárolás után gyorsan túlérik, esetleg szotyósodik. Gyümölcs és áruérték. Középnagy gyümölcsű (160–200 g), megnyúlt széles körte (alakindex: 1,4). A ko- csánynál vállas, ami egyik megkülön- böztető jegye a ‘Vilmos’-tól. Héja sima, vékony, éretten szalmasárga, napos oldalán, a felületének a 30– 40%-a pirossal mosott. A gyümölcs- hús fehér, olvadó, csak ritkán köve- cses, nem olyan illatos, fűszeres, mint a ‘Vilmos’, ennek ellenére a kereskedők gyakran e fajtanév alatt árulják. Ipari feldolgozásra is alkal- mas. Hajtásrendszer. Gyenge növekedésű, kis koronát nevel. Gyümölcsöket egyaránt képez a középhosszú és a rövid termőrészeken. Termőképesség. Korán termőre for- dul, kis koronája miatt fajlagos ter- méshozama igen magas. Szakaszos terméshozásra közepesen hajlamos. Dr. Guyot Gyula (Fotó: Tóth Magdolna) Ellenállóképesség. Igényes az ökológiai körülményekre, a jó tápanyag- és vízgazdálkodású, meleg, védett fekvésbe érzi jól magát. Termőrügyei érzékenyek a téli komoly fagyokra. Varasodásra nem fogé- kony, szellős ritka koronája miatt a körtelevélbolha is csak kismértékben károsítja. Tűzelhalásra nagyon fogékony. Agro- és fitotechnikai igény. Gyenge növekedése miatt birsalanyon hamar "elöregszik". Vadkörte ma- goncalanyon és OHF alanyokon sem nevel nagy fát, s karcsú orsó koronaforma könnyen kialakítható a fájából. Gondosan kell metszeni, mert kevésbé hajlamos az elágazásra, s ritka koronát nevel. Hardenpont téli vajkörte (Társnevek: Arenberg vajonca, Glau Morceau (angol) Származás és elterjedés. Bel- gium (1759), Hardenpont apát nevelte magról. Az egész vilá- gon ismerik, de aránya a ter- mesztésben Magyarországon volt a legnagyobb. Idény és típus. Tartós tárolásra október elején szedhető, feb- ruárig, márciusig tárolható, bár fogékony a raktári varasodásra és a tárolás utáni szállításkor a héjbarnulásra (a nyomódás helye megfeketedik). Gyümölcs- és áruérték. Gyü- mölcse középnagy vagy nagy (180–220 g), széles körte ala- kú, jellegzetesen szögletes, a csésze felől bordázott. Gondo- san kell szedni, mert héja nyomódásra érzékeny. A gyü- mölcs húsa fehér, olvadó, bőlevű, magház körül kö- vecses. Nem megfelelő termő- helyen a gyümölcsök aprók, répa ízűek és nagyon köve- csesek. Gyümölcsei sokolda- lúan felhasználhatók, decem- bertől frissen fogyasztható. A feldolgozóipar szívesen fogadja, jó ízű, tetszetős szép áru készíthető be- lőle. Szeszipari alapanyagként is használták. Hardenpont téli vajkörte (Fotó: Honty Krisztina) Hajtásrendszer. Középerős növekedésű, koronája fiatal korban feltörekvő, határozott sudárdominanciá- val, majd idősebb korban szétterülő koronát nevel. Idősebb koronarészeken, elsősorban rövid termőré- szeken terem (dárda, sima termőnyárs). Jól fejlődik birs alanyon is, (ilyenkor az ökológiai körülményekre még igényesebb), s intenzív koronaformák kialakítására alkalmas. Termőképesség. Nem túl korán fordul termőre, de az irodalmi adatok szerint is rendszeresen és igen bőven terem. Szakaszos terméshozásra hajlamos, és különösen száraz időjárás esetén gyakori a gyü- mölcshullás. Ellenállóképesség. Csak meleg, védett fekvésbe, mélyrétegű, nem túlzottan kötött, tápdús talajokon érdemes termeszteni. A fajta leváltását indokolja, hogy hűvös, párás területeken a ventúriás varasodás nagymértékben károsítja, és az állati kártevők ellen is védeni kell. Erwinia amylovora-ra is nagyon fogé- kony. Hibái miatt ma már nem nagyon telepítik, pálinkakészítéss szempontjából is a leváltandó fajták közé tartozik. Ilonka Származás, elterjedés. Ismeretlen eredetű, Radnóczi F. szelektálta Nyu- gat-Dunántúlon, ahol Duvals néven itt- ott termesztették. Idény és típus. Augusztus végén szedhető, csak rövid ideig tárolható nyári, koraőszi fajta. Gyümölcs- és áruérték. Középnagy (180 g) alakja változó, széles körtétől a hengeresig. Sárga alapszínét hálóza- tos parásság borítja. Héja vékony, száraz tapintású, húsa olvadó, fűsze- res. Szeszipari kipróbálsa ajánlott. Hajtásrendszer. Erős növekedésű fát nevel, feltörő majd idősebb korban kissé széthajló ágrendszerű. Birsen és vadalanyon is jól fejlődik. Középidőben virágzik, jó pollenadója a ‘Vilmos’. Partenokarpiára hajlamos. Ilonka (Fotó: Honty Krisztina) Termőképesség. Korán termőre fordul rendszeresen és bőven terem. Ellenállóképesség. Edzett, egészséges fajta, betegségekre kevésbé fogékony. Packham’s Triumph Származás és elterjedés. Ausztráliában nemesítették (‘Vilmos’ x ‘Angevin szépe’ 1897). Régi fajta, de Euró- pában csak az utóbbi évtizedekben termesztik, Ma- gyarországon 1993 óta a fő árufajták közé tartozik. Idény és típus. Tartós tároláshoz az optimális szüretidő szeptember harmadik dekádja. Fán hagyva (ellentét- ben a téli fajtákkal) október közepére beérik, az alap- színe szép sárga lesz. A tároló típusától függően már- cius–április végéig jól tárolható. Kitárolás után hosszú az utóérlelési szakasza, ami kedvező az értékesítés- kor. Gyümölcs és áruérték. Nagy vagy igen nagy gyümöl- csű, tömege 200–270 g közötti. Széles körte alakú, a kocsány felé keskenyedő (alakindex: 1,24). A gyü- mölcshéj színe éretten sárga, a felülete hullámos, mely csak zölden feltűnő, a sárga szín kialakulásával foko- zatosan kisimul. Húsa fehér, olvadó vajkörte, a ‘Vil- mos’-hoz hasonló édes–savas íz és zamatanyagokkal, gyakorlatilag kősejtmentes. Nem szotyosódik. Bár el- sősorban friss fogyasztásra legalkalmasabb, de sokol- dalúan feldolgozható, melynek során íze, aromája, szép fehér hússzíne nem változik meg (befőtt, ivólé, párlat stb.). Packham’s Triumph (Fotó: Göndör Józsefné) Hajtásrendszer. Középerős növekedésű, mérsékelten felfelé törő, termőkorban ívesen lehajló gömbkoronát nevel. Közepes hosszúságú hajtásokon nagy arányban képződnek a termőrügyek. A fiatal fákon a gyümölcsök közel 30%-át a közepesen hosszú termővesszőkön találjuk, melyek száma a termőkor előrehaladtával csökken. Virágzatonként általában 1–2 gyümölcs kötődik, ezért a fán belüli gyümölcs- méret igen homogén. Termőképesség. Középkorán fordul termőre. Termőrefordulás után rendszeresen, kiegyenlítetten és igen bőven terem, e tekintetben 30-40%-kal felülmúlta a Clapp kedveltje, Bosc kobak és Connference fajtákat. Fajlagos terméshozama magas, csak a kis koronájú ‘Guyot Gyula’-é volt magasabb. Alternanciára alig hajlamos. Ellenállóképesség. Termőhely iránt közepesen igényes, a szélsőséges homoktalajon és túl kötött anyagtalajok kivételével (melyekre egy körtefajtát sem ajánlhatunk) mindenütt jól termeszthető, ahol évente legalább a 600–700 mm a csapadék, vagy öntözni lehet. Szélkárra nem érzékeny, sem fiziológi- ai, sem szárazság okozta érés előtti gyümölcshullásra nem hajlamos. A téli és a tavaszi fagyokra ke- vésbé érzékeny. Körtevarasodásra alig fogékony, a körtelevélbolha pedig csak mérsékelten károsítja. Tűzelhalásra viszont mind a hajtásai, mind a virágai nagyon fogékonyak. Agro- és fitotechnikai igény. Birsalanyon csak közbeoltással nevelhető, vadkörte magoncalanyon sem nevel túl nagy koronát. Egyéb új vegetatív szaporítású alanyokon (OHF sorozat) intenzív koronaformák jól alakíthatók fájából. Tongre (Beurre Durondeau) Származás és elterjedés. Ch. L. Durondeau fedezte fel 1811-ben, Belgiumban. Nyugat-Európában elter- jedt, Magyarországon 1998-ban kapott állami elisme- rést. Idény és típus. Szeptember végén, néhány nappal a ‘Bosc kobak’ után szedhető, 0°C-on decemberig el- tartható. Óvatosan kell szedni a gyümölcsöket, mivel sérült kocsány esetén nagyon hamar megindul a táro- lóban a moníliás rothadás. Gyümölcs és áruérték. Gyümölcse rendkívül tetszetős és piacos. Gyümölcsmérete (160–200 g) közepes, alakindexe: 1,23. A gyümölcs héja éretten bronzbarna alapszínen szép pirossal mosott, de nem minden évjá- ratban. Nem szabad korán leszedni, mert a korai rom- lást eredményez. Gyümölcshúsa sárgásfehér, csak teljes érésben vajkörte jellegű, de nagyon zamatos, fűszeres, igen magas savtartalommal. Hajtásrendszer. Fiatal korban középerős, termőkorban gyenge növekedési erélyű, éppen ezért elsősorban vadkörte magonc alanyon termesztik (esetleg OHF). Szabályos koronát nehéz kialakítani, mivel sok vékony vesszőt nevel, ami elsűrűsíti (kuszává) teszi a koro- nát. Ezért az alakító metszést gondosan kell végezni, kerülni kell az erős visszametszést. Fája intenzív ko- ronaformák, így sövény és orsó kialakítására alkal- mas. Elsősorban rövid termőrészeken terem. Tongre (Fotó: Honty Krisztina) Termőképesség. Középkorán fordul termőre. Nagy- kanizsán, 14 fajta között a negyedik legbővebben termő fajtának találtuk. Ellenállóképesség. Igényes az ökológiai körülményekre, csak intenzív termesztéstechnológia mellett termeszthető eredményesen. Termőrügyei a téli, illetve tavaszi fagyoktól gyakran károsodtak. Ventúriás varasodásra (Venturia pyrina) csak kissé, körtelevélbolhára viszont közepesen fogékony. Tűzelhalásra fogékony. Agro- és fitotechnikai igény. Gyenge növekedése miatt birs alanyon nem termeszthető, mert azon a fa hamar elöregszik. Gondos és szakszerű termesztéstechnológiát igénylő fajta, pálinkakészítés céljából a leváltandó fajták közé tartozik. Vilmos (Társnév: Bartlett, Williams Bon Chrétien) Származás és elterjedés. Stair nevű tanító találta Aldermastonban (Anglia) 1770-ben, ismeretlen szár- származású magonc. A világon a legelterjedtebb körtefajta, kedvelt nemesítési alapanyag. Hazánkban a ‘Bosc kobak’ után a legnagyobb arányban termesztjük. Idény és típus. Optimális szedési ideje (a felhasználástól függően) – augusztus második – harmadik dekádja. Tárolótól függően 1–3 hónapig is eltartható. Nagyon fon- tos a szüret utáni gyors lehűtés. 0 oC feletti tároláskor és kitárolás után hamar túlérik, szotyósodik. Gyümölcs és áruérték. Gyümölcse középnagy vagy nagy. Tömege évjárattól függően 160–220 g közötti. Alakja csaknem szabályos körte. Alakindexe: 1,26. A gyümölcshéj felülete gyengén hullámos, éretten szép sárga, napos oldalon enyhén pirosas színeződésű, vékony héjú. Csészemélyedése sekély, csészéje nyitott, körülötte a héj néha parásodott, kocsánya középhosz- szú. Húsa fehér olvadó, bőlevű, illatos, édes–savanykás ízű, muskotályos zamatú. Magház körüli köve- csességre gyengén hajlamos. Feldolgozás során szép világos marad a gyümölcshús színe. Sokoldalú- an felhasználható gyümölcsei (frissen fogyasztva és feldolgozva) itthon és külföldön egyaránt jól értéke- síthetők. Kiváló szeszipari alapanyag. Vilmos körte (Fotó: Honty Krisztina) Hajtásrendszer. Közepes növekedési erélyű, közepesen sűrű, tojás alakú koronát nevel, kezdetben felfelé törő, később a termés súlya alatt kissé szétterülő. Fiatal korban a gyümölcsök jelentős része (30– 40%) az éves középhosszú és hosszú vesszőkön képződik, majd idősebb korban legértékesebbek a 3– 4 éves termőgallyakon lévő rövidebb termővesszők. Termései rendszerint egyesével állnak. Ezért éven- te rendszeresen, de nem túl erősen kell metszeni, mert erős metszés után sok vízhajtást fejleszt. Termőképesség. Korán termőre fordul, évente rendszeresen terem, bár előfordulnak (10 évben 1–2 év) gyenge termésű évjáratok is. Alternanciára gyengén hajlamos. Ellenállóképesség. Termőhelye iránt kevésbé igényes, de rendszeres terméshozamokat és kiváló gyü- mölcsminőséget csak megfelelő tápanyag- és vízgazdálkodás mellett várhatunk. Hazánk szélsőséges téli lehűléseit (-20–-25 oC) nagyobb károsodás nélkül elviseli. Ventúriás varasodásra kismértékben fo- gékony, és az egyéb betegségek, állati kártevők, pl. körte levélbolha ellen rendszeresen védeni kell. Erwinia amylovora-ra közepesen fogékony. Agro- és fitotechnikai igény. Birs alanyokon csak vírusmentes szaporítóanyagból nevelhetünk jó kondí- ciójú fákat, ennek hiányában csak közbeoltással vagy vadkörte magoncalanyon szaporíthatjuk. Intenzív koronaformák (karcsú orsó, sövény) könnyen kialakíthatunk fájából. Klónok, mutánsok. Elsősorban legismertebbek a piros színű mutánsai ‘Piros Vilmos’ (Max Red Bartlett) (1945), ‘Rosired Bartlett’ (1948), ‘Sensation Red Bartlett’ (1940). Ezek bizonytalan színstabilitása miatt korte_eres3.png (visszamutálás) előnyben részesítik a ’Piros Vilmos’-ból keresztezéssel előállított piros héjú fajtákat (pl. ’Cascade’). A piros héjú mutánsok mellett léteznek bronzosan színeződő mutánsok is. (B) Perspektivikus fajták Tanszékünkön másfél évtizede kezdtük vizsgálni a tűzelhalással rezisztens kanadai és amerikai fajtá- kat. Vizsgáltuk a hajtások és virágok fogékonyságát a Magyarországon izolált virulens Erwinia törzsek- kel szemben, s némely tűzelhalás-rezisztensnek bejelentett külföldi fajta (pl. ‘Harvest Queen’) a nálunk fertőző törzsekkel szemben nagymértékű fogékonyságot mutatott (Honty 2011). Vizsgálataink szerint a következőkben teszünk javaslatot néhány fajta kipróbálására. Tűzelhalás-rezisztens körtefajták érési ideje (Göndörné 2000) Harrow Delight Származás és elterjedés. Kana- dában, a Harrow Intézetben állí- tották elő. (‘Vilmos’ x (‘Early Sweet’ x ‘Old Home’). Idény és típus. A Vilmos’ előtt 10 nappal, augusztus elején érik, 1– 2 hónapig tárolható +0,5 oC-on). Gyümölcs és áruérték. Közepes méretű (180–210 g), kúpos körte alakkal, nagyon hasonlít a Vil- moshoz. Nagyon jó az íze és kiváló a húsállománya. A héj alapszíne sárgászöld, napos oldalon pirossal mosott. Hajtásrendszer. Középerős nö- vekedésű, gyengén feltörekvő ágrendszerű. Könnyen kezelhető fája intenzív koronaformákra alkalmas. Birsen is jól fejlődik. Harrow Delight (Forrás: www.starkbros.com Termőképesség. Korán termőre fordul és bőven terem. Javasolt pollenadói: ‘Vilmos’, ‘Bosc kobak’. Ellenállóképesség. Erwinia amylovora-val szemben hazánkban is rezisztensnek bizonyult mind a virágok, mind a hajtások vizsgálata alapján. Emellett a varasodásra is rezisztens. Harrow Sweet (HW 609) Származás és elterjedés.(‘Old Home’ x ‘Early Sweet’) x ‘Vilmos’ hibrid. 1975-ben Quamme, H. A. állította elő. Idény és típus. A Vilmos’ után 30 nappal, szeptember közepén–végén érik, 3–4 hónapig tárolható +0,5 oC- on). Gyümölcs és áruérték. Közepes méretű (170–200 g), kúpos körte alakkal. A héj színe sárgászöld, napos oldalon pirossal mosott, és jól látható paraszemölcsökkel. Húsa jó konzisztenciájú, édeskés jó minőségét megtartja a tárolás után is. Hajtásrendszer. Középerős növekedésű, gyengén feltörekvő ágrendszerű. Könnyen kezelhető fája in- tenzív koronaformákra alkalmas. Birsen is jól fejlődik. Termőképesség. Korán termőre fordul és igen bőven terem, néha termésritkításra is szükség lehet, mivel kismértékben alternanciára hajlamos (kevésbé, mint a ‘Vilmos’). Francia adatok szerint halmozott termése a ‘Vilmos’-ét meghaladta. Javasolt pollenadói: ‘Vil- mos’, ‘Fétel apát’. Ellenállóképesség. Erwinia amylovora-val szemben hazánkban is rezisztensnek bizonyult. Harrow Sweet (Fotó: Honty Krisztina) Moonglow Származás, elterjedés. Michigan- Beltsville, 1960-ban állították elő, az Erwinia rezisztencianemesítés egyik első fajtája, amely komplex keresz- tezés eredménye [(‘Vilmos’ x ‘Seckel’) x ‘Vilmos’] x ‘König Karl Württenberg’]. Idény és típus. A ‘Vilmos után 1 héttel szedhető, jó ízű, 0,5 oC-on 2 hónapig való tárolás során az ízanyagok jobban kialakulnak. Gyümölcs- és áruérték. Majdnem szabályos körte alakú, a Vilmosra hasonlít, de annál vaskosabb. Középnagy gyümölcsű (150–200 g), mérete kisebb, mint az alapfajtáé, ízben is elmarad attól. Gyümölcse viszont jól szállítható. Monglow (Fotó: Göndör Józsefné) Hajtásrendszer. Gyenge növekedésű, kicsi és elég ritka koronát nevel. Középidőben virágzik, virágai aprók. Korán termőre fordul és jó a termőképessége. Ellenállóképesség. Ökológiai körülményekre igényes. A fajta legnagyobb értéke a tűzelhalással szembeni magas rezisztenciája, amelyet in vitro hajtásvizsgálatokkal tanszéki vizsgálataink is igazoltak. korte_eres.png (C) Régi körtefajták A körte, mint pálinkakészítésre egyik legalkalmasabb gyümölcsfaj esetében érdemes áttekinteni, hogy a Kárpát-medencei vagy a Kárpát-medencében meghonosodott régi körtefajták közül melyek jöhetnek számításba hungarikum jellegű körtepálinka előállításához. Nem javasolható minden régi fajta újbóli termesztésbe vonása, csak a betegségekkel szemben toleráns fajták közül érdemes választani, s mér- legelni kell a fajták termesztési értékeit is. Tanszékünkön végzett betegség-ellenállósági vizsgálatok és a beltartalmi értékek alapján a régi körtefajták közül mindenekelőtt a következő fajták Szesziparnak javasolható jelentősebb körtefajták szedési ideje (Tóth 1997, Göndörné 2000) Arabitka G. Származása ismeretlen, va- lószínűleg hazai eredetű fajtakör egyik szelektált típu- sa. Június végén, július ele- jén érik. Gyümölcse kicsi (csomóban hozza) széles, kerekded alakú. Citromsárga, éretten aranysárga színű, kocsánya hosszú. Húsa fe- hér, bőlevű, édeskés ízű. Fája nagyon erős növekedé- sű, de termőkorban mérsék- lődik. Korán termőre fordul, bőven terem, szakaszosság- ra hajlamos. Edzett egészsé- ges fajta. Arabitka (Fotó: Tóth Magdolna) Avranchesi jó Lujza Franciaországból származik, 1780- ban Longueval avranchesi földbirto- kos nevelte magról. Augusztus végén, szeptember elején szedhe- tő, októberig fogyasztható. Gyümöl- cse középnagy, megnyúlt körte alakú, világos zöldessárga, napos oldalon piros fedőszínnel. Húsa fehér, olvadó, kiváló zamatú. Fája középerős növekedésű, feltörekvő. Rendszeresen és jól terem, birsen és vadalanyon jól fejlődik. A téli lehűléseket jól tűri, a szárazságot nehezen viseli el. Varasodásra kissé fogékony, tanszéki vizsgálata- ink szerint Erwiniára eléggé ellenál- lónak bizonyult. Avranchesi jó Lujza (Fotó: Honty Krisztina) Árpával érő (Társnév: Árpás körte) Ismeretlen származású, nagyon régi fajta. Június végén, július ele- jén érik. Gyümölcse igen kicsi, szabályos körte alakú, kocsánya hosszú. Alapszíne citromsárga, napos oldalon aranysárga. Húsa fehér, illatos, szotyósodásra hajla- mos. Erős növekedésű, jó termő- képességű, nagy fát nevel. Házikerti termesztésre ajánlott. Árpával érő (Fotó: Tóth Magdolna) Bohusné vajkörte Augusztus első felében elhúzódva érik, gyümölcse 2-3 hétig tárolható. Gyümölcs kicsi v. középnagy, sza- bályos körte alakú, nyaka vékony, kissé ferde. Héja vékony, sárga, pirossal mosott. Húsa olvadó, édes-savas. Fája erős növekedésű, széles gúla alakú koronája van. Későn fordul termőre, s megfelelő termésszabályozás nélkül szaka- szosságra hajlamos. Tanszéki vizsgálatainkban mind a virágok, mind a hajtások viszonylag jó el- lenállóságot mutattak a tűzelhalás- sal szemben. Pollenadóként a ‘Vil- mos’, a ‘Clapp kedveltje’ és a ‘Bosc kobak’ javasolható. Bohusné vajkörte (Fotó: Honty Krisztina) Nyári Kálmán körte (Társnevek: ‘Császárkörte’, ‘Királykörte’, ‘Buzdoványkörte’, ‘Sommer Christen birne’) Ismeretlen származású, de egész Európában, így Magyarországon is igen elterjedt fajta volt. Augusztus második dekádjában kezdhető a szedése. Gyümölcse középnagy (130–200 g), hasas körte alakú, aránytalan, felülete dudoros. Héja vékony, sima, színe világoszöld, éretten élénksárga, napos oldalon barnássárga bemosódás. Kocsánya hosszú, többnyire görbe. Húsa sár- gásfehér, édes, kissé muskotályos ízű, bőlevű. Fája erős növekedésű, ágai lehajlóak, kuszák. Középkorán fordul termőre, bőven, de szakaszo- san terem. Ökológiai körülményekre nem túlzottan igényes, de varasodás- ra igen fogékony. Nyári kálmán körte (Fotó: Göndör Józsefné BIRS A birset Európán kívül Dél-Afrikában és az USA-ban termesztik nagyobb arányban. A világ évenkénti termése: 400–480 ezer tonna (http://faostat.fao.org). A legjelentősebb termelő országok részesedése a világtermésből: Törökország (25%), Kína (20%), Irán (9%), Azerbajdzsan (5%), Argentina (4%). Jelen- leg a termesztés zömmel szórványban és házikertben folyik a következő országokban: Törökország, É- Kína, Bulgária, Románia, Moldávia, Ukrajna, USA, Dél-Afrika. Magyarországon az utóbbi években 5– 700 tonna termést jegyeztek a statisztikákban. Nálunk is elsősorban házikerti növény, de a 80-as évek- ben végzett telepítési hullám 89 ha árugyümölcsöst eredményezett, s akkoriban a 2500 tonnás hazai össztermés 11%-a volt árugyümölcs. A termesztés két legnagyobb problémája a monília és a tűzelha- lás. A birs 2–6 m magasra növő bokor vagy fa. Kicsi, sekélyen gyökeresedő, sűrű bojtos gyökérzetet nevel. Hajtás- és vegyesrügyei vannak. A vegyesrügyek legtöbbször a rövid és középhosszú termővesszők csúcsán találhatók. Kihajtás után először 6–8 leveles hajtás tör elő, és a végén hozza a magános nagy virágait, ezért a birs termővesszőit nem szabad visszametszeni. A birset a körtetermesztésben is hasz- nált birsalanyokon szaporítják, ritkábban vadkörte magoncokon. Emellett saját gyökéren is termeszthe- tő, azaz sarjakról is szaporítható. Jelen fejezet megírásához elsősorban a Soltész (1998), Tóth (1997, 2001) által szerkesztett pomológiai forrásmunkákat használtuk fel. Beltartalmi értékek és felhasználási lehetőségek A birs különleges értékét az almánál nagyobb vitamintartalma (pl. C-vitamin: 30 mg/100 g) és igen ma- gas pektintartalma adja (0,7–1,8%). A pektin nagy szerepet játszik a szervezet méregtelenítésében, megköti a káros anyagokat, az esetleges radioaktív elemeket. Gyulladáscsökkentő hatást fejt ki az emésztőszervekben. Ezért gyógyászati szempontból is jelentős gyümölcsfajunk. Emellett a birs jelentős mennyiségben tartalmaz savakat (0,5–2,4%) és szénhidrátokat (14–19%), valamint antioxidáns hatású tanninokat, fenolvegyületeket. A birs gyümölcsét nyersen nagyon ritkán fogyasztják. A konzervipar: lé, nektár, befőtt, nektár, zselé, gyümölcsíz, lekvár, kandírozott gyümölcs, sajt és mustár előállításához hasznosítja, és emellett a birs- ből kiváló minőségű pálinka készíthető. Emellett a birs a természetes pektinelőállítás fontos alapanya- ga. Génforrások és termesztéstörténet A birset – Cydonia oblonga Mill. – (Syn.: Cydonia vulgaris Pers., Pyrus cydonia L.) több mint 4000 éve termesztik. A Kaukázuson túli vidékeken, Turkméniában, Észak-Iránban, Afganisztánban és Szíriában őshonos. Ezekből az országokból a rómaiak közvetítésével jutott egész Európába. Ma már az egész világon elterjedt. A birsfajták nagy részét több száz éve termesztjük. A világon mintegy 30–50 birsfajtáról van szélesebb ismeret, de országonként általában csak 4–5 fajtát termesztenek. Ismertek fajtagyűjtemények, ahol több mint 200 birsfajtát őriznek. A fajták többnyire ismeretlen származású magoncok. Hazánkban a birsfajták honosítását és a hazai tájfajták összegyűjtését Brózik Sándor kezdte el az Érdi Gyümölcs- és Dísznövénytermesztési Kutató–Fejlesztő Nonprofit Kft jogelőd intézményében a 60-as években. A szelekciós munkába később bekapcsolódott az Újfehértói Kutató és Szaktanácsadó Kft. is, s a munka eredményeként 1995-ben 4 fajta állami elismerést kapott (‘Angersi’, ‘Berecki bőtermő’, ‘Champion’, ‘Mezőtúri’). SNV81940 SNV81909 Pomológiai jellemzők Az almatermésűekhez hasonlóan összetett tüszőtermése van. A birsnek gyümölcstermesztési szem- pontból két jelentős kultúrváltozata van: provar. pyriformis /Dierb/F.Zimm. – termés körte alakú (birskörte) pl. ‘Vranja’, provar. maliformis /Mill./Schneid – termés alma alakú (birsalma) pl. ‘Leskovacka’. Ez a gyümölcsforma viszont nem állandó fajtatulajdonság, az évjárat, a gyümölcskötődés mértéke és a gyümölcsökben levő magvak száma is befolyásolja a gyümölcs alakját. A birskörte ízletesebb, puhább húsú, kevésbé hajlamos a magház körüli kövecsességre. Vannak fajták, melyeknél egy fán belül is megtalálhatjuk mindkét típust, ezért a fajtaleírások nem mindig egyértelműek. A partenokarp vagy kevés magvú gyümölcsök megnyúltabbak. Jellegzetes gyümölcsalakok (balra alma alakú, jobbra körte alakú birs) (Fotó: Bodor Zoltán) A gyümölcsök nagysága tág határok között alakulhat. A kisgyümölcstől (250–300 g) a nagy (500 g), illetve óriás (800–1000 g) gyümölcsökig minden előfordul. Legtöbb fajta gyümölcse bordázott. A gyü- mölcs héja zsíros tapintású (‘Konstantinápolyi’), viaszos (‘Champion’), néhány fajta erősen molyhos (‘Bereczki’). Színe: sárgásfehér, narancssárga, sárga, világoszöld stb. lehet. A gyümölcs húsa legtöbbször fehér vagy fehéres sárga. Legtöbb fajta feldolgozás után is megtartja színét, néhány viszont elszíneződik (pl. ‘Bereczki’). Mi csak különböző feldolgozott formában fogyaszt- juk, de pl. Törökországban ismertek kifejezetten friss fogyasztásra alkalmas fajták is. A gyümölcsök mindegyik tüszőjében 12–12 magkezdemény van. A magvak száma azonban fajtától függően igen vál- tozó, 1–3 illetve 8–10 db lehet. Úgy tűnik, ez a termékenyülési készséggel van összefüggésben. Virágzás- és termékenyülésbiológiai ismérvek A birsfajták január közepétől február közepéig fejezik be mélynyugalmi állapotukat, ettől kezdve érzéke- nyek az alacsony hőmérsékletekre. A birs későn – május első felében – virágzik, ezért virágait a késő tavaszi fagyok kevésbé károsítják. A birsnek magános (kétivarú) nagy (kb. 5 cm) virágai vannak, színük legtöbbször rózsaszín. Virágsűrűsége ritka, ezért legalább 20–25%-os terméskötődés szükséges. Önmeddő gyümölcsfaj (néhány fajta gyengén öntermékeny), ezért legalább 2–3 fajtát vegyesen kell telepíteni. Kevés adat van a fajták kölcsönös termékenyülésével kapcsolatban. Az alábbi táblázatban az azonos virágzási csoportba tartozó fajtákat ismertetjük, ami a hatékony megporzás egyik alapfeltétele. Telepítéskor az azonos, illetve a szomszédos virágzási csoportba tartozó fajtákat válasszuk. A fajták virágzása elhúzódó, mely elősegíti a kedvező megporzást. Egyes fajták már a 2–3. évben teremnek, de a teljes termőkort csak az 5–6. évben érik el. Termőhelyi igény A birs eredeti hazája Elő- és Közép-Ázsia, ezért a meleg és fényigényes gyümölcsfajok közé tartozik. Fája károsodik a téli (-20– -25 °C) lehűlésektől. A tavaszi fagyok ritkábban károsítják, mivel igen későn virágzik. Vízigénye magas, 700–800 mm évente, ezért hazánk ökológiai viszonyai között az öntözést meghálálja. A középkötött, jó vízgazdálkodású, nyirkos, levegős talajokon termeszthető eredményesen. Száraz viszonyok között, meszes talajon a gyümölcse apró marad, és a magház körül kövecses lesz. Legjobban ott termeszthető, ahol a birs alanyú körteültetvények jól teremnek. Birsfajták csoportosítása virágzási idejük szerint (Szabó 1998, Nyéki és tsai 2002) Korai Középidejű Kései Mezőtúri Angersi Leskovacka Champion Bereczki bőtermő Konstantinápolyi Vranja Fajtaajánlat A birsfajták szedése szeptember közepétől–október végéig tart. Optimális időben szedve hűtőtárolóban december–januárig tárolhatók. A birs utóérő gyümölcsfaj, így a klimaktérikus légzés elején szedett gyümölcsök tárolhatók legjobban, a később szedett gyümölcsök gyorsan foltosodnak, barnulnak, eset- leg a foltosodás már a fán felléphet. Az optimális szedési időt az alábbi táblázatban közöljük. A fajták leírását Göndörné in Tóth (1997) Szabó in Soltész (1998) és Mády Rezső vizsgálati eredményei alapján állítottuk össze. Birsfajták szedési ideje (Göndörné in Tóth 2001) (A) Államilag elismert fajták Angersi Származás. Franciaországból (Angers) származik, hozzánk Ukrajnából Brózik Sándor hozta be honosításra 1958-ban. Idény és típus. A legkorábban, szeptember közepén, végén szedhető. Korai fajta, idejében le kell szedni, mert a fán gyor- san megbarnul. Gyümölcs és áruérték. Gyü- mölcse közepes nagyságú (200–350 g). Alma alakú, göm- bölyded vagy kúpos, felülete közepesen bordázott. A héj színe aranysárga. A gyümölcs- húsa kemény, sárgásfehér, közepesen leves, elsősorban befőttnek alkalmas. Angersi birs (Fotó: Tóth Magdolna) Hajtásrendszer. Gyenge növekedésű, laza és ritka gömb koronájú fát nevel, ami a nagy termések súlya alatt széthajlik, ennek ellenére koronatérfogata a fajták között a legkisebb, ezért nagyobb tőszámmal telepíthetjük. Termőképesség. Termékenyülőképessége kiemelkedően jó. Házikertekben magános fái is teremhet- nek, de üzemi ültetvényekbe pollenadó fajtákkal javasolt a telepítése. Kiváló termőképességű és korán termőre forduló fajta, a telepítés utáni harmadik évben már számíthatunk gyümölcsökre. Alternanciára nem hajlamos, jó termésbiztonságú. Ellenállóképesség. A moníliával és varasodással szemben kevésbé fogékony. Mivel viszonylag későn hajt ki, s virágzása is elhúzódó, a tavaszi fagyoktól ritkán károsodik. Bereczki bőtermő Származás és elterjedés. Az egész világon ismert magyar fajta. Az alap- fajtát Félegyházán 1883-ban Berecz- ki Máté találta. A fajta megőrzésében szerepet játszott Lelovich István (Sió- fok) és Brózik Sándor, aki tájfajtaként begyűjtötte egy Dunabogdányi zárt- kertben. Az addig Bereczki néven szaporított birsfajtának nincs köze az eredeti fajtához. Idény és típus. Közepes érésű, szeptember végén–október elején szedhető Gyümölcs és áruérték. Gyümölcse nagy vagy igen nagy, 300–500 g közötti. Széles körte alakú, legszéle- sebb középtájon, a csésze felé ke- vésbé bordázott. Fedőszíne narancssárga, erősen molyhos. Húsa fehéressárga, a magház körül mér- sékelten kövecses. A legízletesebb és legillatosabb birsfajta. Ipari feldolgozásra kiválóan alkalmas. Jól tárolható januárig. Túlérett gyümölcsök feldolgozásánál a gyümölcsök enyhén elszíneződhetnek. Bereczki bőtermő (Fotó: Tóth Magdolna) Hajtásrendszer. Középerős növekedésű, felfelé törő hajtásokból álló, könnyen alakítható, félgömb alakú középsűrű koronát nevel. Termőképesség. Nagyon korán termőre fordul, a korábban Bereczki néven szaporított fajtánál jóval többet terem. A magánosan álló fái is teremhetnek. Ellenállóképesség. Korán fakad és virágzik, ezért fagykár érheti, alternanciára hajlamos. Moníliára ke- vésbé fogékony. Idősebb fák törzsén, valamint az elágazódásoknál gyakran előfordul kéregrákosodás, ezért feltétlen szükséges a sebkezelés. Champion Származás, elterjedés. Az USA-ból származik, va- lószínűleg ismeretlen szülőktől származó magonc, az egész világon elterjedt. Magyarországra Brózik Sándor hozta be Moldáviából 1958-ban. Idény és típus. Középidőben érő fajta. Szeptember végén – október elején szedhető Gyümölcs és áruérték. Gyümölcse középnagy (250–350 g). Alakja zömök körte, alsó harmadában a legszélesebb, csésze felé hirtelen keskenyedik, zöldessárga színben érik, ezért nehéz a szedési érettség meghatározása. Akkor kell kezdeni a szü- retet, amikor a gyümölcs már könnyen elválik a termőrésztől vagy amikor hullani kezd. Kissé bordá- zott. A héja sűrűn molyhos. Gyümölcshúsa illatos, intenzív aromájú, alig kősejtes, kiválóan feldolgoz- ható. Hajtásrendszer. Középerős növekedésű, laza szét- hajló koronát nevel, gyakran károsodik a széltől, ezért a korona kialakításakor egy kompaktabb for- mával csökkenthetjük ezt a veszélyforrást. Termőképesség. Korán termőre fordul, közepesen, de rendszeresen megbízhatóan terem. Jó pollen- adó, mert a virágzása nagyon elhúzódó. Champion (Forrás: Soltész, 1998) Ellenállóképesség. Betegségekkel és húsbarnulás- sal szemben közepesen érzékeny. Ökológiai viszonyokra kevésbé érzékeny, gyengébb talajokon is termeszthető, de szereti a kötött, nyirkos talajokat. Konstantinápolyi Származás. Ismeretlen eredetű, de az egész világon elterjedt régi fajta. Idény és típus. Szeptember végétől– október végéig szedhető. Gyümölcs és áruérték. Gyümölcse kicsi vagy közepes méretű (200–300 g). Alakja igen változatos, legtöbb- ször alma, de néha körte alak is előfordulhat, ezért feltehetően az elnevezés egy fajtakört takar. Erősen bordázott és a felülete nagyon moly- hos, zsíros tapintású, narancssárga, igen illatos. Gyümölcshúsa fehéressárga, félkemény, lédús, édes–savas. Jó minőségű ivólé és befőtt készíthető belőle. Aszályos években azonban íze fanyar is lehet. Jól tárolható. Konstantinápolyi (Forrás: Soltész, 1998) Hajtásrendszer. Fiatal korban erős, később a nagy termések hatására mérséklődik a fa növekedése, és szétterülő koronát nevel. Termőképesség. Jó termőképességű, korán termőre fordul, rendszeresen terem. Ellenállóképesség. Igénytelen, edzett fajta. Jó télálló és kései virágzása miatt a tavaszi fagyok kevésbé károsítják. Moníliára közepesen, kéregrákosodásra kevéssé fogékony. Mezőtúri Származás. Hazai tájszelekció során Brózik Sándor emelte ki Mezőtúron 1955-ben. Államilag elismert árufaj- ta 1995 óta. Idény és típus. Középkései érésű, szeptember végén szedhető. Gyümölcs és áruérték. Gyümölcse középnagy (210 g), gömbölyded alma alakú, igen enyhén bordázott, kissé kúpos, a kocsánynál rövid nyakban végződik. Sima héja zöldessárga fedőszínű. Húsa szilárd, illatos, kiváló za- matú, alig kövecses. Ivólé gyártására kiválóan alkalmas. Hajtásrendszer. Középnagy, felfelé törő, ritka koronát nevel. A vázkarok mereven felállóak, ezért sűrűbben telepíthető, intenzív termesztésre alkalmas fajta. A koro- na alakításakor a hosszú vesszőket vissza kell metszeni, hogy elősegítsük az elágazódást. Termőképesség. Korán termőre fordul, kiváló termőké- pességű. Kis koronaméretéből eredően magas a fajla- gos terméshozama. Ellenállóképesség. Igen korán virágzik és elhúzódva, mégis a fagyoktól ritkán károsodik. Moníliára közepesen fogékony, s kéregrákosodásra hajlamos, ezért metszés után fontos a sebkezelés. Mezőtúri (Forrás: Soltész, 1998) (B) Hazai kipróbálás alatt álló fajták Kecskeméten, a Bodor család termeszti sikeresen a következőkben bemutatott két szerb fajtát. Leszkovácka (Leskováci) Szerbiából származik. Nem azonos a korábban leírt Leskováci (óriásbirs) fajtával. Szeptember végén – októ- ber elején szüretelhető. Gyümölcse közepes méretű vagy kisebb (200 g), alma alakú, enyhén bordázott. Fája középerős növekedésű, koronája gömb alakú, korán termőre fordul, rendszeresen és igen bőven terem. Gyümölcse kiválóan feldolgozható. Leskováci (Fotó: Kovács Szilvia) Vranja Balkántól Németországig elterjedt és termesztett régi szerb fajta. Október elején – közepén szüretelhető. Gyü- mölcse igen nagy (350 g), megnyúlt körte alakú, enyhén bordázott, jó ízű. Fája erős növekedésű, feltörő ág- rendszerű. Középerős növekedésű. Korán termőrefordul, termőre fordu- lás után bőtermő. Elég jól alkalmaz- kodik az alföldi termőhelyhez. Vranja (Fotó: Kovács Szilvia) CSONTHÉJASOK Hazánk legjelentősebb csonthéjas gyümölcsfajai a cseresznye, meggy, szilva, kajszi és az őszibarack mely gyümölcsfajok frissen fogyasztva és feldolgozva is nagyon kedveltek. Számos feldolgozási lehető- ségük mellett jelentős a szeszipari felhasználásuk. Pálinka nyersanyagot képező csonthéjas gyümöl- csök esetében elengedhetetlen a magozás művelete, mivel a cefrézés és az erjedés során a magban lévő amigdalin ciánhidrogénre és benzaldehidre bomlik. Míg a marcipános ízt adó benzaldehid fontos a pálinka magjelleg kialakításában, addig a ciánhidrogén nagyon erős légzésbénító gáz, ami a dessztilláció során a párlatba is átmegy. CSERESZNYE Magyarországon külön fajként ismertetjük a cseresznyét és a meggyet. A nemzetközi szakirodalomban a cseresznyét és a meggyet, mint rokon fajokat együtt tárgyalják, a termesztett fajokat általában együtt "cseresznyék"-nek fordítható egyetlen szóval illetik (pl. angolul: cherries), s a két faj közötti eltérések tárgyalásakor szavak előtti jelzővel (pl. sweet cherry, sour cherry) különböztetik meg azokat. Az utóbbi években 2-2,2 millió tonna cseresznyét termesztettek a világon (2009-2011). Ebből földrészek szerinti megoszlásban Ázsiában 900 ezer tonna, Európában 800 ezer tonna, az Amerikai kontinensen 400 ezer tonna gyümölcsöt szüreteltek. A világ legjelentősebb cseresznyetermesztő országai Törökor- szág (420 ezer tonna), az USA (320 e. t.), Irán (230 e. t.), Olaszország (115 e. t.) (http://faostat.fao.org). Magyarországon jelenleg 6-8 ezer tonna körüli éves termésmennyiséggel kalkulálhatunk. A kilencvenes évek elején 25 ezer tonna körüli cseresznyét termesztettek hazánkban, majd az elöregedett, korszerűt- len fajtaszerkezetű és koronaformájú ültetvények kivágásra kerültek. A régi ültetvények hozama 3–5 t/ha volt, ez nagyon elmaradt a világszínvonaltól. A jelenleg a korszerű fajtaszerkezetű, törpítő alanyo- kon kialakított intenzív cseresznyeültetvények hazai termésátlaga elérheti a 10–15 t/ha-t. Az elmúlt né- hány év meggy értékesítési problémái ráirányították a figyelmet az export piacokon is keresett, minőségi gyümölcsöket előállító cseresznyetermesztésre. Jelen fejezetben a legfontosabb és kiváló minőségű, elsősorban pálinkakészítésre alkalmas jelentősebb fajták leírását közöljük. A fejezet megírásához legfőbb forrásanyagként a Tóth (1997, 2001, 2009), Sol- tész (1998) és Nyéki et al., 2011) szerkesztésében készült forrásmunkákat használtuk fel. Beltartalmi értékek és felhasználási lehetőségek A cseresznye az egyik legjelentősebb nyári csemegénk. Beltartalmi értéke (szénhidrát: 6,4 g/100g; sav: 0,8 g/100 g; energia: 255 KJ/100 g), korai érése és élvezeti értéke a kedvelt gyümölcsök közé sorolja. A fajták felhasználási iránya a gyümölcsök színétől, az érési időtől, valamint fizikai és beltartalmi jellemzői- től függ. A termés nagy részét világszerte frissen fogyasztják. A piros és bordópiros fajták közül a június első dekádjának végéig érő fajtákat szinte kizárólag friss fogyasztásra értékesítik, e fajták gyengébb ízviláguk, szegényebb aromaanyagaik miatt szeszipari hasznosításra kevésbé alkalmasak. Az ún. ro- pogós bordópiros cseresznyék (a ‘Carmen’-től kezdődően) hazai piacra, exportra és ipari feldolgozásra alkalmasak. A frisspiaci igények az elmúlt másfél évtizedben igen nagymértékben megváltoztak. Jó áron értékesíteni a kifejezetten nagyméretű (28–30 mm átmérőjű) gyümölcsöket lehet. Előnyt élveznek a bordópiros színű, ropogós húsállományú korai cseresznyék. Bár a hazai nemesítés eredményessé- gének köszönhetően egyre jobb minőségben vannak május végén-közepén érő fajtáink, jelenleg ezek sem termésvolumenben, sem gyümölcsminőségben nem tudják felvenni a versenyt a hipermarketek polcain az importból (főleg Spanyol- és Törökországból behozott) cseresznyékkel. A június elejétől kezdve szüretelhető új magyar fajták (‘Tünde’, ‘Carmen’, ‘Vera‘) viszont már igen kedvező fogadtatásra találtak az európai exportpiacokon. A hazai cseresznyetermesztés számára jó lehetőséget biztosít a kései szezonban (július eleje-közepe) a friss piaci exportra történő árutermelés, mert az ekkor a szom- szédos Horvátországban és Szlovéniában az idegenforgalmi szezon közepén igen magas áron lehet értékesíteni a jó minőségű kézzel szedett cseresznyét. Ebben az időszakban viszont Spanyol- és Olaszország már nem szállít a nemzetközi piacokra. A cseresznye a tartósítóipar főbb nyersanyagainak egyike, zömmel befőttet készítenek belőle, de szá- mottevő a gyorsfagyasztásra és a légyártásra használt gyümölcsök mennyisége is, valamint készítenek belőle cukrászati termékeket, kandírozott gyümölcsöt és a hazánkban nagy tradíciókkal rendelkező cseresznyepálinkát. A cseresznyepálinka lekvárosan édes, csokoládés, marcipános jellegű, alkoholkihozatala a magas erjeszthető cukortartalom miatt magas, 5–8 hektoliterfok (hlf)/100 kg gyü- mölcs. A sárga alapszínűek tipikus befőttkészítésre alkalmas célfajták. Hazánkban egyelőre még csak a bordópiros cseresznyékből készítenek befőttet, de Ny-Európában és az USA-ban a sárga cseresznyé- ből készült befőtt kedvelt. A sárga cseresznyék közül a tarka cseresznyék az amerikai friss piacon is jó fogadtatásra találnak, pl. a 2003-ban elismert ‘White Gold’ fajta. A fekete, festőlevű fajták ugyancsak ipari célfajtáknak tekinthetők, mert gyorsfagyasztásra, légyártásra és élelmiszerszínezésre, szeszipari célokra ezek a legmegfelelőbbek. Az utóbbi években – a természetes színezőanyagok között – nő a kereslet a festőlevű fajták iránt is. A festőlevű fajták egészségvédő hatásának vizsgálata az elmúlt évti- zedben kezdődött, s a színanyagok mellett más antioxidáns hatású polifenol típusú vegyületek jelenlétét is célszerű megvizsgálni a cseresznyékben. Génforrások és termesztéstörténet A legfrissebb nemzetközi források a cseresznyét és a meggyet a Rosaceae család Prunoidae alcsalád- jának Prunus nemzetségébe sorolják. A cseresznyefélékhez több mint 30 faj tartozik, s ezek többsége Európában és Ázsiában őshonos. Feltevések szerint az első diploid Prunus fajok Közép-Ázsiában ala- kultak ki, és a cseresznye, a meggy s a csepleszmeggy mind ennek az ősi Prunus fajnak a leszárma- zottai. A kultúrfajták szülőfaja valószínűleg a madárcseresznye (Prunus avium L.). A vadcseresznye alakköre igen gazdag, s botanikailag a következőképpen osztályozható: ssp. avium (sylvestris, actiana) – valódi madárcseresznye; convar. juliana – szívcseresznyék, convar. duracina – ropogós cseresznyék. A ter- mesztett taxonok a vad alakoktól származnak. Jelenleg a cseresznyét a mérsékelt égövben szinte mindenütt, de zömmel Európában termesztik. A hűvösebb, csapadékosabb klímájú területeken a puhább húsú, repedésre nem hajlamos fajták (pl. Merton sorozat) szerepelnek a termesztésben, a szárazabb vagy kontinentális klímájú országokban – így hazánkban is – a keményebb húsú, ún. ropogós fajták (pl. ‘Hedelfingeni’, ‘Germersdorfi’) terjedtek el. A legutóbbi évtizedek fajtaarányaiból megállapítható, hogy a nyugat-európai országokban nemcsak a sötétpiros, hanem a világos és élénkpiros színű ropogós cseresznyéket (pl. a Bigarreau előnevű fajták) is kedvelik, s emellett jelentős mennyiséget termesztenek a sárga alapszínű, konzervipari célfajtákból is. Európa középső és keleti termesztő vidékein elsősorban az éretten sötétpirosra színező ropogós cse- resznyéknek van piaca. Az USA-ban és Franciaországban jelentős a tarka cseresznyék (pl. ‘Bigarreau Napóleon’) termesztésben elfoglalt helye, s legnagyobb arányban a sötétpiros ropogós ‘Bing’ és a nem ropogós ‘Lambert’ fajtákat termesztik. Hazánkban korábban az uralkodó fajta a ‘Germersdorfi óriás’ volt. Az árugyümölcsösökben a 70-es évek elejéig kb. 70% körüli volt az aránya. A második és harmadik helyet a termesztésben a ‘Jaboulay’ és a ‘Hedelfingeni óriás’ foglalta el. Az utóbbi évtizedben ezek az arányok lényegesen megváltoztak. A ‘Germersdorfi óriás’ aránya még mindig 20 és 30% között van, a ‘Bigarreau Burlat’ és a ’Van’ 10–10% körüli az ültetvényekben. A ‘Margit’, ‘Linda’, ‘Katalin’ hármas aránya eléri a 25–30%-ot. Az újabb hazai hibrid fajták és a külföldről behozott nagy gyümölcsű fajták aránya pedig az újabb telepítéseknek kö- szönhetően évről évre emelkedő tendenciát mutat. Sárga cseresznye.jpg cseri_Vega_FK_gy_DSz.JPG D:\7Kepek\Cseresznye\Márki korai.JPG Margit 2.jpg Szomolyai feklete 1.jpg Pomológiai jellemzők A cseresznye gyümölcse botanikai értelemben valódi csonthéjas termés. A pomológiai jellemzők tekin- tetében rendkívüli a fajták alakgazdagsága. A cseresznyék gyümölcsszín alapján az alábbi képsorozaton látható öt csoportba sorolhatók. A sárga cseresznyék két típusa a sárga alapszínű (pl. ‘Sárga dragán’) és a sárga alapszínen tarkán rózsaszín- nel borított tarka cseresznyék (pl. ‘Bigarreau Napoleon’, ‘Vega’). A piros (‘Márki korai’, ‘Sunburst’) cse- resznyék nálunk kevésbé kedveltek, mint az észak-európai országokban. A hazai fajták többsége bor- dópiros (pl. ‘Margit’, ‘Katalin’,) s ezek egy része egyben festőlevű is. A fekete cseresznyék (pl. ‘Szomo- lyai fekete’) egyben festőlevűek is. Cseresznyefajták gyümölcshéj szerinti csoportosítása (Fotó: Tóth Magdolna) sárga tarka piros sötétbordó fekete Sárga dragán Vega Márki korai Margit Szomolyai fekete A hús minősége szerint megkülönböztetnek ropogós cseresznyéket (kemény húsállományú) és puha vagy más néven szívcseresznyéket (puha húsú, bőlevű). A gyümölcsalak és a kocsányhosszúság Tóth (2009) szerint a mellékelt ábrán látható típusok különíthetők el. A gyümölcs alakja lehet gömbölyded (1. a) (pl. ‘Margit’, ‘Solymári gömbölyű’), tompa szív (1. b) alakú (pl. ‘Kavics’) és megnyúlt (1. c. pl. ‘Stella’, ‘Kordia’). Néhány fajta gyümölcse oldalról jellegzetesen lapított (pl. ‘Bigarreau Burlat’). A kocsány hosszúsága alapján megkülönböztetünk hosszú (2.a) kocsányú (pl. ‘Germersdorfi’ klónok, ‘Linda’, ‘Katalin’), középhosszú (2.b) kocsányú (pl. ‘Margit’, ‘Kavics’) és rövid (2.c) kocsányú (pl. ‘Van’, ‘Szomolyai fekete’) fajtákat. Rövid kocsányú fajtákat kézzel szinte lehetetlen le- szedni. Fontos pomológiai jellemző még a gyümölcs- nek a kocsányhoz történő ízesülése. Erre két példa említhető meg: a kocsányhoz szinte laposan ízesül pl. a ‘Katalin’ fajta, s a kocsánynál a gyümölcs kissé be- mélyed a ‘Germersdorfi óriás’ esetében. Az ízesülési típusnak szerepe van a gyümölcsök esővíz okozta repedésében is, mert a bemélyedt ízesülésű fajták esetében a mélyebb kocsányöbölben az esővíz megállhat és az ozmózis révén a gyümölcsbe bekerülve növeli a gyümölcshéjra belülről ható feszítő erőt. Cseresznye gyümölcsalakok (1) és a kocsány hosszúsága (2) (Tóth, 2009) A gyümölcsméret lehet: kicsi (3–5 g), középnagy (5–7 g), nagy (7–9 g) és igen nagy (9–12 g). Mérése- ink alapján az exportnál minimumként előírt 26 mm-es átmérőt általában a 7–8 g-os gyümölcsök halad- ják meg. A változó fogyasztói igényeknek köszönhetően várható, hogy az exportkategóriába rövidesen csak a 28 mm vagy annál nagyobb gyümölcsátmérőjű fajták tartoznak majd. Virágzás- és termékenyülésbiológiai ismérvek A cseresznyefajták április 10. és 25. között virágoznak, azonban a virágzási időt az évjárat jelentősen befolyásolja. A cseresznye azon gyümölcsfajok közé sorolható, amelynek fajtái között tipikusan önmeddő és jól ön- termékenyülő típusok is léteznek. A szaporításra engedélyezett fajták nemzeti listáján évről évre gyara- podnak az öntermékenyülő fajták: pl. ‘Alex’, ‘Stella’, ‘Sunburst’, ‘Paulus’, ‘Petrus’, ‘Sándor’. Pollenadó- nak az azonos vagy szomszédos virágzási időcsoportba tartozó cseresznyefajták közül választhatunk. A korai érésű fajták virágzása is általában korai, a későn érőké pedig többségében kései. Ezért azonos érési csoportba tartozó fajtákból is jó fajtatársítási kombinációk alakíthatók ki. Bár a cseresznye és a meggy fajtái között kompatibilis kombinációk is képezhetők, de a gyenge vagy változó gyümölcskötődés miatt a meggyfajták és a ‘Duke’ (cseresznye x meggy) fajták nem javasolhatók pollenadónak a cseresz- nyéhez. Termőhelyi igény A cseresznye kozmopolita faj, hiszen például kontinensünkön Olaszországtól Norvégiáig egyaránt jól termeszthető. Ennek ellenére az ökológiai adottságok apróbb eltérései döntően befolyásolhatják a ter- mesztés sikerességét. A cseresznye a téli hidegre nem érzékeny, az egészséges fák a -24 °C-ot is károsodás nélkül elviselik. A télállóságot viszont ronthatja a fák hiányos tápanyag-ellátottsága, a nö- vényvédelem elhanyagolása miatt bekövetkező korai lombvesztés és a tenyészidőszak alatti tartós vízhiányból eredő kondícióromlás. A téli fagytűrésre nagy hatást gyakorol az alkalmazott alany is. Vi- rágzás idején a jelentős fagykárt előidéző kritikus hőmérsékleti érték -4 C° körüli. A fagy elleni védeke- zés kielégítő módja a fagyzugok kerülése. Az alkalmazott alanyok is hatást gyakorolnak a virágzási időre, pl. a ‘Gisela 5’ alanyon álló fák akár 5-6 nappal is korábban virágoznak. A cseresznye tenyészidőszak alatti fény- és hőigénye mérsékeltebb, mint az őszibaracké, de a jó fény- és hőviszonyok előnyét bizonyítja, hogy a legjobb termesztési eredményeket Olaszországban, Oregon- ban és Kaliforniában érik el. Vízigénye közepes, jó vízgazdálkodású talajokon évi 5–600 mm csapadék mellett öntözés nélkül is eredményesen termeszthető, azonban a piaci igényeknek megfelelő nagy gyümölcsméret elérése, va- lamint a gyümölcsrepedés mértékének csökkentése érdekében érdemes kiegészítő öntözést alkalmaz- ni. Az érési időszakban lehulló nagy mennyiségű csapadék a gyümölcsök felrepedését okozhatja. A fajták esővíz okozta gyümölcsrepedésre való hajlama genetikailag meghatározott fajtatulajdonság. A repedésre hajlamos fajták a mikrobiális fertőződés fokozott veszélye miatt pálinkakészítésre kevésbé alkalmasak. A cseresznye – főként az alkalmazható alanyok miatt – a talaj iránt igényes fajok közé tartozik. Kiemel- kedő a gyökérzet levegőigénye, amelyet azok a mélyrétegű, középkötött vályogtalajok elégítenek ki, ahol a vízzáró réteg legalább 2 m-es mélységben helyezkedik el. A cseresznye az összes gyümölcsfaj közül legjobban szenved a talaj levegőtlenségétől (csúcsszáradás, fapusztulás). Nagyon alacsony hu- musztartalmú talajokra nem érdemes cseresznyét sem telepíteni. A talaj optimális kémhatása 5,3–7,5 pH közötti. Cseresznyét csak olyan területre telepíthetünk, ahol előtte 10–15 éve nem termesztettek Verticillium albo-atrum-ra fogékony növényt. A fajtahasználat alakulása Cseresznyenemesítéssel nagyon sok országban foglalkoznak. A nemesítő országok közül kiemelhető az USA (12 intézet), Kanada (Summerland és Vineland), Anglia (John Innes Institute), Olaszország (öt intézet, melyek közül kiemelendő a Bolognai Egyetem), Németország (Jorki, Drezda-Pillnitz-i és Max Planck Intézetek), Ukrajna és Oroszország (4 intézet) és nem utolsósorban Magyarország. Hazánkban évtizedeken keresztül kimagasló cseresznyenemesítő munkát végezett Brózik Sándor. Az általa előállí- tott cseresznyefajták nemzetközileg is elismertek, és számos külföldi országban termesztésben vagy kipróbálás alatt vannak. Az érési időszak második felében érő hazai fajták piaci értékben nem maradnak el a legjobb európai fajtáktól. A közeljövőben a korábbiaknál még jobb áruértékű fajtákkal és hazai nemesítésű önterméke- nyülő fajtákkal bővül a fajtaválaszték. Fajtaajánlat Magyarországon a jelenleg szaporításra engedélyezett áru- és választékbővítő fajták érési szezonja csaknem két hónapos időszakot ölel át, május 20-tól július 15-ig tart. Pálinkakészítésre a későbbi érési csoportba tartozó, kellemes, harmonikus ízű, magas cukortartalmú, aromaanyagokban gazdag fajták alkalmasak. Az alábbi táblázatban tanszéki méréseink alapján összehasonlítható a fajták gyümölcsei- nek oldható szárazanyagtartalma. Látható, hogy milyen különbség van az általunk „pálinka célfajtaként” nem javasolt Vera és az e tekintetben legjobb fajták beltartalmi értéke között. Néhány cseresznyefajta vízoldható szárazanyagtartalma saját adatok alapján (2010) Fajta Refrakció (%) Alex 19,9 Germersdorfi óriás 15,7 Katalin 18,4 Kordia 20,8 Linda 16,7 Sunburst 16,4 Szomolyai fekete 22,1 Vera 14,1 A következőkben a pálinkakészítésre legalkalmasabb fajták kerülnek bemutatásra. Fajtaajánlatunkban a hazai üzemi termesztésben termesztett fajták mellett ráirányítjuk a figyelmet a kipróbálásra javasolt perspektivikus fajtákra is. Jelentősebb cseresznyefajták érési ideje (Tóth, 2009) Alex (márkanév: Axel) Származás és elterjedés. Az Állami Gyümölcs- és Dísznövénytermesztési Kutató- Fejlesztő Köz- hasznú Nonprofit Kft. (továbbiakban Érdi Kuta- tó) intézményben Brózik Sándor és Apostol János nemesítette. Államilag elismert árufajta. Idény és típus. Későn, június végén - július első napjaiban érik, friss fo- gyasztásra és valamennyi feldolgozóipari célra aján- lott. Gyümölcs és áruérték. Mérete nagy (7–8 g tö- megű és 24–25 mm át- mérőjű), alakja kissé megnyúlt gömb. Kocsá- nya középhosszú. A gyü- mölcs felülete és héja sötétbordó, húsa kemény, sötétpiros színű. Íze édes–savanykás, harmonikus. Magja kicsi. Axel (Fotó: Tóth Magdolna) Hajtásrendszer. Középerős növekedésű, felfelé törő, gúla alakú koronája ritka ágrendszerű, széthajló vázkarokkal. Virágzása középidejű, öntermékenyülő fajta. Termőképesség. Korán fordul termőre, rendszeresen és igen bőven termő, s pollenadó nélkül telepíthe- tő. Ellenállóképresség. Toleráns a sztigminás levéllyukacsosodással szemben, de a blumeriella fertőzés ellen növényvédelmet igényel. Agro- és fitotechnikai igény. Kézi betakarításra és gépi rázásra is alkalmas. Túlkötődésre hajlamos. Germersdorfi óriás (Eredeti név: Schneiders Späte Knorpelkirsche) Származás és elterjedés. Németországból szárma- zik, de nem azonos a Germersdorfer nevű fajtá- val. Magyarországon 1903 óta van forgalomban, a Schrikker Faiskola (Alsótekeres) hozta be, de téves néven szaporította. Mindeddig a legfontosabb árufajtánk volt. Ma már csak a szelektált klónok szaporíthatók. Idény és típus. A fajtakör általában június 18–25. között érik, a ‘Germers- dorfi 1’-es klón 2–5 nappal korábbi. Hazai friss fo- gyasztásra, exportra, be- főtt-gyártásra és pálinka- készítésre is kiváló. A gyü- mölcsök a rövid idejű tárolást is bírják. Sokoldalú felhasználhatósága miatt fő árufajtánk volt, mára azonban a hazai nemesítés új eredményei miatt jelentősége egyre csökken. Germersdorfi 45 (Fotó: Kovács Szilvia) Gyümölcs és áruérték. Nagy vagy igen nagy (7–9 g és 24–27 mm), tompa szív vagy kissé nyomott gömb alakú, hosszú kocsányú, a kocsánytól szárazon válik el. Héja kárminpiros, éretten sötét bordópi- ros színű. Húsa világospiros, igen kemény, ropogós és bőlevű. Íze már piros színű állapotban is harmo- nikus édes–savas. Csapadékos időjárásban repedésre hajlamos. Hajtásrendszer. Növekedési erélye erős vagy nagyon erős, vázágai kezdetben feltörőek, majd széthaj- lóak, ami termőkorra nagy átmérőjű, terpedt koronát eredményez. Önmeddő, virágzási ideje középké- sei. Termőképesség. Későn fordul termőre, az üzemi termésátlagok alapján gyenge vagy közepes termőké- pességű fajták közé sorolható, de egyes helyeken rendszeresen és bőven terem. Ellenállóképresség. Alkalmazkodóképes, edzett, ellenálló fajtakör. A fák télállósága igen jó. Esős időben a gyümölcsök hajlamosak a repedésre. Agro- és fitotechnikai igény. Erős növekedése, határozott csúcsi elágazódási hajlama miatt intenzív koronaformák nehezen alakíthatók belőle. Termése rázógéppel is betakarítható. Klónok. ‘Germersdorfi 1’, ‘Germersdorfi 3’ és ‘Germersdorfi 45’. A klónok közül a ‘Germersdorfi. 3’ gyü- mölcsei a legnagyobbak, de ennek az alapfajtánál gyengébb növekedésű, ritkább ágrendszerű koronája van. Mindhárom klón alkalmas a korai virágzású Pándy klónok (‘Pándy 48’ és ‘Bb 119’) megporzására. Katalin Származás és elterjedés. Brózik Sándor és Apostol Jánosné nemesítette az Érdi Kutatóban. Idény és típus. Késői érésű, június végén, július első heté- ben érik. Friss fogyasztásra, exportra, konzerv-, hűtő- és szeszipari feldolgozásra egy- aránt kiváló. Gyümölcs és áruérték. Nagy vagy igen nagy (8–10 g és 25–28 mm), kissé megnyúlt gömb alakú, éretten sötétbordóra színeződő, s kocsánya hosszú. Héja vas- tag, húsa kemény, ropogós, kellemesen savas–édes, harmonikus ízű. Éretten a fán hosszú ideig megőrzi jó minőségét. Katalin (Fotó: Kovács Szilvia) Hajtásrendszer. Középerős növekedésű, kezdetben feltörő majd kissé széthajló ágrendszerű, közepe- sen sűrű kúp alakú koronát nevel. Középkései virágzású, önmeddő. Termőképesség. Nagyon korán fordul termőre, és igen bőven terem. Ellenállóképesség. A blumeriellás levélfertőzésre közepesen fogékony, a sztigminás levéllyukacsoso- dással szemben toleráns. Metszés után elengedhetetlen a sebkezelés. Agro- és fitotechnikai igény. Kézi szedésre és gépi betakarításra is alkalmas. Hagyományos és intenzív koronaformákon egyaránt termeszthető. Kavics Származás és elterjedés. Brózik Sándor, Apostol János és Apostol Jánosné nemesítette az Érdi Kuta- tóban. 1999 óta államilag elismert fajta. Idény és típus. Június végén érik. Friss fogyasz- tás mellett valamennyi feldolgozóipari célra al- kalmas fajta. Gyümölcs és áruérték. Gyümölcse közepes mé- retű (24-26 mm), tompa szív alakú, egészen sötétbordó, kiváló ízű. Gyümölcshúsa sötétbordó, igen kemény. Repedésre nem hajlamos. Termőképesség. Közepes termőképességű. Önmeddő. Pollenadói a Germersdorfi 3, Katalin. Hajtásrendszer. Fája erős, feltörő növekedésű. Ellenállóképesség. Tavaszi fagyokra kevésbé érzékeny. Agro- és fitotechnikai igény. Kézi szedésre és gépi betakarításra is alkalmas. Hagyományos és intenzív koronaformákon egyaránt termeszthető. Kavics (Fotó: Kovács Szilvia) Kordia Származás és elterjedés. A Cseh Köztársaság- ban nemesítették. Hazánkban honosított, álla- milag elismert árufajta. Idény és típus. Június harmadik dekádjában, néhány nappal a ‘Germersdorfi óriás’ után érik. Konzerv-, hűtő és szeszipari célra alkalmas fajta. Befőtt készítésre az egyik legkiválóbb fajta lehet. Gyümölcs és áruérték. Tetszetős gyümölcse nagy, 6–8 g tömegű és 23–25 mm átmérőjű, szív alakú. Kocsánya vékony és középhosszú. Héja fényes sötétbordó, húsa ropogós, bordópi- ros színű, kemény. Hajtásrendszer. Fája erős növekedésű, koroná- ja lehajló, csüngő ágrendszerű. Virágai közép- időben nyílnak és önmeddőek. Termőképesség. A NÉBIH korábbi eredményei szerint bőtermő. Ellenállóképesség. Brózik szerint a fajta hazai termesztőtájakra való alkalmasságáról az isme- retek még hiányosak, s további megfigyelések- re van szükség az ellenállóképesség és az agro- és fitotechnikai igény jobb megismeréséhez. Kordia (Fotó: http://www.bakker-holland.hu) Linda Származás és elterjedés. Brózik Sán- dor és Apostol Jánosné által az Érdi Kutatóban előállított hazai hibrid. Ál- lamilag elismert árufajta. Idény és típus. Június végén, a ‘Germersdorfi óriás’ előtt pár nappal érik, termése kb. egy hétig a fán hagyható. Belföldi friss fogyasztásra, exportra és befőtt-gyártásra is kiváló. Szeszipari célra javasolható fajta. Gyümölcs és áruérték. Nagy gyümöl- csű (7–9 g és 24–26 mm), alakja a ‘Germersdorfi’ klónokéhoz hasonlóan nyomott gömb alakú, bibepontja csú- csosan kiemelkedik. Kocsánymélye- dése szűk és sekély. Kocsánya hosz- szú és vékony, a gyümölcs szárazon válik el a kocsánytól. Héja vastag, színe sötét bordópiros. Húsa sötétbordó színű, kemény állományú, rostos, kissé maghoz tapadó. Íze kellemes édes–savas, harmonikus. Linda (Fotó: Kovács Szilvia) Hajtásrendszer. Középerős növekedésű, sátorozó koronát nevel. Viszonylag vékony és laza ágrendsze- re kissé széthajló. Középkései virágzású, önmeddő. Termőképesség. Korán termőre fordul, igen bőtermő és rendszeresen terem. Agro- és fitotechnikai igény. Kézi és gépi betakarításra egyaránt alkalmas. Megfelelő alanyokon hagyo- mányos váza, illetve félintenzív és intenzív orsókoronák kialakítására is alkalmas. Gyengébb növekedé- si erélyű alanyokon, a vázágak és termőgallyakon korábban jelentkező felkopaszodás miatt, erőtelje- sebb az ifjítómetszés-igénye. Paulus Származás és elterjedés. Brózik Sándor és Apostol János állította elő az Érdi Kutatóban. Paulus (Fotó: Kovács Szilvi) Idény és típus. Középidőben, június második dekádjában érik. Friss fogyasz- tásra és valamennyi feldolgozóipari célra alkalmas. Gyümölcs és áruérték. Gyümölcse középnagy (24–26 mm), lapított gömb alakú, bordópiros. Húsa kemény, jó ízű. repedésre nem hajlamos. Hajtásrendszer. Fája középerős növeke- désű, feltörő, kúp alakú koronát nevel. Termőképesség. Rendszeresen bőven termő, öntermékenyülő fajta. Regina Származás: Németországban nemesített fajta. Németországban az egyik fő fajta. Idény és típus. Hazánkban június utolsó dekádjában érik. Friss fogyasztásra és feldol- gozásra alkalmas. Hosszú kocsánya nehezíti az osztályozást. Gyümölcs és áruérték: Gyümölcse nagy mé- retű (28-30 mm), kerek-ovális, lapított, sötét- piros, keményhúsú, kiváló beltartalmi érté- kekkel. Előnye, hogy a nagy méretű gyü- mölcsben kis mag van. Hajtásrendszer. Fája erőteljes növekedésű, bőségesen elágazó. Termőképesség. Jó termőképességű. Regina (Fotó: Kovács Szilvia) Sunburst Származás: Kanadában nemesítették. Idény és típus. Június közepén érik. Sokol- dalúan felhasználható, befőzésre, pálinka- készítésre, friss fogyasztásra kiváló Gyümölcs és áruérték. Gyümölcse nagy 28– 30 mm, akár 12 g-nál is nagyobb, széles vállú, kerekded formájú, élénkpiros, később sötétpiros, fényes színű, húsa világospiros, bőlevű, édes-savas. Hajtásrendszer. Korán termőre forduló. Fája erős növekedésű, felálló, kissé szetterülő koronát nevel. Termőképesség. Virágzása kései – ön- termékenyülő, bőtermő cseresznyefajta. Sunburst (Fotó: Kovács Szilvia) Szomolyai fekete (Társnév: Szomolyai rövidszárú) Származás és elterjedés. Tájfajta, Korponay Gyula, Brózik Sándor és Zatykó Imre szelektálta az ‘Egri fekete’ fajtakörből. Kisebb arányban termesztett ipari célfajta. Idény és típus. Június máso- dik dekádjában érik. Frissen is fogyasztható, de elsősorban ipari célfajta (hűtő-, cukrász-, konzerv-, légyártás és aszal- ványkészítés). Kiváló szesz- ipari nyersanyag. Gyümölcs és áruérték. Kicsi vagy középnagy (4–5 g és 18 mm), alakja széles lapított csonka kúp, a bibepont álta- lában besüllyedt. Héja köze- pesen vastag, szívós, színe sötét lilásbordó, majd teljes érésben bogárfekete. Húsa feketés bordópiros, félke- Szomolyai fekete (Fotó: Tóth Magdolna) mény és bőlevű, leve erősen festő. Jellegzetesen édes, sajátos zamatú gyümölcse révén a legízlete- sebb fajták közé sorolható. Kocsánya rövid, és szárazon válik el a gyümölcstől. Hajtásrendszer. Középerős növekedésű, közepesen feltörő ágrendszerű, sűrű kúpos gömb alakú koro- nát nevel. Önmeddő, korán virágzó fajta. Termőképesség. Korán fordul termőre és közepes vagy jó termőképességű. Ellenállóképesség. A cseresznyelégy még nem károsítja. Esős időben a megrepedt gyümölcsöket a monília fertőzheti. Agro- és fitotechnikai igény. Kézi szüretre és gépi betakarításra egyaránt alkalmas. Vadcseresznye és sajmeggy alanyon is jól termeszthető. MEGGY A Kárpát-medence termőhelyi adottságai kiválóan megfelelnek a meggy ökológiai igényeinek, melyet a termesztés hagyományai, valamint a helyi fajták nagy száma és a fajták alakgazdagsága is bizonyít. Meggytermesztéssel a magyarság már évszázadok óta foglalkozik, hagyományait őrzi néhány magyar helységnevünk is (pl. Nyírmeggyes, Meggyaszó stb.). Az Állami Gyümölcs- és Dísznövénytermesztési Kutató-Fejlesztő Közhasznú Nonprofit Kft. több évtizedre visszatekintő keresztezéses nemesítése, to- vábbá az Újfehértói Gyümölcstermesztési Kutató és Szaktanácsadó Kft. tájszelekciós munkája, fajta- fenntartása teremtette meg a hazai meggytermesztés jelenlegi korszerű és más országoktól eltérő faj- tahasználatát. E faj hazánkban jó termésbiztonsággal termeszthető, s a nálunk termesztett gyümölcsök egyedülálló ízharmóniával és kiváló gyümölcsminőséggel jellemezhetők. A meggy a termesztési ha- gyományok, a kárpát-medencei alakgazdagság és kiemelkedő beltartalmi értékei révén méltán sorolha- tó a hungarikumok közé. A meggy világon megtermelt mennyisége az elmúlt tíz évben növekvő tendenciát mutatott, 2009-2011 évek átlagos össztermés megközelítette az 1,3 millió tonnát. A világtermés 60%-a Európa, 27%-a Ázsia és 13%-a Amerika országaiban terem. A főbb meggytermelő országok Oroszország, Lengyelország, Törökország, Ukrajna és az USA. A hazánkban megtermelt meggy mennyisége az utóbbi három év átlagában meghaladta a 64 ezer tonnát, amely a világ meggytermésének 6%-át képezi. Európa meggy- termesztésében meghatározó szerepet tölt be Lengyelország, Oroszország és Magyarország. A hazai termésmennyiség az elmúlt években 40–60 ezer tonna körül alakult, amely rangos helyet jelent (9, ill. 5. hely) a világ- és Európa viszonylatában is (FAO 2013). Jelen fejezetben a legfontosabb és kiváló minőségű, feldolgozóipari célokra, elsősorban párlat előállítá- sára alkalmas jelentősebb fajták leírását közöljük. A fejezet megírásához legfőbb forrásanyagként a Tóth (1997, 2001, 2009) és Soltész (1998) szerkesztésében készült forrásmunkákat és Ficzek (2012) új adatait használtuk fel. Beltartalmi értékek és felhasználási lehetőségek A meggy a népi gyógyászatban is szerepet játszott, gyümölcse emésztést segítő, vízhajtó, vérképzést serkentő hatású. Napjainkban világszerte számos kutatócsoport vizsgálja a piros termésű gyümölcsfa- jokat. A meggyek antioxidáns tulajdonságainak kutatásában Amerika jár az élen. A legújabb tudomá- nyos eredmények szerint jelentős szabadgyök semlegesítő hatása van, mivel kiemelkedő mennyiség- ben tartalmaz antioxidáns hatású vegyületeket (antocianinok, polifenolok). A gyümölcs energiatartalma 218 kJ/100 g, szénhidrát tartalma 11,67 g/100 g, melynek nagyobb része glükóz. Savtartalma a többi gyümölcsfajhoz képest magas (1,8 g/100 g). Gyümölcse C-, B- és A- vitamint, valamint ásványi anyagokat (vas, kálium, kalcium, magnézium) tartalmaz (Souci et al., 2008). Feldolgozott formában a beltartalmi anyagok koncentrálódása révén megnő az élvezeti értéke, és egyes termékek az energiapótlásban is szerepet játszanak. A meggyet a gyümölcstermelő és fogyasztó országok többségében ipari gyümölcsnek tekintik. Világvi- szonylatban kivételesnek tekinthetők azok a közép- és középkelet-európai országok, ahol a meggyet frissen is fogyasztják, bár a termés nagy részét itt is feldolgozzák. A felhasználás iránya látszólag há- romféle (hazai friss fogyasztás, export és tartósítóipari feldolgozás), de minthogy a hazai és export pia- con frissen megvásárolt gyümölcs zöme is feldolgozásra kerül, ezért a fajták értékét elsősorban a fel- dolgozási módok által meghatározott követelmények szerint értékelhetjük. A sötétpiros fedőszínű fajták konzervipari (befőtt, dzsem, légyártás) és hűtőipari felhasználásra kerülhetnek. Külön említendők a sötétbordóra színeződő kisgyümölcsű festőlevű fajták, amelyek légyártásra és élelmiszerszínezésre használatosak. A világospiros fedőszínű fajtákat (tortameggyek) a cukrászipar használja fel. A meggy- ből előállítanak még aszalványt, kandírozott gyümölcsöt, a hungarikumnak számító konyakos meggy alapjául szolgáló alkoholban eltett meggyet és szeszipari terméket. Földrajzi eredetvédelemmel rendelkező „újfehértói” eredetmegjelöléssel ellátott meggypálinka előállításához kizárólag az ‘Újfehértói fürtös’ és a ‘Debreceni bőtermő’ gyümölcse használható. A meggypálinka intenzív, üde gyümölcsös karakterrel, marcipános magjelleggel, kissé fanyarkás „savas” jellegű, alkoholkihozatala 3-4 hlf/100 kg gyümölcs. Génforrások és termesztéstörténet A termesztett meggyet (Prunus cerasus L.) a cseresznye (Prunus avium L.) és a csepleszmeggy (Prunus fruticosa Pall.) spontán hibridjének tartják. Vadon a faj nem ismeretes, de elvadulásáról sok adat van. Dél-Kelet-Európából és Nyugat-Ázsiából származtatják. Alakgazdag faj. Megkülönböztethetők a convar. acida (frutescens, collina) – cigánymeggyek, convar. vulgaris (cerasus) provar. vulgaris – üvegmeggyek, provar. austera – édes meggyek vagy morellák, provar. marasca – maraszka meggyek. A csepleszmeggy vagy bokrosmeggy (Prunus fruticosa Pall.) Eurázsiai sík- és dombvidéki területeken előforduló, kontinentális jellegű, alakgazdag faj. Areája Dél-Szibériától Nyugat-Németországig terjed, s igen könnyen kereszteződik a termesztett meggyel, s amerikai szakirodalmak szerint az oroszországi és kelet-európai térségben termesztett üzemi fajták egy része e két faj származékainak tekinthető. Angliában és Észak-Amerikában a termesztésben előfordul még az angolul "Duke cherry"-nek nevezett cseresznyemeggy (Prunus x goundouini (Poit. et Turpin) Rehd.), amely feltehetően úgy keletkezett, hogy a cseresznye (P. avium L.) a nemes meggy (P. cerasus L.) redukálódott (2n) pollenjével porzódott meg. Hazai botanikusok szerint szórványosan szinte mindenütt előfordul. A meggyet már az ókori görögök is ismerték, majd a rómaiak és perzsák körében is elterjedt. A magyar- ság első gyümölcse a meggy, a törpemeggyet már a Volga vidéki őshazában is ismerte, s a finnugor eredetű “meggy” szavunkat erre a fajra alkalmazta. Őseink a honfoglalás után a Kárpát-medencében is találtak meggyet. A honfoglaló magyarok gyűjtögették termését, később pedig sarjról és magról szaporí- tották. A meggy természetes előfordulása a Kaszpi-tengertől nyugatra, északon Dániáig, délen a Földközi- tenger déli részéig terjed. A Kárpát-medence a meggy másodlagos géncentrumának tekinthető, így Európában, de különösen annak keleti részén óriási a meggy genetikai variabilitása. Hazánk egyes vidékein (pl. Duna–Tisza köze és Nyírség) ezt saját magunk is tapasztalhatjuk. A kelet-európai térséget – így hazánkat is – megjárt amerikai nemesítők sokkoló hatásúnak nevezték azt a formagazdagságot, amely a többnyire sarjról vagy magról való szaporítás után a szórványgyümölcsösökben, a falusi utcák mentén vagy a házikertekben megfigyelhető. A cseresznye habitustól a bokrosmeggyig terjedő morfoló- giai változatok azt sejtetik, hogy a meggy és szülőfajai közötti “génáramlás” lényegében a leglényege- sebb evolúciós tényező volt. Pomológiai jellemzők A meggynek valódi csonthéjas termése van. Lucas rendszere szerint édes meggyek, üvegmeggyek, amarellák és félmeggyek kategóriája különíthető el. A ma termesztett meggyfajtákból a gyümölcshús és a lé színe alapján két csoportot különítenek el. Az egyik csoportba tartoznak az ún. Amarella megy- D:\7Kepek\meggy\Meggyfajták_1\Korai pipacsmeggy 3.jpg D:\7Kepek\meggy\Meggyfajták_1\Érdi jubileum Érd 08..jpg gyek, amelyek húsa világos, leve csaknem színtelen (pl. ‘Montmorency’, ‘Pipacs 1’). A másik a Morello típus, amelyekre a sötétpiros hússzín a jellemző, s ezek többsége festőlevű is. Amarella Morello Korai pipacsmeggy Érdi jubileum Meggyfajták kétféle gyümölcsszín kategóriája (Fotó: Tóth Magdolna) A gyümölcs alakja nem nagyon változatos, lényegében a gömb alak különféle változatai (nyomott gömb, vállas gömb és szabályos gömb) fordulnak elő. A kocsányhosszúság rövid (30 mm alatt), középhosszú (30–40 mm) és hosszú (40–50 mm) lehet. Rövid kocsány jellemző például a ‘Maliga emléke’ fajtára, a leghosszabb kocsányúak közül példaként a Cigánymeggy klónok említhetők. A gyümölcs mérete lehet kicsi (3–4 g), középnagy (4–5 g), nagy (5–6 g), igen nagy (6–8 g). Legkisebb tömegű gyümölcsöt a ‘Cigánymeggy C. 404’ fejleszt, s a legnagyobb gyümölcsű fajtánk az ‘Érdi nagygyümölcsű’. Az export- követelményként előírt 20 mm-es átmérőt kb. a 4 g-os gyümölcs haladja meg. Virágzási és termékenyülésbiológiai ismérvek A meggyfajták virágzása átlagos évjáratban április 15-től május 2-ig tart. A fajták virágzási és érési ideje között nincs összefüggés. Brózik és Nyéki virágzási idejük alapján három csoportba sorolja a fajtákat, bár a nemesítők négy-öt virágzási időcsoportot is használnak. A hazai minősített és állami minősítésre bejelentett meggyfajták közül csupán a ‘Pándy meggy’ és az ‘Érdi nagygyümölcsű’ önmeddő, a többi fajta öntermékenyülő. A ‘Pándy meggy’-nek a pollenje is steril, s több fajtával inter-inkompatibilitás fi- gyelhető meg. Lehetséges pollenadói az alábbi táblázatban láthatók. A Pándy klónok javasolt pollenadói (Apostol 2003 nyomán) Megporzandó fajta Virágzási Cseresznye Meggy időcsoport pollenadó fajták Pándy 48 korai Germersdorfi 3 Solymári gömbölyű Linda,Hedelfingeni óriás Cigánymeggy 7 Cigánymeggy C. 404 Pándy Bb 119 középkései Germersdorfi 3 Solymári gömbölyű Linda Cigánymeggy 59 Favorit Pándy 279 kései Cigánymeggy 59 Az öntermékeny fajtákból pollenadó nélkül fajtatiszta ültetvényt hozhatunk létre. A meggy rovarporozta gyümölcsfaj, s a gyümölcsfajok közül a virágait kevésbé kedvelik a méhek. A virágzás kezdetén hektá- ronként 4–5 méhcsaládot kell az ültetvénybe helyezni. Termőhelyi igény A meggy kiváló alkalmazkodóképességű gyümölcsfaj, tág éghajlati határok között termeszthető. A téli hideget még a cseresznyénél is jobban elviseli. Amerikai kísérletek szerint a fás részek még a -35 °C- os lehűlést is elviselik. A fagyállóság mértékét a kondíció a cseresznyééhez hasonlóan befolyásolja. A gyökerek fagyérzékenysége az alanytól függ – a sajmeggy ellenállóbb. Tenyészidőszak alatti optimális hő- és fényigénye a cseresznyéhez hasonló, de a meggy termesztési övezete valamivel hűvösebb övezetben van, s nagyobb a téli hidegigénye is. Vízigénye közepes, de a késői érésű, genetikailag kisebb gyümölcsű fajták mérete öntözéssel növelhető. A meggy a szélsőséges talajtípusok (futóhomok, szikes talaj, nehéz agyagtalaj) kivételével minden tala- jon eredményesen termeszthető. Kémhatással szembeni tűrőképessége nagyfokú, optimálisnak az 5,3– 7,5 pH tekinthető. A Verticillium-ra fogékony kajszi, dohány, dinnye, paradicsom és burgonya után nem szabad meggyet telepíteni. A fajtahasználat alakulása A legtöbb ország meggytermesztésében egy-egy fő fajta vált uralkodóvá. Európa nagy részén, főként Németországban termesztik a ‘Schattenmorelle’ (‘Latos meggy’) fajtakört, illetve annak szelektált klón- jait és a hibridjeit (pl. ‘Fanal’). Közép- és Délkelet-Európában különféle néven a ‘Pándy meggy’ az ural- kodó fajta. Európa nyugati államaiban – különösen Franciaországban – továbbá az USA-ban a világos gyümölcsű ‘Montmorency’ és származékai (pl. ‘Meteor’) a legelterjedtebbek. A nemes meggyek a XVII. sz-ban “Spanyol meggy” néven terjedtek el hazánkban. A 70-es évekig a ‘Pándy meggy’ volt a fő fajtánk, az üzemekben hosszú ideig 80% fölötti arányban termesztettük. A má- sodik legjelentősebb fajta a ‘Cigánymeggy’ volt, amit pollenadóként telepítettek a ‘Pándy meggy’ ültet- vényekbe. Azóta egyre csökken az aránya, s helyét részben az ‘Érdi bőtermő’, részben az észak- ti- szántúli tájfajták (pl. ‘Újfehértói fürtös’) foglalják el. A legújabb adatok alapján (Nagy, 2008) a faiskolák- ban legnagyobb mennyiségben az ‘Érdi bőtermő’ fajtát szaporították (35%). Ezt követte az ‘Újfehértói fürtös’ (24%), majd a másik két nyírségi tájfajta és egyéb fajták. A termésmennyiség legnagyobb része az észak-tiszántúli fajták gyümölcséből származik. A meggyfajták közül a 17. sz. előtti szelekciós munkából származik a ‘Schattenmorelle’, a ‘Montmorency’ és a ‘Pándy meggy’. Ma már a tudatos keresztezéses nemesítés került előtérbe, fonto- sabb nemesítői műhelyek főként Németországban, Franciaországban, az USA-ban, Romániában és Jugoszláviában találhatók. A nemesítő munkában Magyarország szerepe élenjáró. A hazai klónszelekció már a huszadik század első felében megindult Szakátsy Gyula, Korponay Gyula és Zatykó Imre irányításával Pándy meggy és Cigánymeggy típusok begyűjtésével. A Pándy és Cigánymeggy klónszelekciójában Brózik Sándor mun- káját szükséges kiemelni. Az északkelet-magyarországi tájfajták szelekciójában Pethő Ferenc, Szabó Tibor (pl. ‘Újfehértói fürtös’, ‘Debreceni bőtermő’) és Szőke Ferenc (‘Petri’) szerzett érdemeket További tájfajták kiválasztásában Kovács Sándor (pl. ‘Pipacs 1’), Apostol János (pl. ‘Csengődi’) munkássága emelhető ki. Hazánkban Maliga Pál által az 1950-es évek elején kezdett keresztezéses nemesítés eredményeként egyedülálló magyar meggy fajtaszortiment alakult ki, melyek tagjai az eddig Pándy meggyre épülő meggytermesztést korszerűsítették, és a meggy érési szezonját széthúzták (pl. ‘Érdi bőtermő’, ‘Érdi jubileum’). Az így előállított fajták jó része öntermékeny, kiváló gyümölcsminőségű, ipari célra is alkal- mas. meggyérés.png Fajtaajánlat A következőkben a pálinkakészítésre alkalmas fontosabb meggyfajtákat betűrendben ismertetjük. A fajtaleírások elkészítéséhez Brózik és Kállayné (2000), Soltész (1998), (Tóth 1997, 2001) és Szabó (2007) munkáira támaszkodtunk. Ajánlott meggyfajták érési ideje (Tóth, 2009) Cigánymeggy (Társnevek: Aprómeggy, Feketemeggy, Szaporameggy, Parasztmeggy) Származás és elterjedés. Ismeretlen, feltehetően magyar eredetű. Régen mag- és sarjpopulációból kiválasztott egyedeit ter- mesztették, nagy változa- tosságú fajtakört eredmé- nyezett. Az egész ország- ban elterjedt, az ültetvé- nyekbe pollenadónak tele- pítették. Ma már csak az öntermékenyülő klónjai (‘Cigánymeggy 7’, ‘Ci- gánymeggy 59’, ‘Cigány- meggy C. 404’) szaporít- hatók. Idény és típus. Minősített klónjainak érési ideje júni- us közepétől több mint 2 hetes időszakot fed le. Érésük általában elhúzó- dó, de sokáig a fán hagy- hatók, és egy menetben Cigánymeggy C 404 (Fotó: Tóth Magdolna) leszedhetők. Gyümölcsük konzervipari (elsősorban légyártásra), szeszipari célra és édesipari célra használható. Gyümölcse egyedülálló illat és ízvilággal rendelkezik, amely a párlatba is átmegy. Gyümölcs és áruérték. Kicsi, 3–4 g (a C. 404 klón kisebb) kb. 18 mm átmérőjű, gömb alakú, sötétbordóra színeződő, puha húsú és erősen festőlevű gyümölcsöket teremnek. Sav- és szárazanyag- tartalmuk magas. A gyümölcstől szárazon elváló kocsány hosszú vagy középhosszú, pálhalevél előfor- dulhat. Kőmagjuk nagyon kicsi. Hajtásrendszer. Növekedési erélyük gyenge–középerős, a C. 404 klóné középerős. Ágrendszerük szét- terülő, lecsüngő, kuszált és vékony gallyazatú, sűrű gömbkoronát nevelnek. Öntermékenyek, a C. 404 klón középkorai virágzású, a C. 7 és C. 59 klónok pedig középkései virágzásúak. Ellenállóképesség. Igénytelenek és nagyon alkalmazkodóképesek. Betegségekre közepesen fogéko- nyak, s a téli fagyokkal szemben is ellenállóbbak, mint a többi fajta. Agro- és fitotechnikai igény. Rendszeres ritkító metszést igényelnek. Gyümölcsük géppel is betakarítha- tó, a fák viszont e szempontból nem ideálisak, s ezért a gyümölcsleválást elősegítő vegyszeres kezelés- re is szükség van. Érdi bőtermő Származás és elterjedés. A ‘Pándy meggy’ és a ‘Nagy Angol’ hibridje. Nemesítője: Maliga Pál. A ‘Pándy meggy’ előtt érő fajták közül a legel- terjedtebb. Államilag el- ismert fajtaként 1970 óta forgalmazható. Idény és típus. Június közepén, a ‘Pándy meggy’ legkorábbi klónja előtt kb. egy héttel érik. Hazai friss fogyasztás mellett exportra és ipari feldolgozásra (befőtt, gyorsfagyasztás és szeszipar) is alkalmas. Gyümölcs és áruérték. Középnagy (5–6 g, 22– 23 mm), nyomott gömb alakú, fénylő héja sötét kárminpiros színű. Húsa sötétbordó, félkemény, közepesen festőlevű, íze kelle- mesen édes–savas. Évjárattól függően Brix értéke 15-16% és savtartalma 1,2-1,5%. Kocsánya közép- hosszú, a termések zöme pálhalevél nélküli. A gyümölcs a kocsánytól szárazon válik el. Érdi bőtermő (Fotó: Tóth Magdolna) Hajtásrendszer. Alanytól függően középerős v. gyenge növekedésű, szétterülő ágrendszerű, sűrű gömb alakú koronát nevel. Termését főleg rövid termőrészeken és középhosszú vesszőkön hozza, ezért a fák idősebb koráig felkopaszodásra nem hajlamos. Hibája, hogy ágai hasadásra hajlamosak. Öntermékeny, korai virágzású. Termőképesség: Korán termőre fordul, és igen bőtermő, Apostol adatai szerint 20 t/ha feletti termés- eredményekre képes. Ellenállóképesség. Moníliás fertőzésre fogékony, továbbá ajánlott a metszési sebfelületek kezelése. Agro- és fitotechnikai igény. Gépi betakarításra is alkalmas. Ághasadásra való hajlama miatt inkább központi tengelyes koronát javasolnak, sudár nélküli korona esetén gondos alakító metszést és termő- korban a vázágak erősítését és rögzítését igényli. Érdi jubileum Származás és elterjedés. Maliga Pál állítot- ta elő az Érdi Kutatóban. 1980 óta államilag elismert fajta. Idény és típus. Június második dekádjában érik, de 2-3 hétig a fán maradhat. Friss fogyasztásra és ipari célokra (befőtt, lé, dzsem, gyorsfagyasztás, pálinka) alkalmas. Gyümölcs és áruérték. Középnagy (4–5 g, 21 mm), gömb alakú, éretten feketés bor- dópirosra színeződik, húsa bordópiros, kemény, festőlevű, íze igen jó édes–savas, cukortartalma 16–18 Brix%, savtartalma 1,6–2%. Kiváló beltartalmi értékekkel ren- delkezik. Kocsánya középhosszú, pálhale- vél csak elenyésző mértékben jellemző. A gyümölcs szárazon válik el a kocsánytól. Hajtásrendszer. Középerős növekedésű, ágrendszere feltörő majd széthajló, köze- pesen sűrű, gömb alakú koronát nevel. Igen vastag törzset fejleszt. Zömmel a rövid termőrészeken és a hosszú termővessző- kön hozza terméseit, ezért felkopaszodásra alig hajlamos. Öntermékenyülő, a középkései, kései cso- portban virágzik. Érdi jubileum (Fotó: Tóth Magdolna) Termőképesség. Igen későn, a 7–8. évben fordul termőre, Apostol adatai szerint átlagos terméshozama mintegy fele az ‘Érdi bőtermő’ fajtáénak. Ellenállóképesség. A moníliás ágelhalással szemben toleráns. Oblacsinszka Származás és elterjedés. Isme- retlen eredetű fajta, mely ha- zánkba Jugoszlávia területéről került be. Az utóbbi években Európában széles körben elter- jedt. 1999-től szaporítható, mint próbatermesztésre engedélye- zett fajta. Idény és típus. Érési ideje júni- us második dekádja. Elsősor- ban ipari feldolgozásra alkal- mas fajta. Cigánymeggy helyett használható, bonbonmeggy készítésére kiváló, légyártásra és szeszipari felhasználásra is alkalmas fajta. Gyümölcs és áruérték. Gyü- mölcse igen apró (2,5 g), átla- gos átmérője 16-17 mm. Alakja gömbölyű, hasi varrata alig észrevehető. Héja közepes vastagságú, repedésre nem hajlamos, színe Oblacsinszka (Fotó: Kovács Szilvia) sötétpiros. Húsa piros, leveses, üde, savanykás-édes. Magja kicsi, könnyen elválik a húsától. Kocsánya középhosszú, közepes vastagságú, csak teljes érésben válik el a gyümölcstől szárazon. Hajtásrendszer. Fája középerős növekedésű, koronája kicsi, gömb alakú, sűrű. Kisebb koronája miatt sűrűbben is telepíthető (5x2-3 m). Elágazódási hajlama jó. Termőképesség. Korán termőre fordul, rendkívül bőtermő. Virágzási ideje késői, virágai nagymértékben öntermékenyülők. Pándy meggy (Társnevek: Pándy üvegmeggy, Kőrösi meggy, Köröser Weichsel, Köröská stb.) Származás és elterjedés. Ismeretlen származású, szelektált magyar fajta. Hazánkban a hetvenes évekig fő fajta volt. A magyar meggytermesztés e fajtának köszönheti hírnevét. Ha- zánkban államilag elismert fő árufajta, de ma már csak a minősített klónjai (Pándy 48, Pándy 279 és Pándy Bb. 119) telepíthetők. Nemesítőjük Brózik Sándor és Éles Zoltán. Idény és típus. Június harmadik de- kádjában és július elején érik, a kló- nok érési sorrendje: ‘Pándy 48’, ‘Pándy Bb 119’, ‘Pándy 279’. Hazai friss fogyasztásra, exportra, valam- ennyi felhasználási célra egyaránt kedvelt. Gyümölcs és áruérték. Nagy vagy igen nagy (6–8 g és 21–24 mm), a kocsány felől kissé lapított gömb ala- kú. Héja sötét bordópiros színű, fé- nyes, közepesen vastag, szívós. Hú- sa sötétpiros, közepesen kemény, bőlevű, a lé piros, de alig festő. Íze savas–édes, kellemes, jellegze- tes zamattal. Magja középnagy. Kocsánya középhosszú vagy hosszú, gyakori a pálhalevél. Az érett gyümölcs szárazon válik el a kocsánytól. Pándy Bb 119 (Fotó: Kovács Szilvia) Hajtásrendszer. Középerős (‘Bb. 119’), illetve erős (‘Pándy 48’ és ‘279’) növekedésű, ágrendszere feltö- rő, idősebb korban kissé lehajló, koronája sátor alakú, elsűrűsödésre és felkopaszodásra (ún. ostoroso- dásra) hajlamos. Virágzás, termékenyülés. A Pándy klónok önmeddők, s a pollenjük nagyrészt steril, más önmeddő fajták megporzására alkalmatlanok, ezért önmeddő pollenadók esetén legalább kettővel kell társítani. Termőképesség. Az üzemi tapasztalatok szerint csak gyenge, vagy jó évjáratban esetleg közepes ter- mőképességű. Ellenállóképesség. Virágzáskor monília fertőzésre nagyon fogékony. Agro- és fitotechnikai igény. Gyümölcsük géppel is rázható. Rendszeres felügyeleti metszést igényel. Mindhárom szelektált klón kézi szedésre és gépi betakarításra is alkalmas. Termőkorban rendszeres ritkító metszést igényelnek. Északkelet–magyarországi tájfajták A nyírségi termesztőtájban fennmaradt, igen gazdag természetes meggypopuláció népi szelekcióval kiválasztott fajták közül a termesztésben eddig három fajta terjedt el, melyek leírását Szabó Tibor közlé- se alapján állítottuk össze. Debreceni bőtermő Származás és elterjedés. Nemesítője Ménesi Attila és Szabó Tibor. Államilag elis- mert árufajta. Idény és típus. Június vé- gén, július elején, az Újfe- hértói fürtös előtt 3–5 nappal érik. Friss fogyasztásra és valamennyi feldolgozási célra egyaránt alkalmas. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye Nyírségi tájegység- ének 17 településén érő Debreceni bőtermő meggy- fajta gyümölcséből készül a földrajzi eredetvédelemmel rendelkező ‘Újfehértói’ meggypálinka. Gyümölcs és áruérték. Középnagy vagy nagy, gömbölyded, felülről és oldalról kissé nyomott. Átla- gos tömege 5–6 g, átmérője 22–23 mm. Középhosszú kocsánya pálhaleveles. Gyümölcse a kocsánytól szárazon válik el. Fényes héja sötétpiros, húsa is piros,de a ‘Pándy meggy’-nél puhább, a leve az ‘Újfe- hértói fürtös’-nél világosabb. Debreceni bőtermő (Fotó: Tóth Magdolna) Hajtásrendszer. Középerős növekedésű, sűrű, sátorozó koronát nevel. Növekedési erélye az ‘Újfehértói fürtös’-nél gyengébb, koronája gömb alakú. Vesszői csüngők, vékonyak, rügyekkel teljes hosszúságban berakódottak. Elágazódási hajlama jó, a felkopaszodás metszéssel és a korona ritkításával megelőzhe- tő. Levelei nagyobbak, mint az Újfehértói fürtösé. Virágzási ideje késői, gyakorlatilag az ‘Újfehértói für- tös’-sel azonos időben, egyes években néhány nappal korábban virágzik. Termesztett fajtáinkat – az ‘Újfehértói fürtös’ kivételével – jól termékenyíti, pollenadóként is telepíthető, illetve azokkal jól terméke- nyül. Öntermékenyülő, ezért önmagában ültetve is megbízhatóan terem, de a pollenadókkal való telepí- tés növeli a termésbiztonságot és a terméshozamot. Termőképesség. Korán termőre fordul, rendszeresen terem, de terméshozama elmarad az ‘Újfehértói fürtös’-étől. A virágzás idején esetenként fellépő hűvös időjárás esetén is kielégítő termést ad. Ellenállóképesség. Moníliára az ‘Újfehértói fürtös’-nél fogékonyabb, a blumeriellás levélfoltosodásra közepesen fogékony. Szélsőséges időjáráshoz jól alkalmazkodik, a kedvezőtlen időjárású években is biztosan terem. Agro- és fitotechnikai igény. Koronaalakítása főleg az egyes elágazódások szükséges mértékű ritkítá- sából áll. A termőre fordulás utáni rendszeres metszés növeli a gyümölcs méretét. Rázógéppel jól beta- karítható. Kántorjánosi 3 Származás és elterjedés. Mátészalka környékén vég- zett tájfajta-szelekcióból származik. Nemesítője Sza- bó Tibor. Államilag elismert árufajta. Idény és típus. Június végén, július elején érik, általában az ‘Újfehértói fürtös’-sel azonos időben szüretelhető. Friss fogyasztásra, konzervipari feldolgozásra, gyorsfagyasz- tásra és szeszipari célra egy- aránt alkalmas. Gyümölcs és áruérték. Az ‘Újfehértói fürtös’-nél némileg nagyobb (átlagosan 5–6 g és 22–23 mm). Alakja kissé nyomott gömb. A gyümölcsök szárazon válnak el a közép- hosszú kocsánytól. Színe bordópiros. Húsa piros, közepesen festőlevű. Az ‘Újfehértói fürtös’-nél keményebb, repedésre is kevés- bé hajlamos. Erős meggyíze nagyobb 1,5-1,6% savtartalmának köszönhető, amelyhez 15-17% vízold- ható szárazanyagtartalom párosul. Kántorjánosi 3 (Fotó: Tóth Magdolna) Hajtásrendszer. Középerős vagy erős növekedésű, koronája szétterülő félgömb, sajmeggy alanyon 17– 18 m2 alapterületű koronát nevel. Vesszői lecsüngők, színük barnásvörös, virágrügyekkel évente bera- kódottak. Idősebb korban hajlamos a felkopaszodásra. Virágai későn nyílnak, öntermékenyek. Jó pol- lenadója az ‘Újfehértói fürtös’ és a ‘Debreceni bőtermő’. Az ‘Újfehértói fürtös’ kivételével a többi meggy- fajtát jól termékenyíti. Termőképesség. Korán fordul termőre, rendszeresen és bőven terem. Termőképessége és termésbiz- tonsága hasonlít az ‘Újfehértói fürtös’-éhez. Az évek többségében a virágzás idején fellépő hűvös, esős időjárás esetén is kielégítő termést ad. Ellenállóképesség. A blumeriellás levélfoltosság iránt kisebb fogékonyságot mutatott, mint az ‘Újfehértói fürtös’ és a ‘Debreceni bőtermő’. Moníliára viszont fogékonyabb az említett két fajtánál. Fő érdeme, hogy fáin vírusfertőzött környezetben, 15 éves korban sem lehet kimutatni a Prunus necrotic ringspot (PNRSV) vírusát. Agro- és fitotechnikai igény. A korona kialakítása a vesszők megfelelő mértékű ritkítására szorítkozhat. Idősebb korban a felkopaszodás rendszeres metszéssel mérsékelhető. Ez a gyümölcsméretet és a terméshozamot is növeli. Gépi betakarításra alkalmas. Újfehértói fürtös Származás és elterjedés. Újfehértó környékén vég- zett tájszelekcióból szár- mazik, nemesítője Pethő Ferenc és Szabó Tibor. Idény és típus. Későn, július elején érik, érése elhúzódó, de hullásra nem hajlamos. Friss fogyasz- tásra, konzerv-, hűtő- és szeszipari feldolgozásra alkalmas. Az „Újfehértói” eredetmegjelöléssel ellá- tott meggypálinka nyers- anyagaként a Debreceni bőtermő fajta mellett az Újfehértói fürtös meggyfaj- ta gyümölcse használható. Újfehértói fürtös (Fotó: Tóth Magdolna) Gyümölcs és áruérték. Középnagy vagy nagy (5 g és 18–23 mm), kissé lapított gömb alakú. Közép- hosszú kocsánya erősen pálhaleveles. A gyümölcs éretten sérülésmentesen válik el a kocsánytól. Héja fénylő bordópiros. Húsa kemény, vérpiros, mérsékelten festőlevű. Íze harmonikusan savas–édes. Magja nagy. Hajtásrendszer. Kezdetben erős, később a közepesnél erősebb növekedésű, a Pándy meggynél kisebb koronát nevel. Koronája felfelé törő megnyúlt gömb. Elágazódó képessége jó, vesszői lecsüngőek, ostorosodó jellegűek. A rövid nyársakon és a hosszú vesszőkön is képez virágrügyeket. Öntermékeny, kései virágzású, önmagában is telepíthető, de a vele együtt virágzó fajták jó pollenadója. A ‘Kántorjáno- si 3’ és a ‘Debreceni bőtermő’ nem termékenyíti. Termőképesség. Korán termőre fordul, bőven terem. Teljes termőkorban 80 kg/fa terméshozamra is képes. Fajlagos termésmennyiségben is felülmúlja a másik két tájfajtát. Ellenállóképesség. Ökológiai tűrőképessége kiemelkedő, hiszen a virágrügyek a hidegtől kevéssé káro- sodnak. A szárazságot is jól tűri, bár a gyümölcsméret szerényebb lesz. Humuszos homoktalajokon is eredményesen termeszthető. A monília mérsékelten károsítja, a blumeriellás levélbetegségre közepe- sen fogékony. Agro- és fitotechnikai igény. Sajmeggy és vadmeggy alanyokon egyaránt jól fejlődik. Sajmeggyen álló termőkorú fáinak alapterülete kb. 15 m2. Rendszeres ritkító és mérsékelt ifjító metszést igényel. Hazai meggynemesítés új eredménye: IV-3/48 fajtajelölt (Javasolt fajtanév: Érdi ipari) Származás. Az Érdi Kutatóban Apostol János nemesítette. Állami elismerésre bejelentett fajta. Idény és típus. Igen korai, május 25. után érik, 10–12 nappal a ‘Meteor korai’ előtt. Ipari célfajta (befőtt, lé, dzsem, gyorsfagyasztás, pálinka), koraisága és harmonikus kellemes íze miatt, kis gyümölcsmérete elle- nére, a friss piacon is nagy érdeklő- désre számíthat. Koraisága és ipari felhasználhatósága révén lehetővé teszi a feldolgozóipari gépek jobb kihasználtságát. Gyümölcs és áruérték. Gyümölcse kicsi vagy igen kicsi (4–5 g, 21 mm), lapított gömb alakú, héja és húsa sötétpirosra színeződik. Húsa középkemény, lédús, festőlevű, íze kellemes savanykás-édes, kiemelkedően finom, magja kicsi. Kiváló beltartalmi értékekkel rendelkezik, íz és aromaanyagokban gazdag. Refrakciója 12–13%, savtartalma 0,9–1,1%. IV-3/48 (Fotó: Simon Gergely) Hajtásrendszer. Gyenge növekedésű, sűrűn elágazódó kis gömbkoronát nevel, felkopaszodásra nem hajlamos. Öntermékenyülő, nemesítője szerint rendszeresen és bőven terem. SZILVA A szilva 5000 éves kultúrnövényünk. A XX. századig a magról és sarjról történő szaporítás volt a jellem- ző. Tudatos nemesítői munka Angliában és Olaszországban kezdődött a XVIII. század második felé- ben. Ökológiai adottságoktól és felhasználási irányoktól függően országonként eltérő fajtahasználat alakult ki. A mérsékelt égöv hűvösebb klímájú területein főként az európai szilvafajtákat termesztik, a mediterrán és szubtrópusi területeken a japán típusú szilvák az uralkodók. A világon az elmúlt években 10–11 millió tonna szilva termett. A termésnek több mint a felét Ázsiában szüretelték (6,8 mill. t), Európában csak 2,8 millió tonna gyümölcs termett. A legjelentősebb szilvater- mesztő államok: Kína, USA, Chile, Szerbia, Románia, Németország, Törökország. A világ szilvatermése folyamatosan növekszik, és e mögött az ázsiai országok termésmennyiségének növekedése áll. Eu- rópában inkább csökkenő tendencia figyelhető meg. Magyarországon közel 7000 hektáros területen 60 ezer tonna gyümölcsöt termelünk. Ez kb. 8%-os arányt jelent a hazai termésmennyiségen belül. A hazai klimatikus adottságaink az európai szilvák ter- mesztésének kedveznek, fajtahasználatunk is ennek megfelelően alakult. Az egyes megyékben a ter- mesztés jelentősége az ábrán látható. A szilva jelentősége az egyes megyékben (Forrás: FruitVeb – http://www.fruitveb.hu) A szilva sajnos kicsit mostoha gyümölcsünk, pedig rendkívül sokoldalúan feldolgozható, táplálkozásbio- lógiai értéke kiemelkedő. A fejezet elkészítéséhez legfőbb forrásanyagként Tóth (2001), valamint Surá- nyi (2006), Tóth és Surányi (1980) által szerkesztett forrásmunkákat, valamint Kovács (2013) tananyag- fejezetét használtuk fel. Beltartalmi értékek és felhasználási lehetőségek A szilva a hosszú szüreti időszaknak és a kedvező gyümölcstulajdonságainak köszönhetően jelentős szerepet képvisel a frissen fogyasztható gyümölcsök és a feldolgozott termékek között. Gyógyászati célra is alkalmazható, étrendi hatása kedvező. Több mérsékelt égövi gyümölcsfajhoz viszonyítva magas energiatartalommal rendelkezik (244 kJ/100 g), köszönhető ez főként igen jelentős szénhidrát- tartalmának (10–18%). A szénhidrátok egyik fele összetett szénhidrát (szaharóz), másik fele monoszaharid, melynek túlnyomó többsége glükóz. A többi nálunk termesztett gyümölcsfajhoz képest cukoralkohol tartalma kiemelkedő (szorbit, xilit). A gyümölcsök közepes savtartalmában (0,5–1,4%), az almasav az uralkodó, de borkősavat, borostyánkősavat és citromsavat is kimutattak bennük. Általában a kései fajták szárazanyag- és cukortartalma nagyobb, savtartalmuk alacsonyabb. Az antoxidánsok közül a tokoferol- (E-vitamin) és karotinoidtartalma jelentős, C-vitamin-tartalma viszonylag alacsony. A gyü- mölcsök ásványianyag-tartalmát tekintve a nátrium, kálium és a magnézium mennyisége jelentős. A szilva laxáns (hashajtó) hatása magas szorbitol-, rost- (5,7 g/100 g), pektin- és borkősavtartalmának tudható be. A szilva sokoldalúan feldolgozható, így az érett gyümölcsben lévő tápanyagok átmenthetők a feldolgo- zott termékbe. Feldolgozásra elsősorban a későbbi érésű, magas szárazanyag-tartalmú fajták alkalma- sak. A gyümölcsöket a konzervipar befőtt, dzsem, íz, ivólé készítésére használja, de jelentős a hűtőipari feldolgozás is. Aszalásra és szeszipari célra az érett, kocsánynál kissé ráncosodó gyümölcs a legmeg- felelőbb. Ma Magyarország aszalt szilva előállítása jelentéktelen, pedig egykoron jelentős kiviteli termé- künk volt. A nagy szilvatermesztő államokban a megtermelt szilva jelentős mennyisége kerül aszalásra, s speciális, aszalásra való fajtákat is termesztenek. Hazánkban a megtermelt szilva 1/5–1/3 részét dolgozzák fel pálinkakészítésre. Például több évszázados tradíciókra tekint vissza a teljesen érett Penyigei és Besztercei szilvafajta gyü- mölcséből készülő, földrajzi eredetvédelemmel ellátott Szatmári szilvapálinka, csakúgy, mint a Körösök völgyében termett szil- vából készült Békési szilvapálinka. A „Békési” eredet- megjelöléssel előállított szilvapálinka alapanyaga a vörös szilva (minimum 50%) és egyéb szilvák (‘Besztercei’, ‘Stanley’, ‘Ageni’). A korai érésű szilvafajták pálinkája üde, gyümölcsös könnyed ízzel jellemezhető, míg a tradicionális szilvapálinkák (pl. ‘Besztercei’-ből) markáns, karakteres jellegűek. Alkoholkihozatal fajtától, évjárattól függően 4,5-6 hlf/100 kg gyümölcs (középpárlatra vonatkoztatva). A békési szilvapálinka Génforrások és termesztéstörténet A Prunoideae alcsaládba tartozó szilva több ezer éves kultúrnövényünk. Bár a gyümölcséért termesztett vagy alanynak alkalmas szilvafajok száma mintegy ötvenre tehető, a legtöbb termesztett fajta csak né- hány botanikai fajból származik. Az eltérő környezeti tényezők hatására az egyes szilvafajokba tartozó fajták és populációk igen változatos tulajdonságokkal rendelkeznek. A szilvafajták kialakulásában több faj vett részt, és gyakran nem is ismerjük az egyes fajták eredetét. A szilva fajtarendszertana még nem lezárt. A kertészeti szempontból jelentős szilvafajokat keletkezési helyük alapján európai, kelet-ázsiai és észak-amerikai csoportokba soroljuk. Az európai csoportba tartozó fajok közül a világon legelterjedtebbek a házi (vagy európai) szilva (Prunus domestica L.) fajhoz tartozó fajták. A faj vadon nem fordul elő, feltehetően Nyugat-Ázsiában a kökény (Prunus spinosa L.) és a cseresznyeszilva (Prunus cerasifera Ehrh.) kereszteződésével keletke- zett. Az e fajhoz tartozó fajták fája közepes méretű, gyümölcsük nagyon változatos, önmeddők vagy öntermékenyülők, vírusérzékenyek, a száraz forró nyarakat nehezen tűrik. A Prunus x italica (Prunus domestica x Prunus insititia) Borkh. em. Kárpáti (= dobzó szilva; Prunus x italica convar. claudiana - ringló) fajból származó fajták fája feltörőbb és ritkább, többségük önmeddő. A ringlók gyümölcse többnyire gömbölyded, színük változatos, éretten többnyire magvaválóak, jó ízűek. A cseresznyeszilva (Prunus cerasifera Ehrh.) Délkelet-Európában és Délnyugat-Ázsiában honos. Az alanyként használt kis gyümölcsű változatok neve myrobalán (Prunus cerasifera var. cerasifera Schneid.). Számos nagy gyümölcsű változatot a volt Szovjetunió területén gyümölcséért termesztenek. Terméseik változatos színűek, gömbölydedek, lédúsak, duránciak. Önmeddő, nagyon sűrű virágbera- kódás, terméskötődés jellemzi. Rokon fajokkal nagyon könnyen keresztezhető, a kelet-ázsiai fajokkal alkotott hibridjeiből sok értékes fajta származik. D:\7Kepek\Szilva\Zöld ringló pom.jpg D:\7Kepek\Szilva\regi szilva Kovacs\Sárga szilva Aggtelek Soroksár 09 a.JPG Victoria D:\7Kepek\Szilva\President2.jpg D:\7Kepek\Szilva\C. lepotica pom..jpg A kökényszilva vagy nemes kökény (Prunus insititia L.) Kelet-Európából, Nyugat-Ázsiából származik. Termesztése több, mint 2000 évre nyúlik vissza. Gyümölcséért termesztett fajtái mellett (pl. ’Bódi szilva’, ’Potyó szilva’) szelektált alanyok /St. Julian/ is tartoznak e fajba. A Prunus x syriaca Bokh. fajhoz tartozó mirabellák a cseresznyeszilva és a házi szilva hibridjei. Termé- sük kicsi, többnyire magvaváló, alakra a cseresznyeszilvákhoz hasonló. Újabban kiderült, hogy a sharka vírusra toleránsak. Franciaországban termesztik, és több európai nemesítő műhely foglalkozik napja- inkban mirabella-fajták előállításával. A friss fogyasztás mellett befőzésre, valamint prémium minőségű pálinka készítésére alkalmasak fajtáik. A szilva termesztése egyre inkább a melegebb klímájú területeken fejlődik, ahol az ökológiai adottságok a japán típusú szilvafajták (Prunus salicina Lindl.) termesztéséhez kedveznek. Ennek köszönhetően a világ termelésében egyre nagyobb arányt képviselnek a japán típusú szilvák. A ‘Santa Rosa’, ‘Shiro’, ‘Methley’, ‘Beauty’, ‘Burbank’ és ‘Friar’ fajták szinte minden japán típusú szilvát termesztő ország fajta- választékában megtalálhatók. Pomológiai jellemzők A szilva gyümölcse valódi csonthéjas termés. A gyümölcs jellemzői fajokon belül és fajtánként is igen eltérőek. A Prunus domestica fajon belül nagy a változékonyság, de az ide tartozó fajták többsége megnyúlt, sötétkék és erősen hamvas gyümölcsű. A gyümölcsméret az igen kicsitől (15 g) az igen nagyig (100 g) terjed. A fajtajellemzésekben kicsi (25 g alatt), középnagy (25–35 g), nagy (35–45 g) és igen nagy (45 g felett) kategóriákat használunk a gyümölcsmé- ret jellemzésére. A gyümölcsalak a gömb alakútól a megnyúltig változik. A héjszín kék, lila, piros, sárga és zöld is lehet. A mag mérete a gyümölcshöz viszonyítva általában nagy (kőmagarány:4–6%), a hús lehet mag- hoz kötött vagy magvaváló. A hús színe a zöldessárgától az aranysárgáig terjed. A ringlók gyümölcse többnyire gömbö- lyű, héjszínük változó, éretten általában magvaválók. (sárgás)zöld sárga piros lila kék Zöld ringló Fehérszilva Victoria President Cacanska lepotica Szilva fedőszínek alapkategóriái (Fotó: Tóth Magdolna) Virágzás- és termékenyülésbiológiai ismérvek A szilvafajták rügyfakadása április első hetére tehető. A fajták korai (március vége), középidőben és későn (április közepe) fakadó csoportba sorolhatók. A megfigyelések azt mutatják, hogy a szilvafajták hajtásnövekedésüket július 10-ig befejezik. A szilva hajtásnövekedésében (néhány fajtát kivéve) ritkán van második növekedési szakasz. A szilvafajták vegetációjának tartama (a hajtásrügyfakadástól a lombhullásig) 190 és 240 nap között változik. A fajták lombhullása október első–második dekádjában kezdődik. A virágrügyek differenciálódása július végén – augusztus elején kezdődik, és fejlődésük a virágzásig tart. Az európai szilvák hidegigénye 800–1200 óra (a +7 oC alatti hőmérsékleti órák száma), mélynyu- galmi állapotuk januárban szakad meg. Az európai szilvafajták sok év átlagában április 17-én kezdik meg virágzásukat. Az utóbbi évek átlagát tekintve azonban ez egy héttel korábbra tevődött. A legkorábban és a legkésőbben nyíló fajták virág- záskezdete között 8–9 nap eltérést figyeltek meg. A fajták virágzástartama 6 és 12 nap között változik. A korai virágzású fajták virágzástartama többnyire hosszabb, mint a késői virágzású fajtáké. A Prunus domestica fajhoz tartozó fajták és a ringlók hexaploidok, a japán típusú szilvák és a P. cerasifera fajhoz tartozó szilvafajták pedig diploidok. Az európai szilvafajták termékenyülési viszonyai változatosak, a teljesen önmeddőtől a nagymértékben öntermékenyülőig minden fokozat előfordul. A termesztésben lévő fajták jelentős része önmeddő. Néhány fajtánál leírtak hímsterilitást, (pl: ‘Tuleu gras', ‘Tuleu timpuriu’, ‘Centenar’), melynek formái változatosak: pl. a portokban nincs pollen, a porzó- szálak rövidek, porzók nem fejlődtek ki, rövid fejletlen termő. Az európai szilvafajták között ritka a köl- csönös meddőség, eddig csak a ‘Zöld ringló’ és az ‘Olasz kék’, valamint a ‘President’ és az ‘Olasz kék’ fajták között figyelték meg ezt. Az új fajták előállításánál törekednek a nagymértékű öntermékenyülésre, hiszen ezeknek a fajtáknak jobb a termésbiztonsága, nem igényelnek megporzó fajtát, virágporuk ter- mékenyítőképessége jobb, mint az önmeddőké. A biztonságos terméshozáshoz szükséges önterméke- nyülés mértéke az európai szilváknál legalább 20%. Az ültetvény rendszeres és nagy termésmennyisége érdekében ismerni kell a fajták termékenyülő- és termékenyítőképességét. Pollenadóként azonos virágzási idejű fajtákat telepítsünk. Ezekre a terméke- nyülési és szilva kézikönyvekben találhatunk javaslatokat. A pollenadó és a megporzandó fajta legalább 70%-os együttvirágzása biztosítja a megfelelő terméskötődést. Az önmeddő és hímsteril fajtáknál leg- alább két megporzó fajtát kell választani. A viszonylag jól öntermékenyülő fajtáknál (pl. ‘Bluefre’, ‘Stan- ley’) az idegen pollen tovább fokozhatja a kötődést. Különösen a termesztés számára kevésbé optimális termőhelyeken (jelentős téli, tavaszi fagykárok gyakoribb előfordulása) ajánlott az egyébként jól termé- kenyülő fajták társítása. Fajtatiszta ültetvény létesítése csak nagymértékben öntermékenyülő fajtákkal javasolható. A szilvaültetvények optimális megporzásához 2,5–5 méhcsalád szükséges hektáronként. Szilvaültetvényekben Tóth (1980) a megporzandó és a pollenadó fajták arányát a fajták termékenyülő képessége alapján adta meg: - jól termékenyülő fajták: 4 : 1 : 1, - közepesen termékenyülő fajták: 2 : 1 : 1, - gyengén termékenyülő fajták: 1 : 1 : 1. Az önmeddő fajták blokkja ne legyen négy sornál szélesebb, és lehetőleg mindkét oldalról más pollen- adó fajta határolja. A viszonylag jól öntermékenyülő fajták (pl. ‘Bluefre’, ‘Stanley’) terméskötődésének fokozása érdekében a pollenadóval történő telepítése esetén 20–40 m-es fajtatömbök is kialakíthatók. A Magyarországon termesztett szilvafajták érési szezonja csaknem 3 hónapot fog át, július első dekád- jától szeptember közepéig-végéig tart. A szüreti időpontban évjáratonként akár 10–14 nap eltérés is lehetséges. A fajtára jellemző gyümölcsméret és tömeg nagymértékben függ a termés berakódottságá- tól, a termőhely ökológiai viszonyaitól, tápanyag- és vízellátottságától, valamint az alanytól. A felhaszná- lási célnak megfelelő optimális szüreti időpont meghatározásához a gyümölcsök fedőszínének, húske- ménységének vizsgálatát, valamint a szárazanyag- és savtartalmának meghatározását tartják a leg- megfelelőbb módszernek. Termőhelyi igény A különböző szilvafajok, fajták ökológiai igénye között jelentős az eltérés. Az európai fajcsoportba tarto- zó fajok többsége nagyfokú ökológiai toleranciájának köszönhetően hazánkban gyakorlatilag minden termesztő tájban eredményesen termeszthető. A termőhellyel szemben a hazánkban termesztett ringlók igényesebbnek bizonyultak. Meghálálják a tápanyagban gazdag, szélvédett, meleg, jó vízellátottságú helyet. A magyarországi termőterületekre jellemző évi 1900–2100 óra napsütés kielégíti az európai szilva kö- zepes fényigényét. A nyári erős napsugárzás azonban a gyümölcs felületén perzselést (pl. ‘Cacanska rodna’), a mag felmelegedése következtében a mag körül barnulást okozhat (pl: ‘Althann ringló’). A hazánkra jellemző 10 oC évi átlaghőmérséklet meghaladja a szilva 7,5 oC évi átlaghőmérséklet igényét. A háziszilva-fajták jó fagytűrő képességűek. Jelentősebb fagykár csak tartós -20 oC alatti hőmérséklet után várható, amely a virágrügyek és a szállítószövetek fagykárosodásában jelentkezik. A fák törzse a napsütötte oldalon a nappali felmelegedés és az éjszakai lehűlés hatására felrepedhet, és úgynevezett fagyfoltok keletkezhetnek a törzsön. Virágrügy- vagy virágkárosodás csak az érzékeny fajtákon (pl. ‘Cacanska lepotica’), gyenge kondíciójú fákon és fagyzugos területeken fordul elő. A szilva vízigényes növény. Rendszeres, kiváló gyümölcsminőségű és nagy termés mennyiségű gyü- mölcs legalább évi 600 mm egyenletes eloszlású csapadék mellett szüretelhető. A hazai áruültetvé- nyekben öntözéssel pótolni kell a hiányzó csapadékmennyiséget. Száraz talajon kicsi, rossz ízű gyü- mölcsöket terem például a ‘President’ v. a ‘Bluefre’, míg pl. az ‘Ageni’ jól tűri a szárazabb termőhelyeket. A szilva kevésbé igényes a talaj minőségére. Laza és kötött, savanyú és meszes talajon is jól érzi ma- gát (pH igénye 5,5–8,5, optimuma 6,2–8,2 pH). Legsikeresebben azonban a tápanyagban gazdag, mélyrétegű, humuszos vályogtalajon termeszthető. A tápanyagban gazdag talajokat meghálálja az ‘Althann ringló’, a ‘Debreceni muskotály’. A szilva gyökérzete sekélyen, a talajfelszín közelében helyezkedik el. Jól elviseli a magas talajvizet, ha az 60 cm-nél magasabbra nem emelkedik. A magas, pangó talajvíz káros lehet, de a mozgó vizet, pata- kok, folyók mentét kedveli. A szilvaültetvényekben előnyös lehet a szélvédő fasorok telepítése. Az erős szél akadályozza a méhek munkáját, leveri a gyümölcsöket, letöri az ágakat, viszont felszárítja a lombozatot, és csökkenti a gom- bás fertőzések esélyét. Szélvédett helyet kedvel például az ‘Althann ringló’, vagy a ‘Tuleu gras’. Égtáji kitettség szempontjából a keleti, délkeleti, nyugati és délnyugati fekvésű, 0–5% lejtésű területek kedvezőek ültetvények létesítésére. A szilva viszonylag nagy vízigénye miatt a szárazabb, meredekebb hegyoldalak, valamint a nagy napi hőingadozású, kiszáradásra hajlamos déli, délkeleti lejtők alkalmatla- nok szilvatermesztésre. A fajtahasználat alakulása A friss fogyasztási céllal termesztett házi szilvafajták közül a legelterjedtebbek: ‘Stanley’, ‘Anna Spath’, ‘Bluefre’, ‘President’, ‘Olasz kék’, ‘Cacanska rana’, ‘Cacanska rodna’. Az észak-európai országokban a ‘Victoria’ a vezető fajta. Aszalvány-előállítás céljára világszerte elsősorban az ‘Ageni’ fajtát és szárma- zékait termesztik. Közép-Kelet Európa országaiban a ‘Besztercei szilva’ termesztésének van hagyomá- nya. Sajnos a szilva himlővírusra (Plum pox vírus, sharka vírus) való fogékonysága miatt termőterülete az utóbbi három évtizedben rohamosan csökkent. Egyre jelentősebbé válnak az új, nagy termőképes- ségű, gyakran öntermékeny, a sharka vírussal szemben ellenállóbb német, szerb, román szilvafajták (pl. ‘Jojo’, Top-sorozat, ‘Valjevka’). Hazánk szilvatermesztésében még ma is jelentős a ‘Besztercei szilva', bár az új ültetvényekben ma már csak 10%-os arányban telepítik. Fajtaszerkezetünk változását a szilvahimlővírus terjedése és az új bő- termő, nagy áruértékkel rendelkező fajták megjelenése határozta meg. A ‘Stanley' a 70-es évek elejétől terjed ültetvényeinkben, a 80-as évek elejétől váltak kedveltté a termelők és a fogyasztók körében is a csacsaki (Cacak-ból Szerbiából származó) szilvák (‘Cacanska lepotica’, ‘Cacanska rana’, ‘Cacanska rodna’), valamint az amerikai, illetve angol származású ‘Bluefre’ és ‘President’. Az utóbbi tíz évben leg- nagyobb arányban a Cacanska lepotica fajtát telepítették (30%), de még mindig jelentős szerepet ját- szik a ‘Stanley’, a ‘Besztercei’ és a ‘Bluefre’. Ültetvényeinkben az elmúlt négy-öt évben megjelentek és vélhetően egyre nagyobb szerepet fognak játszani a vírusra toleráns új fajták, mint például a ‘Jojo’, az ‘Elena’, a ‘Presenta’ éa a ‘Katinka’. Mint ahogy korábban írtuk, pálinkakészítésre a szilva nagyon alkalmas, de van különbség a pálinka minőségében. Korábban Tóth Elek a nyersanyag gyümölcsök refrakciója, valamint a szeszhozam alap- ján emelte ki a pálinkakészítésre legalkalmasabb fajtákat (táblázat). A pálinka érzékszervi bírálata alap- ján a ‘Mirabella’, a ‘Duránci’ és a ‘Besztercei’ bizonyult a legjobbnak. Szilvafajták pálinkának való alkalmassága (Tóth és Surányi 1980) Fajta Refrakció (%) Szeszhozam (%) Mirabella 25,9 8,2 Duránci 21,9 7,2 Besztercei 17,7 6,7 Penyigei 17,1 6,6 Fehér Besztercei 16,7 6,4 Bódi szilva 12,4 4,8 Vörös szilva 12,2 4,2 Fajtaajánlat A következőkben a pálinkakészítés szempontjából legjobbnak tekinthető fajták kerülnek bemutatásra. A fajtaajánlat kialakításához Tóth Elek fentiekben idézett munkája mellett a gyümölcsök tanszékünkön vizsgált beltartalmi értékeit vettük figyelembe. A) Államilag elismert európai szilvafajták és ringlók Pálinkakészítésre leginkább javasolható európai szilvafajták és ringlók érési ideje (Tóth,2009) Besztercei (syn.: Hauszwetsche, Pozegaca stb.) Származás és elterjedés. Valószínűleg több száz évvel ezelőtt a Kárpát- medencében kialakult fajtakör. Közép- Európában a legfontosabb fajta. Ma- gyarországon az árugyümölcsösökben 40%-kal, a házikertekben ennél is ma- gasabb aránnyal szerepel. Idény és típus. Gyümölcse a felhaszná- lási célnak megfelelően szeptember elejétől szeptember végéig szüretelhető. Kiváló íze és magas beltartalmi értéke miatt minden célra megfelel. Kiváló szeszipari nyersanyag. Gyümölcs és áruérték. Jellegzetes, apró, megnyúlt gyümölcsöket nevel, tömegük 18–22 g. Héja sötétkék és hamvas. Hú- sa kemény, sárga, magvaváló. Magas cukor- és savtartalma kiváló ízt biztosít. (Refrakció: 19–21%) Hajtásrendszer. Középnagy, nagy, feltö- rő, kúp alakú koronát nevel. Hosszú, vékony vesszői sűrűn állnak. Termőképesség. Későn nyíló virágai nagymértékben öntermékenyülők. Ké- sőn fordul termőre. Bőtermő, de szaka- szosságra hajlamos. Besztercei (Fotó: Tóth Magdolna) Ellenállóképesség. Száraz termőhelyen a termések hullása fokozódik. A téli és tavaszi lehűléseket kivá- lóan tűri. Sarka vírusra és polisztigmás levélfoltosságra nagyon fogékony. Klónok. A ‘Besztercei’-nek csak a méretesebb gyümölccsel, nagyobb termőképességgel rendelkező klónjai szaporíthatók: ‘Bb. 398’, ‘Bt. 2’, ‘Nm. 122’, ‘Nm. 150’. Bluefre Származás és elterjedés. P. H. Shepard állította elő a Missouri államban (USA) lévő Mountain Grove helységben a ‘Stanley’ x ‘President’ ke- resztezéséből. 1947 óta terjed a szilvatermesztő országokban. Idény és típus. Szedési érettségét augusztus végén, szeptember elején éri el. Elsősorban friss fogyasztásra való, de aszalványkészítésre és szeszipari felhasználásra is alkalmas. Gyümölcs és áruérték. Igen nagy, 45–60 g tö- megű, kissé megnyúlt gyümölcsei rész- aránytalanok. Héja sötétkék, erősen hamvas. Húsa sárga, lédús, közepes konzisztenciájú, éretten kellemes ízű, magvaváló. Hajtásrendszer. Növekedési erélye közepes, terebélyes, ritka koronát nevel. Koronája a Bluefre (Fotó: Göndör Józsefné) ‘Stanley’ fajtáénál 30%-kal kisebb. Termőképesség. Középkésőn nyíló virágai öntermékenyülők, de pollenadóval társítva terméshozása biztonságosabb. Korán termőre fordul, rendszeresen és bőven terem. Ellenállóképesség. Száraz körülmények között gyümölcse kisméretű és gyenge ízű. Virágrügyei és virágai a lehűlésekre érzékenyek. A sharka vírusra kissé érzékeny. A gyümölcsöket a monília gyakran fertőzi. A polisztigmás levélfoltosságra nem fogékony. Cacanska rodna Származás, elterjedés. A ‘Stanley’ és a ‘Besztercei’ (‘Pozegaca’) kereszte- zésével állították elő 1961-ben Cacakban (Szerbia). Magyarországon 1979-től terjedő fajta. Idény és típus. Augusztus második felében, a ‘Stanley’ előtt 7 nappal érik, friss fogyasztásra és feldolgozásra is alkalmas. Gyümölcs és áruérték. 25–30 g tö- megű, 32 mm átmérőjű, megnyúlt. Héja éretten sötétkék, hamvas. Húsa kemény, sárga, lédús, magvaváló. Íze kellemes, édes. Cacanska rodna (Fotó: Kovács Szilvia) Hajtásrendszer. Fája fiatalon erőtelje- sen felfelé növekszik. Termőkorban közepes sűrűségű fával rendelkezik. Termőképesség. Középidőben nyíló virágai jól öntermékenyülőek. Korán termőre fordul, és bőven te- rem. Egyes években (valószínűleg a virágok hidegérzékenysége miatt) terméshozása nem kielégítő. Ellenállóképesség. A téli lehűlésekkel szemben közepesen ellenálló, a sharka vírusfertőzésre fogékony, a polisztigmás levélfoltosságra közepesen fogékony. Jojo Származás, elterjedés. Német fajta (Hohenheim), ‘Ortenauer’ x ‘Stanley’ hibrid. Magyarországon 2012-ben kapott állami elismerést. Idény és típus. Augusztus végén - szeptember elején érik. Gyümölcs és áruérték. Középnagy (30–35 g), sötétkék színű, magvaváló, kellemes ízű gyümölcsöket terem. Korai gyümölcsszíneződés jellemzi. Kőmagaránya viszonylag alacsony (6,4 %) Hajtásrendszer. Fája középerős nö- vekedésű, szétterülő koronájú. Termőképesség. Nagyon korán ter- mőre fordul, bőtermő. Öntermékeny. Virágzáskor a tavaszi fagyokra érzé- keny. Sharka vírussal szemben ellen- állónak bizonyult. Jojo (Fotó: Kovács Szilvia) Stanley Származás és elterjedés. Az USA-ban (Geneva) Richard Wellington állította elő az ‘Ageni’ és a ‘Grand Duke’ keresztezésével. A világon az egyik legelterjedtebb fajta. Magyarországon az árugyümölcsösökben 30%-kal részesedik. Idény és típus. Augusztus végén, szeptem- ber elején érik. Korai színeződése miatt gyakran már augusztus közepén szüretelik. Mindenirányú felhasználásra alkalmas. Kiváló szeszipari nyersanyag. Gyümölcs és áruérték. Középnagy vagy nagyméretű, megnyúlt kissé nyakas gyü- mölcsöket terem. Tömege 30 és 40 g közöt- ti, átmérője átlagosan 34 mm. Héja sötét- kék, erősen hamvas. Húsa zöldessárga, kevéssé zamatos. Íze csak teljesen éretten jó, ilyenkor magvaváló. Magja nagy. Hajtásrendszer. Közepes méretű, szétterü- lő, ritka koronát képez. Termőképesség. Öntermékenyülő virágai későn nyílnak, terméskötődése idegenter- mékenyüléssel fokozható. Korán termőre fordul, rendszeresen és igen bőven terem. Stanley (Fotó: Tóth Magdolna) Ellenállóképesség. Jól alkalmazkodik a különböző ökológiai adottságokhoz. Virágrügyei a téli hidegeket jól tűrik. A sharka vírussal szemben toleráns. A csonthéjasok szklerotiniás betegsége a virágokat és a gyümölcsöket is nagymértékben fertőzi. A polisztigmás levélfoltosságra kissé fogékony. Zöld ringló Származás és elterjedés. Több száz éves francia eredetű fajta. Kismértékben szinte az egész világon elterjedt. Idény és típus. Augusztus közepén érő, elsősorban friss fogyasztásra való, de befőtt készítésre és pálinkafőzésre is al- kalmas. Gyümölcs és áruérték. Középnagy, 25–30 g-os gyümölcsei kissé lapított gömb ala- kúak. Héja zöldessárga–sárga, a napos oldalon kismértékben pirosan pontozott. Húsa zöldessárga, lédús, éretten magva- váló, íze nagyon édes, de kellemes. Hajtásrendszer. Nagy koronájú, közepe- sen sűrű fát nevel. Termőképesség. Önmeddő virágai korán nyílnak. Középkorán termőre forduló, bő- ven, de néha szakaszosan terem. Zöld ringló (Fotó: Tóth Magdolna) Ellenállóképesség. A téli lehűléseket közepesen tűri. A sharka vírusra toleráns. B) Perspektivikus európai szilvafajták Külföldi nemesítő műhelyek munkájából elég sok perspektivikus fajtával bővült a világ szilvafajta- választéka. A fajtákat a BCE Gyümölcstermő Növények Tanszékén Kovács Szilvia értékeli évek óta. Az ő adaptációs eredményeit is tükrözik a következőkben közölt rövid jellemzések. Toptaste A ‘Valor’ és a ‘Hauszwetsche’ keresztezé- sével állították elő. Augusztus utolsó és szeptember első hetében érő német fajta (Geinsenheim). Frisspiaci értékesítésre kiváló, de pálinka készítésre is alkalmas. Középnagy–nagy (35–40 g) gyümölcsei kékeslila színűek, félig magvaválók, kiváló ízűek (27,9%), kőmagaránya kicsi (4,2%). Középerős növekedésű, feltörő koronájú fajta. Korán termőre fordul, termőképessé- ge jó, hosszú éréslefutás jellemzi. Jól öntermékenyül, de pollenadó telepítése ajánlott. Virágzáskor tavaszi fagyokra kis- sé érzékeny. Sharka vírussal szemben ellenálló. A Top sorozat további fajtáiból pálinkaké- szítésre való beltartalmi értékei alapján kipróbálásra javasolható fajták: Topfive, Topend plus. Toptaste (Fotó: Kovács Szilvia) Elena A ‘Fellenberg’ és a ‘Stanley’ hibridjeként állították elő. Szeptember közepén, végén érő német fajta (Hohenheim). Friss fo- gyasztásra, feldolgozásra alkalmas. Középnagy (25–30 g), sötétkék, magvavá- ló, vastag héjú, kellemes ízű (brix: 28,2%) gyümölcsöket terem. Száraz termőhelyen félig magvaváló, lészegény termések jel- lemzik. Termései sokáig a fán hagyhatók. Korán termőre fordul, bőtermő. Öntermékeny, középkései virágzású, ta- vaszi fagyokra kissé érzékeny. Fája erős növekedésű. A sharka vírusra toleráns. Elena (Fotó: Kovács Szilvia) Presenta A ‘President’ és az ‘Ortenauer’ ke- resztezéséből származik. Szeptem- ber közepétől végéig érik. Német fajta (Hohenheim), amely friss fo- gyasztásra, feldolgozásra alkalmas. Gyümölcsei középnagyok (30 g), liláskék héjszínűek, félig magvavá- lók, kiváló beltartalmi értékűek (Brix: 20,6%), kőmagaránya közepes. Jól szállítható, tárolható fajta. Korán termőre fordul, bőtermő, szakaszos terméshozásra kissé hajlamos. Öntermé-keny. Virágzáskor a tavaszi fagyokra kissé érzékeny. Középerős növekedésű, feltörő, sűrű koronát nevel. Sharka vírusra toleráns. Presenta (Fotó: Kovács Szilvia) C) Népi szilvafajták A népi szilvák szerte az országban megtalálhatók a szórványgyümölcsösökben, főként az árterekben. Az Aggteleki Nemzeti Parkban és a Tisza felső vidékén végzett kutatásaink szerint az ott megtalálható fajták gyümölcseit rendszeresen hasznosítják pálinkakészítésre. Az alábbiakban az Aggteleki Nemzeti Parkban begyűjtött népi fajták közül teszünk ajánlatot olyan fajtákra, amelyek pálinkakészítésre javasol- hatók. A táblázatban szereplő fajták közül a Besztercei más hazai szórványgyümölcsösökben is megta- lálható, de más népi fajták lelhetők fel más országrészekben, de nyilvánvalóan azok között is találhatók pálinkakészítésre alkalmas fajták. A népi fajták újbóli termesztésbevonására minisztériumi program indult, de e népi fajták termesztésbe vonása csak akkor lesz sikeres, ha a vírusmentes szaporítóanyag előállítás is megoldódik. Duránci szilva: Szeptember első dekádjában szüretelhető. Gyümölcse megnyúlt gömbölyded, éretten is maghoz kötött, tanszéki méréseink szerint tö- mege 20 g körüli, nagyon szilárd. Gyümölcsé- nek felületén gyakran perzselődések alakulnak ki. Húsa sárga, magas cukortartalmú (Brix: 19%), lekvárnak és pálinkának való. Duránci szilva (Fotó: Tóth Magdolna) Fája erős növekedésű, Bőtermő, részben ön- termékenyülő fajta. Fehérszilva: A Fehér Besztercei mellett más típusú fehérszilvák is megtalálhatók szerte az országban. Gyümölcse középnagy v. nagy (23 g), húsa puha és lédús, íze eny- hén édes (Brix: 13,5%). Félig magvaváló. Fája középerős növekedésű, termőké- pessége jó. Fehérszilva (Fotó: Tóth Magdolna) Gömöri nyakas Augusztus végén, szeptember elején érik. Gyümölcse a Besztercei szilváét megközelítő méretű (18 g). Alakja szabálytalan, nyakas tojás alakú. Tanszéki vizsgálataink szerint magvaváló, húsa szilárd, refrakciója a Besz- tercei szilváét megközelíti (15,8%). Fája erőteljes, edzett, feltörő ágrendszerű. Leírások szerint korán termőre fordul és bő- termő, eddigi tanszéki vizsgálataink szerint termőképessége közepes vagy gyenge, és szakaszos terméshozásra hajlamos. Gömöri nyakas (Fotó: Tóth Magdolna) Lószemű szilva: Kései, bőtermő, nagy, hosszúkás, magvaváló gyümölcsű. Gyümölcs- mérete igen nagy (35 g), kemény húsú, édes ízű (Brix: 18,5%). Be- főttnek és pálinkának ajánlják a fajtajellemzésekben. Tanszéki vizs- gálataink szerint termőképessége közepes. Lószemű szilva (Foto: Tóth Magdolna) Nemtudom P3 szilva (Penyigei szilva) Származás és elterjedés. A Nemtudom szilva régi szatmári fajta, évszázadokon keresztül va- don termett a Tisza és a Szamos árterein, kivadulva nagyobb állo- mányait még ma is láthatjuk. A P3 klónt 2012-ben állami elismerésben részesítették. Idény és típus. Szeptember első felében érik. Magas cukortartalma miatt jó lekvárnak, de pálinkának a legkiválóbb. Gyümölcs és áruérték. Kis, enyhén megnyúlt, ovális, gyümölcsének húsa világossárga, héja liláskék. Íze édes. Nem magvaváló. Kis magja gömbölyded. Hajtásrendszer. Fája igen erőteljes növekedésű, edzett és bőtermő. Nemtudom szilva (Forrás: http://www.veddamagyart.info Termőképesség. Rendkívül bőven terem. Vörös szilva (Békési vörös, Veres-szilva) Származás és elterjedés. Származása isme- retlen, de Magyarországon, főleg az Alföldön igen elterjedt fajta volt. Idény és típus. szedési érettségét augusztus második és harmadik harmadában éri el. Tanszéki tapasztalataink szerint érése elhú- zódó. Legkorábban augusztus második he- tében lehet szedni. A Békési szilvapálinka fő nyersanyaga. Gyümölcs és áruérték. Gyümölcse rendsze- rint középnagy (22 g), széles, maghoz kö- tött, a kocsány felé kissé megnyúlt alakú, széles barázdamélyedése jellegzetes. Színe sötét lilás-piros, kékespiros fedőszínnel, foltosan hamvas. Kocsánya rövid, vékony zöld színű. Húsa aranysárga, lédús, duránci. Íze édeskésen savas (Brix: 14,2%), gyenge zamattal. Hajtásrendszer. Koronája fiatalon felfelé törő, majd lehajló, félgömb alakú. Termőképesség. Jól termékenyül, valószínű- leg öntermékenyülő, rendszeresen és igen bőven terem. Vörös szilva (Fotó: Tóth Magdolna) Ellenállóképesség. A téli fagyokkal szemben edzett. Gyümölcse hullásra hajlamos. KAJSZI A kajszi elsődleges géncentruma Kína területén található, itt már közel 5000 éve termesztik. Elterjedé- sében nagy szerepet játszott az ókor legjelentősebb kereskedelmi útvonala a selyemút. Mind az északi, mind a déli féltekén a 30. és 50. szélességi fokok között találhatók a gazdaságos kajszitermesztés szá- mára alkalmas területek. Magyarországon tehát nem őshonos növény, hazánk a termeszthetőség észa- ki határának közelében fekszik. Régészeti feltárások során Aquincumban 1600 éves magokat találtak, de a hazai kajszitermesztésről az első jelentős írásos emlékeink a török hódoltság idejéből maradtak ránk, feltehetően a kajszi szavunk is török eredetű. A világ éves kajszitermése 3,6–3,8 millió tonna (2009–2011), ennek 55%-a Ázsiában, 25%-a Európá- ban, 15%-a Afrikában, 3%-a Amerikában, 1%-a Ausztrália és Új-Zéland területén terem (http://faostat.fao.org). Magyarországon a kajszi termőterület 6000 ha körül van, a termésmennyiség 30–40 ezer tonna. Az utóbbi években megnőtt az érdeklődés az új külföldi fajták iránt, amely az új ültet- vények fajtaösszetételében is megmutatkozik. Ezen ültetvények létesítése főként pályázati támogatás- sal valósult meg. A fejezet megírásához felhasznált szakirodalmi források: Szabó in Tóth (1997), Pénzes és Szalay (2003), Szalay (2004). Beltartalmi értékek és felhasználási lehetőségek A kajszi gyümölcse frissen és számos feldolgozott formában fogyasztható. Antioxidáns hatóanyagai és magas élelmi rost tartalma miatt az egészségvédő táplálkozásban is jelentős. A kajszi gyümölcshúsa karotinban gazdag, tartalmaz C-vitamint, B1, B2 vitamint és hasznos ásványi anyagokat. Magas a káli- um-, kalcium-, foszfor- és magnéziumtartalma. A mikroelemek közül a vas és a bór emelhető ki. A kajszi felhasználása igen sokrétű Magyarországon. Átlagosan az ipari feldolgozás 15–20%, a feldol- gozás során hazánkban a lekvár és a dzsem, valamint a párlat készítése a legfontosabb, a befőtt és az ivólé kisebb jelentőségű. A friss fogyasztás 20–30%, házi feldolgozás 20–30% (lekvár és pálinka) és az export 10–15%-a az összes kajszitermésnek (Fruitveb, 2010). Az üzemi méretű és a háztáji pálinkafő- zés egyaránt jelentős. A hungarikum értékű, kiváló minőségű kajsziból készült pálinka keresett a világpiacon. A kajsziból ké- szült pálinkák egyedi, gazdag illat- és ízvilággal rendelkeznek, alkoholkihozataluk 4-5 hlf/100 kg gyümölcs (középpárlatra vo- natkoztatva). Hazánk klimatikus adottságainak köszönhetően két kajszitermesztő tájunk is földrajzi védettséget kapott. A földrajzi eredetvédett Gönci barackpálinka világos halványsárga színű, intenzív, kerek, telt, határozott kajsziillatú, jellegzetes zamattal, amely nyersanyaga a Gönci termesztő tájban termesztett ’Gönci magyarkajszi’, ’Magyar kajszi’, ’Pannónia’ és a ’Ceglédi bíborkajszi’. A szintén eredetvédett Kecskeméti barackpálinka nyersanyagául szolgálnak a Kecskeméten és környékén ter- mesztett Magyar kajszi, Gönci magyar kajszi, Pannónia, Ceglédi bíborkajszi és a Bergeron fajták. Eredetvédett Gönci és Kecskeméti ba- rackpálinka Kína és Közép-Ázsia egyes területein a kajszi fontos népélelme- zési cikk. Frissen és aszalva egyaránt fogyasztják, sőt az édes magbelű fajták magbelét is hasznosítják. A világpiacra kerülő kajszi aszalvány legnagyobb része Törökországból származik. Génforrások és termesztéstörténet A kajszi a Rosaceae család Prunus nemzetségéhez tartozik, őshazája Kína. A kajszi tipikusan hegyi növény, vadon élő fajai többnyire 200 m-nél magasabb tengerszint feletti magasságokon fordulnak elő. Termesztett kajszifajtáink a Prunus armeniaca L. (Közönséges kajszi) fajhoz tartoznak, amely egy sajá- tosan megszakított areájú faj, mert nemcsak Kína 35. és 40. szélességi fokok közé eső területein, ha- nem Kirgizisztán, Üzbegisztán és Tadzsikisztán hegyvidékein is vadon él. A kultúrfajták valószínűleg az utóbbi területeken alakultak ki. Prunus sibirica L. (Szibériai kajszi) - Az előző fajjal azonos vidékeken, és azoktól északabbra is előfor- dul. Fája jóval kisebb, gyümölcse száraz húsú, felnyíló, ami a mandulával való rokonságára utal. Prunus mume (Sieb.) Sieb et Zucc. (Japán kajszi) - A nemzetség legdélibb elterjedésű faja. A meleg, csapadékos éghajlatot kedveli. Fája kisméretű. Termése apró, kemény húsú, csak feldolgozva fo- gyasztható. Tetszetős virágai miatt dísznövényként is ültetik. Prunus mandshurica (Maxim.) /Koehne/ (Mandzsúriai kajszi) - Ázsia keleti partvidékén él. Az itteni pá- radús, csapadékos monszun éghajlathoz alkalmazkodott. Fája a legnagyobb méretű a kajszik között, magassága elérheti a 20 métert is. Gyümölcsei aprók, de jó ízűek. A termesztett kajszifajták a közönséges kajszifajhoz tartoznak. A szibériai kajszi és a mandzsúriai kajszi nemesítési alapanyagul szolgál a hidegtűrő fajták előállítása során. A mandzsúriai kajszi a gombás betegségekkel szemben nagymértékű ellenállóképességgel rendelkezik, ezért a rezisztencianemesítés számára figyelemreméltó. Pomológiai jellemzők A kajszi gyümölcse valódi csonthéjas termés. A gyümölcs tulajdonságai igen változatosak (pl. fehér hússzín, szőrtelen és fénylő héj). Piaci szempontból a legfontosabb pomológiai jellemzők a gyümölcs alakja, mérete és színe. A gömbhöz közeli alakok a legkeresettebbek, de frissfo- gyasztásra az igen megnyúlt, mandula alakú gyümölcsök is jól eladhatók. A kisgyümölcsű fajták (pl. rózsakajszik) termései 30-40 g- osak, a közepes kategória 40–55 g tömeget jelent, ilyenek a 'Gönci magyar kajszi' vagy a 'Pannónia' gyümölcsei, nagyméretűek, 55–70 g tömegűek a 'Mandulakajszi' és a 'Ceglédi bíborkajszi' termései, és igen nagy, 70–100 g-os gyümölcsöket nevelnek az “óriás” típusú fajták. Termesztett fajtáink hússzíne narancs- sárga. Héjuk színe is a narancsszín valamely árnyalata, a pirostól a mély bordóig terjedő fedőszínnel különböző mértékben fedve. A magvaválóság fogyasztási szempontból fontos tulajdonság. A legkorábbi fajtáink kivételével a gyümölcsök húsa jól elválik a magtól. Száraz időjárás és vírusfertőzés okozhat maghoz kötöttséget. A magbél íze az édestől a na- gyon keserűig terjed. Az édes magbél mandula pótlására is használható. A csonthéj mérete és alakja nagyon jellemző, a fajta azonosítására használható bélyeg a kajszinál. Kajszi gyümölcsalakok (Forrás: Guerrio és Watkins, 1984) Virágzás- és termékenyülésbiológiai ismérvek A kajszi hajtásrügyeinek fakadása március végén, április elején indul. A virágzás az utóbbi évtizedek tendenciái alapján egyre előbbre tolódik, termőhelytől és évjárattól függően március 26–30. között kez- dődik. A hazánkban termesztett kajszifajták többsége öntermékenyülő. Az önmeddő fajták számára az azonos vagy a szomszédos virágzási időcsoportba tartozó fajták közül választhatunk. A kajszi esetében is elő- fordul a kölcsönös meddőség. Az óriás kajszifajták (valószínűleg a közös eredet miatt) egymást nem termékenyítik. Az önmeddő fajták pollenadóit a fajtaleírásban megemlítjük. Termőhelyi igény A kajszifajták többsége kicsi ökológiai alkalmazkodó képességgel rendelkezik. A fajták hidegigénye, hőigénye, hidegtűrése, szárazságtűrése, kórokozókkal szembeni érzékenysége stb. gyakran egy or- szágra, vagy csak egy tájra korlátozza a fajta gazdaságos termeszthetőségének határát. Magyarországon elsősorban a téli lehűlések okoznak nagy termésveszteségeket. Hazánkban a téli lehűlésekre érzékeny kajszifajták termesztése csak a környezetből kiemelkedő kevésbé fagyveszélyes helyeken javasolt. A kajszi hő- és fényigényes növény. A korona gyenge fényellátása gyenge virág- rügyképzéshez és felkopaszodáshoz vezet. A kajszi a hazánkban termesztett fajok közül a leginkább szárazságtűrőek közé tartozik. Öntözés nélkül is jövedelmezően termeszthető, de öntözéssel jelentősen növelhető a termés mennyisége és minősége. A kajszi a kissé meszes, levegős talajokon fejlődik a legjobban. Nem termeszthető eredményesen a mészben szegény, savanyú talajokon. Érzékeny a magas talajvízszintre és az újratelepítésre. Csonthé- jas ültetvény után 10-15 évig ne ültessünk kajszit. A szárazabb, lazább talajokon kajszimagonc, a kötöt- tebb, nedves talajokon pedig szilvaalanyok használata indokolt. A fajtahasználat alakulása A kajszifajták adaptációs készsége kicsi. A legtöbb országban helyi fajtákat termesztenek, és egy-két domináns fajtára alapozódik a fajtahasználat. Néhány nagyobb alkalmazkodó képességgel rendelkező fajta azonban több országban is jelentőssé vált: 'Gönci magyar kajszi' (Közép-Kelet-Európa), 'Royal' (Kalifornia, Tunisz, Dél-Afrika, Ausztrália), 'Bulida' (Spanyolország, Tunisz, Dél-Afrika), 'Canino' (Spa- nyolország, Franciaország, Olaszország, Portugália). Az újabban terjedő fajták közül a 'Bergeron' (fran- cia), 'Goldrich' (USA) és 'Harcot' (kanadai) jelentősek. A hazai ültetvények fajtaösszetételét főleg a ’Gönci magyar kajszi’ (21,2%), a Magyar kajszi klónok (19,8%), a ’Ceglédi óriás’ (11,6%), a ’Ceglédi bíborkajszi’ (5,6%), a ’Pannónia’ (6,3%) és a ’Bergeron’ (9,9%) határozza meg. Az utóbbi években a hazai hibridek mellett megjelentek a külföldi, honosított fajták is az ültetvényekben, de ezek termesztésbe vonása csak gondos kipróbálás után lehet eredmé- nyes egy-egy termőhelyen. Fajtaajánlat A hazánkban termesztett kajszifajták kiváló íz és aromaanyagaik révén kiváló szeszipari nyersanyagot jelentenek, azonban a fajták alkalmassága között jelentős különbségek mutatkoznak. Míg pl. a ’Gönci magyarkajszi’ kiváló szeszipari alapanyag a ’Mandulakajszi’ szeszipari célokra kevésbé javasolt, párla- tának jellegtelen, kesernyés íze miatt. Kajszi_érés.png Kajszifajták szárazanyag- és titrálható savtartalma saját vizsgálatok alapján (2009-2012) Fajta Refrakció (%) Sav (%) Ceglédi arany 13 0,9 Ceglédi óriás 15,5 1,58 Bergeron 15 1,4 Gönci magyar kajszi 13,8 1,6 Magyar kajszi 12 1,2 Pannónia 14 1,1 A hazai ültetvényekben legelterjedtebb, pálinkakészítésre alkalmas fajtákat ismertetjük betűrendben. Az alábbi táblázatban bemutatott érési idő a közép-magyarországi térségre vonatkozik, mely a termőhelytől és évjárattól függően némileg változhat. Kajszifajták érési ideje (Szalay in Tóth, 2009) Bergeron Származás és elterjedés. Fran- ciaországból származik. Európa több kajszitermesztő országá- ban elterjedt, Franciaország egyik fő fajtája. Magyarországon 1987-ben nyert állami minősí- tést. Idény és típus. 8-12 nappal a 'Gönci magyar kajszi' után érik. Frissfogyasztásra és fel- dolgozásra is alkalmas. Kiváló szeszipari nyersanyag, az ere- detvédett Gönci barackpálinka egyik nyersanyaga. Gyümölcs és áruérték. Gyümöl- cse közepes méretű, kúpos gömb, tojásdad alakú, tetszetős. Héja narancssárga, a napos oldalon kiterjedt kárminpiros fedőszínnel borított, sötétvörös- sel pontozott. Húsa fénylő na- rancssárga, kemény, finom íze teljes érésben alakul ki. Az átlagosnál magasabb savtartalmú, ami a feldolgozásnál előnyös. Húsa jól elválik a magtól, magbele édes. Túlzott kötődés esetén ritkítani kell, különben gyümölcse apró, durva rostú, kevés levet tartalmazó és ízetlen lesz. Bergeron (Fotó: Szalay László) Hajtásrendszer. Feltörő növekedésű, közepesen sűrű koronát nevel. Fájának növekedési erélye köze- pes. Termését a nyársakon és a középhosszú termővesszőkön hozza. Termőképessége. Korán termőre fordul, rendszeresen és bőven terem. Virágai későn nyílnak, öntermékenyek. Ellenállóképesség. A téli lehűléseket kiválóan tűri, sarka vírusra, moníliás hajtáshervadásra és gnomóniás levélfoltosságra fogékony. Ceglédi arany Származás és elterjedés. Nyujtó Ferenc és munkatársai a Ceglédi Kutatóban. 1984-től államilag mi- nősített fajta hazánkban. Idény és típus. A ‘Mandulakajszi’- val egyidőben, 5-8 nappal a ‘Gönci magyar kajszi’ után érik. Gyümöl- cse frissfogyasztásra és valameny- nyi feldolgozási célra alkalmas. Gyümölcs és áruérték. Gyümölcse nagy méretű, gömb alakú, magva- váló. Aranysárga alapszínén a napos oldalon kárminpiros fedőszín alakul ki. Húsa narancssárga, ke- mény, lédús, éretten nagyon jó ízű, íz és zamatanyagokban gazdag, jól szállítható. Ceglédi arany (Fotó: Szalay László) Hajtásrendszer. Fája erős növeke- désű, gyenge elágazási hajlamú. Levelei feltűnően nagyok. Virágai későn nyílnak, jól öntermékenyülnek. Termőképesség. Terméshozása biztonságos és bőséges. Fagytűrése jó. Ellenállóképesség. A sarka vírus fertőzésre és gombás betegségekre közepesen fogékony. Ceglédi bíborkajszi Származás és elterjedés. Nyujtó Ferenc és munkatársai 1953-ban Izsákon szelektálták. Az egész országban elter- jedt, az ültetvények területének 6%-át adja. Idény és típus. A ’Magyar kajszi’-val együtt, vagy 1-2 nappal korábban érik. Friss fogyasztásra, valamint befőtt és pálin- kakészítésre alkalmas fajta. Az eredetvédett Gönci barack- pálinkának és Kecskeméti barackpálinkának is egyik nyers- anyaga. Gyümölcs és áruérték. Gyümölcse nagy, megnyúlt, oldalról lapított. Narancssárga alapszínén élénkpiros fedőszín alakul ki a gyümölcs 30-50%-án. Húsa narancssárga, rostos, bőlevű, ízletes. Hajtásrendszer. Erős növekedésű, nagy méretű, szétterülő koronát nevel. Termőképesség. Korán termőre fordul, nagy termésekre hajlamos fajta. Ellenállóképesség. A késő téli – kora tavaszi fagyokra a legérzékenyebb fajtánk. Sarkavírusra nem fogékony, ráko- sodásra hajlamos. Ceglédi bíborkajszi (Fotó: SzalayLászló Ceglédi kedves Származás és elterjedés. A 'Ceglédi óriás' szabad megporzású magonca- ként keletkezett. Nyujtó Ferenc és munkatársai szelektálták. 1994 óta államilag elismert fajta hazánkban. Idény és típus. A 'Gönci magyar kaj- szi'-t 8 nappal követően érik. Frissfo- gyasztásra és feldolgozásra is megfe- lelő. Gyümölcs és áruérték. Gyümölcse kissé megnyúlt gömb alakú, közepes méretű. Felülete világos narancssárga, kárminpirossal bemosott. Húsa világos narancssárga, szilárd, nem túl lédús, magvaváló. Hajtásrendszer. Közepes méretű, széthajló koronát nevel. Termőképesség. Korán termőre fordul. Termőképessége nagy, de szakaszos terméshozásra hajlamos. Középkésői virágzási idejű fajta. Öntermékenyülé- sének mértéke a nemesítő adatai szerint 17%. Ceglédi kedves (Fotó: Szalay László) Ellenállóképesség. Gnomoniára és moniliára közepesen fogékony, a sarka vírusra kevésbé fogékony. A téli fagyokat jól, a tavaszi fagyokat közepesen tűri. Ceglédi óriás Származás és elterjedés. Nyujtó Ferenc és munkatársai szelektál- ták 1953-ban Izsákon. Az “óriás” kajszik közül a legelterjedtebb. Az áruültetvények 15–20%-át adja. Idény és típus. Július elején, a 'Gönci magyar kajszi' előtt 3–5 nappal érik. Nagyméretű gyümöl- csei elsősorban frissfogyasztásra alkalmasak. Gyümölcs és áruérték. Mérete nagy, a hagyományos technológi- ával nevelve 50–70 g. Megfelelő vízellátás (öntözés), metszés (esetleg termésritkítás) esetén az átlag tömeg a 90–120 g-ot is elér- heti. Alakja megnyúlt, oldalról lapított. Héja világos narancssár- ga, a napos oldalon pirossal fedett. Húsa narancssárga, lédús, ízletes, magvaváló. Éréskor gyorsan puhul. Magbele édes. Ceglédi óriás (Fotó: Szalay László) Hajtásrendszer. Középerős növekedési erélyű. Standard habitusú, közepesen sűrű koronát nevel. Hul- lámos szélű levelei jellegzetesen csónakosak. Termőképesség. Bőtermő, de megfázásra való hajlama és termékenyülési hiányosságok miatt nem rendszeres. Korán termőre fordul. Önmeddő, igen korai virágzású. Jól termékenyítik a 'Gönci magyar kajszi', a 'Magyar kajszi C.235' és a 'Ceglédi bíborkajszi', de ezek virágzása néhány nappal később kezdődik. Ellenállóképesség. Virágrügyei a téli lehűlésekre érzékenyek. A sarka vírusra kevésbé fogékony, az ág- és faelhalásra hajlamos. Gönci magyar kajszi Származás és elterjedés. A Kárpát-medencében kiala- kult „magyar kajszi” fajtakör legelterjedtebb klónja. Kelet- és Közép-Európa országai- ban vezető fajta. Magyaror- szágon aránya csökken, de még mindig meghatározó az ültetvényekben. Idény és típus. Július köze- pén érik. Budapest környé- kén éréskezdete július 10– 15 között várható. A többi fajta érési idejét gyakran ehhez hasonlítják. Többféle célra felhasználható (friss fogyasztás, konzerv és szeszipari célok). Kiváló szeszipari nyersanyag, az eredetvédett Kecskeméti és Gönci barackpálinka fő nyersanyaga. Gönci magyar kajszi (Fotó: Szalay László) Gyümölcs és áruérték. Közepes méretű gyümölcse gömbölyded, oldalról kissé lapított. Héja narancs- sárga, a napos oldalon kismértékben kárminpiros fedőszínnel mosott. Húsa narancssárga, lédús, finom rostú, nagyon jó ízű. Magvaváló, magbele kicsit kesernyés. Gyümölcsei minden irányú felhasználásra alkalmasak, kiváló minőségűek. Hibájuk, hogy teljes éréskor már puhák, rosszul szállíthatók. Hajtásrendszer. Közepes méretű koronája közepesen sűrű, standard habitusú. Termőképesség. Korán termőre fordul, jó termőképességű. Középkorai virágzású, öntermékeny. Virág- zási ideje gyakran elhúzódó. Ellenállóképesség. A téli és tavaszi lehűlésekre, a sarka vírus fertőzésre és rákosodásra közepesen érzékeny. A moníliás hajtáshervadásra és a gnomóniás levélfoltosságra kevésbé fogékony. Magyar kajszi C.235 Származás és elterjedés. Nyujtó Ferenc és munka- társai szelektálták Cegléd határában. Korábban a fajtakísérleti eredmények alapján a legjobb termés- biztonságú „magyar kajszi” klónnak tartották, ezt azonban üzemi tapasztalatok nem igazolták, mivel fagykáros esztendőkben a ’Gönci magyar kajszi’ rendszerint jobb termést adott. Magyar kajszi C. 235 (Fotó: Szalay László Idény és típus. Július közepén érik, egyidőben a ’Gönci magyar kajszival’, és gyümölcsminősége is közel azonos vele. Teljes éréskor már gyorsan puhul, rosszul szállítható. Kiváló szeszipari nyersanyag, az eredetvédett Kecskeméti és Gönci barackpálinka egyik fő nyersanyaga. Gyümölcs és áruérték. Közepes méretű gyümölcse gömbölyű, oldalról kissé lapított. Héja narancssárga, a napos oldalon kárminpiros fedőszínnel. Húsa narancssárga, lédús, finom rostú, kiváló ízű, magvaváló. Hajtásrendszer. Közepesen sűrű, standard habitusú fája kicsit nagyobb méretű, mint a ’Gönci magyar kajszi’-é. Erősen metszve a vesszőkön is jól terem. Termőképesség. Korán termőre fordul, bőtermő. Középkorai virágzású, öntermékeny. Ellenállóképesség. A téli időszakban és virágzáskor közepes fagytűrésű. Betegségekre közepesen fogékony. Pannónia Származás és elterjedés. Maliga Pál a 'Magyar kajszi' és a 'Borsi-féle kései' rózsa keresztezésével állította elő. Pannónia (Fotó: Szalay László) Idény és típus. 4–7 nappal a ‘Gönci magyar kajszi’-t követően érik. Friss fogyasztásra és feldolgozásra egyaránt alkalmas. Az eredetvédett Kecskeméti és Gönci barackpálinka egyik nyersanyaga. Gyümölcs és áruérték. Közepes méretű (40-45 g) gyümölcse gömbölyű. Héja narancssárga, sima felüle- tű, alapszínén a napos oldalon kárminpiros fedőszín alakul ki. Húsa világos narancsszínű, finom rostú, magvaváló, ízletes. Savasabb, mint a 'Gönci magyar kajszi'. Hajtásrendszer. Kisméretű, szétterülő koronát nevel. Elsűrűsödésre hajlamos. Termőképesség. Korán termőre fordul, rendszeresen és bőven terem. Középidőben virágzik, öntermékeny. Ellenállóképesség. A téli lehűlésekre kevésbé érzékeny, sarka vírusra és gombás betegségekre eléggé fogékony. ŐSZIBARACK Az őszibarack az egyik legfontosabb mérsékelt égövi csonthéjas gyümölcsfaj. A világon az elmúlt évek- ben (2009–2011) 20-21 millió tonna őszibarack termett. Ebből a legnagyobb mennyiséget Kínában (10– 11 millió tonna) szüretelték, amelyet az USA (1,2 millió tonna) és a mediterrán térség országai Olaszor- szág (1,6 millió tonna), Spanyolország (1,2 millió tonna), Görögország (7–800 ezer tonna) és Franciaor- szág (400 ezer tonna) követett (http://faostat.fao.org). Magyarország a gazdaságos termeszthetőség északi határán van. Hazánkban az 1970-es évekhez képest az évi termésmennyiség jelentősen csökkent, napjainkban 40–60 tonna/év termésmennyiséggel számolhatunk. A molyhos őszibarack és a nektarin friss piaci és konzervipari szempontból igen jelentős, de szeszipari jelentősége jellegtelen pálinkája miatt csekély, ezért fejezetünkben csak a pálinkakészí- tésre is javasolható ipari fajtákat mutatjuk be. A fajták leírásához és a faj általános jellemzéséhez felhasználtuk a következő szakirodalmi forrásokat: Szabó (1997, 1998, 2001), Szabó és Timon (2000). Beltartalmi értékek és felhasználási lehetőségek Az őszibarack gyümölcseinek víztartalma magas (88%), energia- (170 KJ/100 g), szénhidrát- (9%), és fehérjetartalma (0,7%) a csonthéjas termésűek között alacsonyak számít. Kedvező a rostok magasabb aránya és az intenzív sárga hússzínért felelős karotintartalom (0,5%). A cukrok közül domináns a sza- charóz, jóval kisebb mennyiségben fordul elő a glükóz és a fruktóz, arányuk 8:1. A gyümölcsben 0,7% összes savból legnagyobb részt (70%) az almasav képvisel, a citromsav aránya ennek csak a harmada, a borostyánkősav mennyisége elhanyagolható. A nektarinok savtartalma általá- ban magasabb, az ipari fajtáké alacsonyabb a hagyományos friss fogyasztású fajtákéhoz viszonyítva. Az őszibarackban sokféle vitamin, makro- és mikroelem található, ezért élvezeti értéke mellett a korsze- rű táplálkozásban is fontos szerepe van. A friss fogyasztás a legfontosabb felhasználási irány. Az érett, illatos és ízletes őszibarack gyümölcsök fogyasztása üdítő. Emellett sokféle termék is készíthető őszibarackból. A feldolgozáshoz speciális cél- fajták is rendelkezésre állnak. A feldolgozás elsősorban befőtt, dzsem, rostos italok gyártására irányul. Pálinka-nyersanyagként önmagában nem képvisel nagy értéket, mivel illat- és ízanyagai a párlatkészí- tés során kedvezőtlen átalakulásokon mennek át. Szeszipari célokra az aromásabb, sárgahúsú fajták jöhetnek szóba, melyek pálinkájának jellege visszafogott, kevésbé élvezetes, alkoholkihozatala 3-4 hlf/100 kg gyümölcs. Termőhelyi igény Az őszibarack hő-, fény és melegigényes gyümölcsfaj. Hazánk a gazdaságos őszibarack-termesztés északi határán van. A 2000 órát megközelítő évi napfénytartam, az évi 10 °C átlaghőmérséklet és a nyári félév (április–szeptember) 18 °C-os átlaghőmérséklete nem optimális, de kielégíti az őszibarack igényeit. A mélynyugalmi időszakban -20 °C-nál nagyobb lehűlés a virágrügyeket, a -25°C-nál nagyobb lehűlés a föld feletti fás részeket is jelentős mértékben károsítja. Január közepétől a virágzásig csökken az egyes növényi részek hidegtűrő képessége. Legérzékenyebb a lehűlésekre a virágkezdemény. A virágzást megelőzően és a virágzás alatt a virágrészek fagytűrése eltérő, a termőtől kifelé növekszik. Pirosbimbós állapotban -4, -5 °C, kinyílt állapotban és közvetlenül az elnyílás után -1, -2 °C jelentős károsodást okoz. Babygold.png Az őszibarack Magyarországon öntözés nélkül is termeszthető, tehát az évi 500–600 mm csapadék mellett is terem, de gyors termőrefordulás, rendszeresen nagy terméshozam és kiváló minőség csak az öntözött ültetvényektől (+200–300 mm) várható el. Az őszibarack jól alkalmazkodik a különböző talajtípusokhoz, de legeredményesebben a jó vízgazdál- kodású, levegős, tápanyagban és humuszban gazdag talajokon termeszthető, melyek pH-ja 6–7 körüli. Fontos a talaj nem túl magas Ca- és jó K-ellátottsága. Fajtaajánlat Az őszibarackfajtákat gyümölcstulajdonságaik alapján három csoportba soroljuk: 1. hagyományos friss fogyasztású (molyhos), 2. nektarin (fedőszőr nélküli), 3. ipari (rugalmas húsú). Az első két csoportban találhatók sárga- és fehérhúsú, maghoz kötött (duránci) és magvaváló fajták. Az ipari őszibarackfajták mind sárga húsúak, maghoz kötöttek és rugalmasan kemény húsállományúak. Mivel pálinka nyers- anyagnak elsősorban az ipari fajták javasolhatók, ezért e fejezetben csak ezen fajtákat mutatjuk be. Ipari őszibarackfajták Az ipari őszibarackfajták választéka sokkal szűkebb, mint a friss fogyasztásra szánt fajtáké, és szüreti szezonjuk is rövid. Érési idejüket az alábbi táblázatban mutatjuk be. Ipari őszibarackfajták érési ideje (Szalay in Tóth, 2009) Babygold 5 Származás, elterjedés. Az USA-ban előállított fajta. 1961 óta terjed a ter- mesztésben. Idény és típus. Érési idejének kezdete augusztus első dekádjának vége. Ipari célfajta, befőttkészítésre kiváló, pálinka- készítésre javasolható. Gyümölcs és áruérték. Gyümölcse 140 g átlagtömegű, kissé lapított gömb alakú, csúcsa elgömbölyödött. Héja kissé moly- hos. Sárga felületen 50–70%-ban inten- zív piros, márványozott fedőszín alakul ki. Húsa narancssárga, szilárd, maghoz kötött aromás, édes, közepes ízű. Magja középnagy. Hajtásrendszer. Fája erős növekedésű. Hidegigénye közepes. Levélmirigyei vese alakúak. Virágai harang alakúak, közép- korán nyílnak. Babygold 5 (Fotó: Simon Gergely) Termőképesség. Rendszeresen és bőven terem. Ellenállóképesség. A lisztharmatra közepesen fogékony. Babygold 6 Származás, elterjedés. Az USA-ban előál- lított fajta. 1961-ben került kereskedelmi forgalomba. Idény és típus. Érési idejének kezdete a ’Babygold 5’ után 5-6 nappal. Ipari fel- használásra való. Elsősorban befőtt- és ivólékészítésre alkalmas. Szeszipari célra javasolható. Gyümölcs és áruérték. Gyümölcse átlago- san 150 g tömegű, gömb alakú, csúcsa elgömbölyödött. Héja közepesen molyhos. Narancssárga alapon 30–50%-ban bor- dópiros fedőszín alakul ki. Húsa narancs- sárga, szilárd, duránci, édes, illatos, jó ízű. Magja középes méretű. Hajtásrendszer. Fája középerős növeke- désű. Hidegigénye közepes. Virágai ha- rang alakúak, középidőben nyílnak. Termőképesség. Rendszeresen és bőven termő fajta. Babygold 6 (Fotó: Szabó Zoltán) Ellenállóképesség. A téli lehűlésekkel szemben ellenálló. Lisztharmatra kevésbé fogékony. Babygold 7 Származás, elterjedés. L. F. Hough és C. H. Bailey New Brunswickban (New Jersey, USA) állította elő a következő kombinációból: (‘Lemon Free’ x P. I. 35201) x (‘J. H. Hale’ x ‘Goldfinch’) szabadtermékenyülésből szárma- zó magoncának a keresztezéséből származik. 1961-ben vezették be a termesztésbe. Idény és típus. Augusztus végén érik, a Babygold 6 után 7-10 nappal. Ipari felhaszná- lásra, elsősorban befőttkészítésre alkalmas fajta. Pálinkának is javasolható. Gyümölcs és áruérték. Gyümölcse 150 g át- lagtömegű, kissé megnyúlt gömb alakú, bibe- pontja kiemelkedik. Héja kissé molyhos. Na- rancssárga alapszínén 50–70%-ban alakul ki piros, bemosott fedőszín. Húsa narancssárga, néha a mag körül piros, szilárd, duránci, édes ízű. Magja középes méretű. Babygold 7 (Forrás: http://www.soskutfruct.hu) Hajtásrendszer. Fája erős növekedésű. Hidegigénye közepes. Levélmirigyei vese alakúak. Virágai ha- rang alakúak, középidőben nyílnak. Termőképesség. Rendszeresen terem, de nem a legbőtermőbb ipari fajta. Ellenállóképesség. A téli lehűlésekkel szemben ellenálló. BOGYÓSGYÜMÖLCSŰEK A termesztett bogyós gyümölcsű fajok nehéz erjeszthetőségük, alacsony alkoholkihozatali százalékuk ellenére, főként karakteres jellegük és intenzív aromaanyagaik miatt közkedvelt pálinka nyersanyagok. A pálinkakészítést nehezíti, hogy a gyümölcsök szárát, kocsányát cefrézés előtt el kell távolítani, mivel a cefrének zöld ízt, fanyarságot adnának, amely a párlatba is átmegy. A magas nyersanyagárak, a párlatelőállítás költségei és nehézségei miatt a bogyós gyümölcsökből készített prémium minőségű pálinka magas árfekvésű termék. Gaszronómiai élményt jelentő turisztikai vonzerővé válik, helyi alap- anyagok és a tájjellegű ételek felszolgálása előtt egy kuriózumnak számító málna-, vagy szamócapálin- ka kínálása. E fejezetben a szeszipari szempontból legjelentősebb bogyósgyümölcsű fajokat és fajtákat mutatjuk be. SZAMÓCA A bogyós gyümölcsfajok közül világviszonylatban a szamóca a legjelentősebb gyümölcsfaj, a világ szamócatermesztése folyamatosan növekvő tendenciát mutat. Az elmúlt években 4,5 millió tonna sza- mócát termesztettek (2009-2011), amelyből 1,7 millió tonna Amerikában, 1,6 millió tonna Európában, 750 ezer tonna Ázsiában, 400 ezer tonna Afrikában és 36 ezer tonna Óceániában termett (http://faostat.fao.org). Európa legjelentősebb szamócaexportáló országai Spanyolország, Lengyelország és Olaszország. Hazánkban – eltérően a többi gyümölcstermesztő országtól – nem a szamóca vezeti a bogyósgyümöl- csök listáját, hanem a málna. Magyarország éves szamóca termésmennyisége az elmúlt évtizedekben folyamatos csökkenést mutatott, s az utóbbi években 4-7 ezer tonna körül volt. Jelen fejezet megírásában Dénes in G. Tóth (1997), Papp és Porpáczy (1999) és Papp (2004) munkáira támaszkodtunk. Beltartalmi értékek és felhasználási lehetőségek A szamóca gyümölcse alacsony energiatartalommal, ezzel szemben magas szerves sav-, ásványi anyag-, és élelmi rosttartalommal rendelkezik, ami alapján a korszerű táplálkozásban mindenképpen kiemelkedő figyelmet érdemel. A gyümölcsök közel 90% „biológiailag tisztított” vizet tartalmaznak. Je- lentős vitaminforrás is, a 60 mg/100 g C-vitamin tartalmának köszönhetően. Táplálkozás-élettani szem- pontból fontos anyagai a szerves savak 0,8-1,1%, és az ásványi elemek (Ca, Fe, P, Mg és K) 0,5-0,6%. Cukorösszetétele is kedvezően alakul, így fogyasztása a cukorbetegek számára is lehetséges. Az utób- bi évtizedben vizsgálatok indultak, a szamócafogyasztás egészségvédő hatásának és szabadgyök megkötő-képességének meghatározására. Ezek a vizsgálatok rámutattak, hogy a szamóca színanyagai is antioxidáns hatással bírnak, de az antocianin vegyületek mellett jelentős mennyiségben tartalmaz egyéb polifenol típusú vegyületeket is. Friss piaci értékesítésre főleg azok a fajták alkalmasak, amelyek megjelenésükben erre alkalmasak – a gyümölcs nagy méretű, szabályos vagy megnyúlt kúp alakú, színe fénylő narancsvörös vagy téglapiros. A szamócatermesztés jelentőségét fokozza többirányú feldolgozhatósága is. Az érési periódus végén már sok az apró gyümölcs, amelyeket kiváló illata, gazdag aromája és magas cukortartalma konzervipa- ri felhasználásra tesz alkalmassá. Ezeket a gyümölcsöket a konzervipar gyümölcslé, dzsem gyártásá- hoz, az utóbbi időben pedig a tejipar pulpok és velők formájában gyümölcs joghurtok és fagylaltalap- anyagok adalékanyagaként használja fel. A mélyhűtés egész éves szamócafogyasztást tesz lehetővé. A hűtőipar külpiaci pozíciójától, az exportkereslettől függően dolgoz fel gyümölcsöt. Elsősorban a köze- pes méretű, sima felületű, jól csumázható, sötétebb piros gyümölcsű fajtákra tart igényt. Előnyben ré- szesítik a kiegyenlítetten kúpalakú, keményebb húsú, nem üregesedő típusokat. Az utóbbi években a szeszipar egyre nagyobb érdeklődést mutat a szamócafajták iránt intenzív aromaanyagaik miatt, annak ellenére, hogy alacsony cukortartalmuk kevés alkoholkihozatalt eredményez. A szamócapálinka érett aromaanyagokban bővelkedő gyümölcsből készül, melynek köszönhetően kellemesen gyümölcsös, jellegzetes parfümös illatú. Génforrások és termesztéstörténet A szamóca a Rózsafélék (Rosaceae) családjába és a Fragaria nemzettségbe tartozó alacsony, évelő lágyszárú, tőrózsát képző növény. A jelenleg termesztett fajtáink szülőfajait Staudt dolgozta fel részletesen. A vadon termő szamócát már az ókorban is gyűjtögették, amit bizonyít, hogy a svájci cölöpépítmények régészeti feltárásakor aszmag- jait megtalálták a növényi maradványok között. Az első faj, amelyet termesztésbe vontak, az erdei szamóca, a Fragaria vesca L. volt. Ennek több alfaját találták meg a természetben. A véletlen folytán egymás mellett termesztett, ezáltal kölcsönösen egy- mást termékenyítő virginiai szamóca (F. virginiana Duch.). és Dél-Amerikából származó chilei szamóca (F. chiloënsis Duch.) fajok keresztezéséből új kultúrfaj a F. x ananassa Duch. jelent meg. Ez az új kul- túrnövény lett az alapja a nagy-gyümölcsű kerti szamócának. A nagy-gyümölcsű szamóca szülőpartnerei amerikai fajok, ennek ellenére a nemesítésben mégis Euró- pa vitte a fő szerepet, és később innen került vissza Amerikába, ahol nemesítésével ma is behatóan foglalkoznak. A kiterjedt nemesítői tevékenység eredményeként az 1760-as évektől napjainkig több ezer fajtát állítottak elő és írtak le. Pomológiai jellemzők A szamóca gyümölcse aszmag terméscsoport: szamócagyümölcs, amely négy részből áll: meghúsoso- dott vacok, aszmagok, csészelevelek és gyümölcs- kocsány. A vacok a gyümölcs élvezhető része, amely lehet kúp, orsó vagy félgömb alakú. Az aszmagok a gyümölcs felületén ülnek, elhelyez- kedésük jellemző a fajtára. Az aszmagok elhelyezke- dését tekintve azok a fajták előnyösebbek, ahol az aszmagok a felülettel egy szintben helyezkednek el. Ha az aszmagok a felületből kiállnak, a szállítás so- rán a szomszédos gyümölcs vékony héját könnyen felsérthetik. Ha pedig a felületbe bemélyedve találha- tók, az apró gödröcskékbe beülő por és egyéb szeny- nyeződések rontják a gyümölcsök megjelenését és pálinkakészítésre való alkalmasságát. Az aszmagok színe is fontos értékmérő tulajdonság. Friss piaci felhasználásra szánt fajták esetében az aranysárga, sárgásbarna fénylő aszmagokkal rendelkező fajták a legkedveltebbek. A vacok kialakulása szoros kapcsolatban van a rajta kifejlődött aszmagok számával. Kellően fejlett, mére- tes gyümölcsök kialakulásához a virágokban a ter- mők 80-90%-ának kell termékenyülnie. Ahol az asz- magok a rossz termékenyülés következtében nem alakulnak ki, ott a vacok húsosodása hátráltatott, a gyümölcs féloldalas vagy torz lesz. Szamóca gyümölcsalakok UPOV leírása alap. Jel- magyarázat: a) vese alakú, b) lapított gömb, c) göm- bölyű, d) kúp alakú, e) kettős kúpalakú, f) tojás ala- kú, g) majdnem hengeres, h) ék alakú, i) szív alakú. kép4 A nemzetközi fajtaoltalmi szervezet az UPOV a szamóca gyümölcs alakjának meghatározására kilenc különböző alakot jelöl meg. Ezek egymásba átmennek, az elsődleges és másodlagos gyümölcsök kö- zött is jelentős különbség lehet, de a nagy vonalakban történő besoroláshoz jól megfelelnek. A konzerv- és szeszipar számára lényeges kérdés, hogy a csészelevelek mennyire könnyen távolítha- tóak, vagyis a gyümölcsök milyen könnyen „csumázhatók”. A csészelevelek eltávolíthatóságát két té- nyező határozza meg: a csészelevelek elhelyezkedése és a leválasztásukhoz szükséges erő. Minél jobban fejhaló a csészelevelek állása, annál könnyebben megfoghatók az csészelevelek az eltávolítá- sukhoz. A csészelevelek elhelyezkedésének főbb típusai ( a) rásimuló; b) közepesen felhajló; c) fel- hajló) (Forrás: Papp – Porpáczy, 1999) Virágzás- és termékenyülésbiológiai sajátosságok A szamóca legfontosabb fenofázisai: a vegetáció megindulása, a levelek képződése, a tőkocsányok megjelenése, a virágzás kezdete, a fő virágzás, a virágzás vége, a termésérés kezdete, a fő érés idő- szaka, az érés vége, az indanövekedés kezdete és fő időszaka. Remontáló fajtáknál az elmondottak kiegészülnek még a másodvirágzás és másodérés fenofázisaival is. A szamóca termesztett fajtáinak nagy része öntermékenyülő, a fajták önmagukban telepítve is jól te- remnek. A próbatermesztésre ajánlott fajták között vannak himsteril fajták is (pl. ‘Malling Pandora’), amelyet folytontermő szamócákkal legcélszerűbb együtt telepíteni, de megfelelő pollenadó a ‘Bogota’ is. Gazdasági szempontból fontos a termésérés kezdete, hiszen a koraiság szoros összefüggésben van az értékesítési árral. A fajták többsége a ‘Gorella’ körüli egy időszakban egyhetes intervallumon belül érik, de ma már vannak ennél korábban és később érő fajták is. Az érési idő kezdetét termőhely alapvetően meghatározza. Fontos fajtajellemző az érés hossza is. A ‘Gorella’ esetében átlagosan 21 nap a betaka- rítás hossza, és ezen belül is az első két hétben szedhető a termés 80%-a, az utolsó héten már inkább ipari minőségű gyümölcsöt szüretelhetünk. Termőhelyi igény A szamóca kozmopolita faj, a trópusok kivételével mindenhol termesztik, ahol a hagyományos értelem- ben vett növénytermesztés folyik. Természetesen gazdaságos szamócatermesztés csak az ökológiai optimumban valósítható meg. A szamóca nem kifejezetten melegigényes, a hőmérséklettel szemben támasztott igényeit hazánk éghajlati adottságai kielégítik. A hideg két formában jelenthet gondot. Egy- részt a száraz, kontinentális tél, amikor a hótakaró nélküli ültetvényekben -20 °C alatt jelentős tőpusztu- lás következhet be. Másrészt problémát jelenthetnek a tavaszi fagyok, amelyek a korai virágzású sza- móca legértékesebb, első virágait károsítják. A hőmérséklet másik szélsősége a júliusi forróság, ame- lyet a szamóca nyári nyugalomszerű állapotban vészel át, ebben az időszakban jelentős növekedés nincs. A szamóca kifejezetten vízigényes gyümölcsfaj. A legkritikusabb vízellátási időszakok: május, június, valamint szeptember. Az első két hónap a gyümölcsfejlődés és termésérés időszaka, amelynek döntő szerepe van a termésmennyiség kialakulásában. A második terminus, a szeptember viszont a követke- ző év termését alapozza meg, lévén ez a termőrügy-differenciálódás ideje. Magyarországon az évi 550– 600 mm átlagos csapadék – az egyenetlen időbeli eloszlásról nem is szólva – nem elegendő az intenzív fajták termesztéséhez, ezért új ültetvényeket csak öntözőberendezéssel felszerelve szabad létesíteni. A szamóca a talaj iránt igényes. Termesztésére a legjobbak a mélyrétegű, legalább 1–1,5% humusztar- talmú laza szerkezetű homokos vályog, vagy barna homoktalajok. Ezek levegőtartalma és vízmegtartó képessége a legmegfelelőbb. Könnyen felmelegednek, amely kihat a termés koraiságára és ezzel együtt az árbevétel nagyságára. Irodalmi adatok szerint a szamóca az 5–6 pH-jú talajokon díszlik a legjobban, de a hazai gyengén lúgos talajú termesztőkörzetekben is jól terem. 8 pH felett azonban a magas Ca-tartalom miatt klorózis lép fel, az állomány legyengül, sok a tőpusztulás, ezért ezekre a terü- letekre szamócát ne ültessünk. A fajtahasználat alakulása A szamóca genetikai anyaga is nagyon széleskörű, ezért sokféle célra és termőhelyre alkalmas fajtát állítanak elő belőle. Európa mérsékelt klímaövezetében a hagyományos szamócafajták időzített termesztésével és hajtatóberendezések alkalmazásával teremtik meg a folyamatos friss gyümölcs ellátás lehetőségét kö- zel tíz hónapon keresztül. Magyarországon a nyolcvanas években a ‘Gorella’ adta a szaporítás több mint 70%-át, mellette a ‘Cambridge Rival’ és ‘Korona’ fajták értek el 10% körüli részesedést. 1995-re az ‘Elsanta’ részaránya 55%-ot ért el, míg a ‘Gorella’ 13%-ra esett vissza. Jelenleg a legújabb ültetvényekben már az ‘Elsanta’ is leváltásra kerül olyan fajtákkal, mint az ‘Honeoye’, ‘Alba’, ‘Sonata’ és a ‘Clery’. Fajtaajánlat Szeszipari célra a magas cukortartalommal rendelkező aromaanyagokban gazdag fajták alkalmasak. Pálinkakészítésre leginkább javasolható szamócafajták érési ideje (Tóth, 2009) Fertődi 5 Származás és elterjedés. Fertődön állították elő, 1980 óta államilag elis- mert fajta. A Nyírség homoktalajain termesztették jó eredménnyel. Idény és típus. Korai érésű a ‘Gorella’ után 4–5 nappal érik. Friss fogyasztás- ra és feldolgozásra (konzerv-, hűtő- és szeszipar) egyaránt javasolható. Gyümölcs és áruérték. Középnagy gyümölcse kiegyenlítetten kúpalakú, az elsődleges gyümölcsök alig különböz- nek a későbbiektől. Felülete sima, egyenletesen vörös–sötétvörös, köze- pesen fényes, tetszetős. Az aszmagok a gyümölcsfelszín fölött ülnek. A csé- szelevelek ráfekvők, nehezen távolít- hatók el. Húsa kemény, sötétvörös, nem üreges. Íze közepes. Jól szállítható, törődésre nem hajlamos. Fertődi 5 (Fotó: Kovács Szilvia) Hajtásrendszer. Gömb alakú bokra kevés lombot fejleszt, közepesen tömött szerkezetű. Levele közép zöld, hegyesen fogazott, egészséges, levélfoltosságot okozó gombákra nem fogékony. Termőképesség. Jó víz- és tápanyag-ellátottság mellett igen bőven terem. Agro- és fitotechnikai igény. A termőhely iránt nem kimondottan igényes, eléggé szárazságtűrő, a lúgo- sabb, meszesebb talajokon is jól termeszthető. A talajlakó és a lombot károsító betegségekkel szemben rezisztens vagy toleráns. Gorella Származás és elterjedés. 1955-ben Hollan- diában állították elő. 1960 után Európa veze- tő fajtájává vált. Magyarországon a 70-es és 80-as években a szaporítás több mint 90%- át adta. Idény és típus. Május végén-június elején érő gyümölcseit korábban minden felhasz- nálási célra ajánlották. A fajták számának növekedésével ma azonban elsősorban friss piaci célra és házikertekbe javasolható. Gyümölcs és áruérték. Elsődleges gyümöl- csei igen nagyok, lapítottak, taréjosak, sok- szor bordázottak. A későbbiek tompa kúp alakúak, nagyok, majd az érés előrehaladtával jelentősen elaprósodnak. Színe középvörös, közepesen fényes, húsa kiegyenlítetten világos piros, közepesen kemény. Íze enyhén édes, eléggé jellegte- len. Üregmentes gyümölcse jól szállítható. Mélyhűtött gyümölcsének minősége gyenge, ezért inkább friss gyümölcsként forgalmazzák, de itt is gyorsan értékesíteni kell, mert színe gyorsan sötétre vált és állott áru hatását kelti. Gorella (Fotó: Kovács Szilvia) Hajtásrendszer. Középerős növekedésű, közepesen sűrű bokrot nevel. Indaképzési erélye közepes. Termőképesség. Nagyon bőtermő, öntözött körülmények között 25 tonna/ha hozamra is képes. Agro- és fitotechnikai igény. A talajjal szemben nem igényes, az ország mindegyik termesztőtáján jó eredménnyel telepíthető. Jól alkalmazkodik a nálunk elterjedt több éves termesztési módhoz. A talajlakó és a lombozatot károsító kórokozók által előidézett betegségekre nem fogékony, állománya nem ritkul ki. Az öntözést nagyon meghálálja. Honeoye Származás és elterjedés. Genevában (USA) állítot- ták elő 1970-ben. Állami elismerést 1993-ban ka- pott Magyarországon, azóta az egyik legjelentő- sebb korai érésű üzemi szamócafajtánk. Idény és típus. Korai érésű, 3–5 nappal a ‘Gorella’ előtt szedhető. Koraisága friss piaci értékesítésre, sötét színe és jó húsállománya mélyhűtésre és konzervipari, íz- és aromaanyagai szeszipari fel- dolgozásra teszi alkalmassá. Gyümölcs és áruérték. Középnagy-nagy gyümölcse tompakúp alakú, egyenletesen mélyvörös színű, erősen fényes. Húsa sötétpiros, kemény, jó ízű, jól csumázható. Sötét színe, felolvasztás utáni jó kon- zisztenciája és kellemes íze miatt a mélyhűtött gyümölcs bírálatokon mindig jól szerepel. Hajtásrendszer. Gömb alakú, közepesen sűrű bok- rot nevel. Közepesen jó indatermelő. Honeoye (Fotó: Kovács Szilvia) Termőképessége. Nagyon bőtermő, hozama meg- haladja a ‘Gorella’ fajtáét, azonban a sok képzett bogyó miatt hajlamos az elaprósodásra. Agro- és fitotechnikai igény. Tápanyag- és vízellátottságra érzékeny, intenzív termesztési körülmények közé való. Bokra egészséges, állománya kiritkulásra nem hajlamos. Korai virágzása miatt első virágai rendszeresen fagykárt szenvednek, ezért fólia alatti korai termesztésre javasolt. Lambada Származás és elterjedés. Hollandiában (Wageningen) állították elő. Magyarországon 2003-ban kapott állami elismerést. Idény és típus. Gorellával közel egy időben, vagy 1-2 nappal korábban érő, korai fajta. Árutermelésre és házikertbe egyaránt alkalmas. Gyümölcs és áruérték. Gyümölcse nagy, kúp alakú, narancspiros, fényes, igen jóízű. Koraisága miatt friss piacon jól értékesíthető. Aromaanyagokban igen gaz- dag, ezért szeszipari célokra kiváló fajta. Hajtásrendszer. Erős növekedésű, közepes sűrűségű, indaképzési erélye közepes. Lambada (Forrás: www.palesitsfaiskola.hu) Termőképessége. Közepes termképességű. Ellenállóság. Talajlakó gombákkal szemben fogékony, lisztharmattal szemben rezisztens. Onebor (Társnév: Marmolada) Származás és elterjedés. Olaszország- ban állították elő 1994 ben. Magyaror- szágon 1999-ben kapott állami minősí- tést. Szaporítóanyaga kizárólag külföldről származik, mert a fajtatulajdonosok nem járultak hozzá a belföldi szaporításhoz. A hazai szamócatermesztés meghatározó fajtája. Idény és típus. Közepes érési idejű, a ‘Gorella’ fajta után 4–5 nappal kezd érni. Ezt a tulajdonságát azonban jól ellensú- lyozza az a kedvező tulajdonsága, hogy alkalmas az időzített – korai és késői – termesztésre. Koraisága révén friss piaci értékesítésre, de sötétebb hússzíne és jó csumázhatósága ipari feldolgozásra is alkalmassá teszi. Onebor (Fotó: Papp János) Gyümölcs és áruérték. Gyümölcse nagyon nagy, vagy nagy, kiegyenlítetten kúp alakú, sötétpiros, fé- nyes, kemény húsú. Belső hússzíne egyenletesen sötétvörös. A csészelevele ráfekvő, de gyümölcse ennek ellenére jól csumázható. Harmonikus cukor-, savtartalmú. A fajta értékét számottevően növeli a jó pultállósága. Hajtásrendszer. Gömb alakú, közepesen sűrű bokrot nevel. Levele középzöld, gyengén homorú, köze- pesen hólyagos, nagyméretű. Termőképesség. Nagyon bőtermő, az NÉBIH kísérletei szerint több termőhely összevont adatai alapján 13%-kal több termést és 6%-kal nagyobb gyümölcsöt képez, mint az ‘Elsanta’. Agro- és fitotechnikai igény. Az intenzív fajták közé tartozik. Sok virágot és ezzel együtt sok bogyót ké- pez, amelyeket azonban csak jó tápanyag- és vízellátottság mellett képes megfelelő méretű gyümölcs- csé nevelni. A talajlakó és a lombozatot károsító betegségekkel szemben jó ellenállóságot mutat. Rabunda Származás és elterjedés. Hollandiában állították elő. Magyarországon 1998. óta államilag elismert fajta. Idény és típus. Folytontermő fajta, érési ideje június- szeptember. Virágai a meleg nyári hónapokban is jól termékenyülnek. Gyümölcs és áruérték. Gyümölcse megnyúlt kúp ala- kú, kicsi, vagy közepes méretű, színe középpiros, húsa kemény, íze kellemes. Friss fogyasztásra, mély- hűtésre és pálinkakészítésre javasolható fajta. Hajtásrendszer. Bokra feltörekvő gömb alakú, nagyon sűrű, erős növekedésű. Levélnyele hosszú, lombja sötétzöld, gyengén fényes. Rabunda (Forrás: www.agroinform.com) Termőképesség. Igen bőven terem. Ellenállóság. a levélfoltosodást okozó gombákra egy- általán nem fogékony. Senga Sengana Származás és elterjedés. Német fajta, 1954-es forga- lomba hozatala után gyorsan elterjedt Európában. Hazánkban aránya a 'Gorella' bevezetésével gyorsan csökkent. Lengyelországban még ma is jelentős mennyiségű hűtőipari alapanyagot képez. Idény és típus. Közepes érési idejű, a 'Gorella' után 4- 5 nappal érik. Elsősorban ipari tömeg-termelésre ja- vasolható, mert sötét színét a feldolgozás után is megtartja. Gyümölcs és áruérték. Bogyója közepes nagyságú, 10 g átlagsúlyú, alakja kerekded, felülete sima, sötét- vörös színű, az aszmagok a gyümölcshúsba süllyed- tek. Húsa sötétpiros, kemény és lédús. Illatos, íze jellegzetesen savas. Friss piaci fogyasztásra túl sötét a színe. Elsősorban a tejipar keresi gyümölcsalapú készítményeihez, ahol tetszetős színhatást érhetnek el vele. Aromaanyagai miatt szeszipari felhasználásra javasolható fajta. Senga Sengana (Fotó: Kovács Szilvia) Hajtásrendszer. Bokra lapított gömb alakú, tömött, sűrű szerkezetű, levélnyele viszonylag rövid, levelei középnagyok, jellegzetesen kékeszöld színűek, kissé fénylők. Közepes indatermelő. Termőképesség. Nagyon bőtermő, de a tőkocsányon képződő nagyszámú gyümölcs miatt intenzív táp- anyag- és vízutánpótlást igényel, hogy megfelelő méretűvé fejlessze a bogyókat. Agro- és fitotechnikai igény. Optimális termőhelyi körülményeket igényel, hogy potenciális termőképes- ségét igazolja. Sűrű bokra miatt Botrytis-re fogékony. Sonata Származás és elterjedés. Holland nemesí- tésű fajta. Idény és típus. Hazánkban a középkorai érési időszakban, nagyjából a ‘Gorella’ időszakában érik. Hosszú, elhúzódó érési ütemű fajta, 4-6 héten keresztül szedhető. Friss fogyasztás mellett valamennyi ipari célra javasolható. Gyümölcs és áruérték. Gyümölcse kifeje- zetten nagyméretű, dekoratív megjelenésű, fénylő, narancs piros. Aprósodásra nem hajlamos. Kemény húsállományú, kiválóant szállítható és tárolható. Gyümölcseit inten- zív, kellemes, aromás íz jellemzi, kiegyenlí- tett cukor és savtartalommal. Beltartalmi paraméterei alapján szeszipari felhasználásra ajánlható fajta. Sonata (Fotó: Papp János) Hajtásrendszer. Bokra középerős növekedésű, felálló habitusú. Közepes, vagy jó indaképző hajlam jellemzi. Termőképesség. Kiváló termőképességű, gyökérbetegségekre hajlamos, ezért elsősorban intenzív körülmények közé, egyéves termesztési technológiára ajánlható fajta. A gyümölcsei még esős érési időszakban sem hajlamosak a felrepedésre. Synphony Származás és elterjedés. Skóciában ne- mesített fajta (Nemesítő: SCRI, Skócia). Anglia egyik fő fajtája. Magyarországon 2005-ben kapott állami elismerést. Synphony (Forrás: www.palesitsfaiskola.hu) Idény és típus. A Gorella után 5 nappal érik. Gyümölcs és áruérték. Gyümölcsei tetszetősek, igen nagyok, sötétpirosak, fényesek. Kiváló ízű, kicsit savas gyümöl- csei friss fogyasztás mellett mélyhűtésre és szeszipari célokra is javasolhatók. Termőképesség. Termőképessége kiváló, igen bőtermő. Ellenállóság. Phytophtorával szemben re- zisztens fajta. Thutop (Hobthurmartre) Származás és elterjedés. Svájci eredetű fajta. A fajta magyarországi szaporítását és forgalmazását a Proplant Kft. és a Palesits Faiskola Kersekedelmi és Szolgáltató Kft. végzi. Idény és típus. A középkései – kései szezon fajtája, a ‘Gorella’ után 1-2 nappal érik. Kései szabadföldi termesztésre alkalmas fajta. Gyümölcs és áruérték. Gyümölcse dekoratív megjelenésű, nagy vagy igen nagy, fénylő narancs piros színű, vállas, tompa kúp ala- kú. Húsállománya kemény, kiválóan szállít- ható és tárolható. Igen kellemes ízű, zama- tos. Kedvező gyümölcstulajdonságai révén friss fogyasztásra ajánlják. Aromaanyagai révén szeszipari felhasználásra javasolható fajta. Thutop (Hobthurmartre): (Fotó: Kovács Szilva) Hajtásrendszer. Bokra gyenge vagy köze- pes növekedési erélyű, sűrű. Termőképesség. Igen nagy termőképességű fajta. Agro- és fitotechnikai igény. A nagy termésmennyiség kinevelése érdekében, valamint a gyümölcsök aprósodásának megelőzése érdekében intenzív tápanyag és vízellátást igényel. Gombabetegségekre kevésbé fogékony, de levélfoltosságot okozó betegségek (Micosphaerella és Dendrophoma) fertőzheti. MÁLNA, SZEDER A málnát és a szedret elsősorban a mérsékelt övben termesztik, de a legújabb nemesítési eredmé- nyeknek köszönhetően ez ma már a hűvösebb időjárású országokban és a magasabb hegyvidékeken is lehetséges. A világon több mint 50 ezer hektárról 500 ezer tonna málnát takarítanak be (2009-2011). A termés 80%- át Európában (410 ezer tonna) termelik meg. Főbb málnatermesztő országok: Oroszország, Szerbia, Lengyelország, Ukrajna, Nagy-Britannia, Kanada, Chile. A kisebb jelentőségű szeder termesztése legel- terjedtebb az Egyesült Államokban, Angliában és Németországban (http://faostat.fao.org). Magyarországon évi 7 és 12 ezer tonna közt ingadozik a málnatermés, szederből pedig 6 ezer tonna gyümölcsöt takarítunk be. A hazai hektáronkénti termésátlagok messze elmaradnak a világszínvonaltól. A termesztés helyzetét tovább nehezítik a folyton változó piaci viszonyok. E fejezet elkészítéshez legfőbb forrásanyagként Dénes in Tóth (1997), Kollányi in Soltész (1998), vala- mint Papp és Porpáczy (1999) munkáját használtuk fel. Beltartalmi értékek és felhasználási lehetőségek A málna gyümölcsének biológiai és élvezeti értéke egyaránt jelentős, termései nyersen és feldolgozott formában sokoldalúan felhasználhatók. A gyümölcs energiatartalma alacsony 122 kJ (29 kcal). Szénhid- rát-tartalma átlagosan 9–10 g/100 g között van, de jó évjáratban még a 13 g/100 g-ot is elérheti. Glu- kóz-, fruktóz- és szacharóz-tartalma megközelítőleg azonos arányú. A titrálható savtartalom az érés során felére–harmadára esik vissza, 0,8–1,3 g/100 g. A savtartalom túlnyomó többsége, 97%-a citrom- sav. A gyümölcsöket a cukrok és savak harmonikus aránya jellemzi. Figyelemre méltó magas élelmi rost (9,1 g/100 g), átlagosnál nagyobb C-, E- és B2 –vitamin, valamint K-, Ca-, Mg- és P-tartalmuk. A szeder az egyik legrégebben ismert és kedvelt gyümölcs, melynek kémiai összetétele közel áll a mál- náéhoz, de íz-, aroma- és színanyagai jelentősen eltérnek attól. Termései ugyancsak alacsony energia- tartalmúak (139 kJ). A gyümölcsökben átlagosan 6 g/100 g szénhidrát mérhető. Savtartalmuk magas (1,8 g/100 g), megközelíti a fekete ribiszkéét. Jelentős továbbá a karotin (0,3 mg/100 g), a B1 és B2 vitamin, valamint a K, Ca, Mg és Fe számottevő tartalma. A málna különleges ízű, aromájú gyümölcs. A termés kisebb részét fogyasztják frissen, mert viszonylag drága, és a rövid polcon való eltarthatóság miatt a kereskedelem sem szívesen foglalkozik vele. A ter- més túlnyomó többségét a hűtő- és a konzervipar dolgozza fel. Népszerűek a konzervipari termékek (dzsem, íz, kompót, szörp), s egyre nagyobb arányban használják joghurt és fagylalt készítésénél. Nö- vekvő az édesipari, tejipari és szeszipari felhasználása. Pálinkakészítésre alkalmasabbak a kisebb, de jobb ízű, jellegzetes aromájú fajták. A friss gyümölcsértékesítés esélyeit növeli a kiváló minőségű, ke- mény húsú kétszer termő, másnéven sarjon termő málnák termesztésbe vonása. A málna puha, könnyen romlandó gyümölcsét még a szedés napján fel kell dolgozni vagy a fogyasztó- hoz eljuttatni, hogy az áru ne veszítsen jelentősen értékéből. Frissértékesítéshez és hosszabb távolság- ra történő szállításhoz a termések csak előhűtve (2 órán belül 2 oC-ra, majd 0 oC-ra) és hűtve tárolva (0 oC; 85–95 % páratartalom) értékesíthetők. A legértékesebb, úgynevezett gurulós minőségi osztályba sorolt málna minőségének megőrzése céljából alakították ki a termőhelyi fagyasztás rendszerét. A mál- natábla mellett CO2 hűtőanyagú alagútban néhány órán belül -25 °C-ra hűtik le a gyümölcsöt, és hűtő- láncon juttatják el a tárolás, illetve feldolgozás helyéig. A szeder a vacokkúppal együtt válik le, ezért a gyümölcs jól szállítható. Szállításhoz, frisspiaci értékesí- téshez a terméseket a málnához hasonló módon előhűtik. Génforrások és termesztéstörténet A málna- és szederfajtákat magába foglaló Rubus nemzetség a Rosaceae család Rosoideae alcsalád- jába tartozik. A Rubus nemzetség több mint 600 fajt foglal magába. Évelők, hajtásrendszerük többnyire kétéves. A málnát az Idaeobatus alnemzetségbe sorolják. Gyümölcsük a vacok-kúpról lehúzható, belülről üre- ges, levelük hármasan, vagy szárnyasan összetett. Az alnemzetségbe tartozó legfontosabb faj a Rubus ideaus L., a termesztett málna őse. Európában honos az európai vadmálna (Rubus idaeus L. ssp. vulgatus), Észak-Amerikában pedig az amerikai vadmálna (Rubus idaeus L. ssp. strigosus). A jelenleg termesztett málnafajták zöme interspecifikus hibrid, az európai vadmálna, az amerikai vadmálna és az amerikai fekete málna (Rubus neglectus) keresztezéséből származnak. A szederfajokat az Eubatus alnemzetségbe sorolták. Az általában fekete gyümölcsük a meghúsosodott vacokkúppal együtt válik le, levelük tenyeresen összetett. A vadon előforduló típusok gyakran kereszte- ződnek egymással, így alfajok, változatok egész sorozata jött létre. Amerikában a fajtákat inkább gya- korlati szempontból csoportosítják: merev vagy félig merev szárú, sarjakról szaporodó valódi fekete szedrek (Blackberry) és kúszó, félig kúszó, a hajtások csúcsán meggyökeresedő szedrek (Drewberry). Hazánkban a félig kúszó tüskementes szederfajták terjedtek el. A málna és az Eubatus alnemzetségbe tartozó szederfajok keresztezése révén előállított hibridfajták új gyümölcsfajt alkotnak (szedermálna), amelyek nagyon változatosan ötvözik a szülők tulajdonságait. Pomológiai jellemzők A málna és a szeder gyümölcse botanikailag apró csonthéjas termés. A termések csoportosan, össze- függő terméscsoportokban ülnek a vackon. A termésnek rendszerint ízletes külső és középső ter- méshéja alakul, amelynek állománya húsos, míg a belső terméshéj csonthéjjá fejlődik, és szorosan körülfogja az egyetlen magot. A külső terméshéj néha szőrös, de gyakran fénylő (‘Fertődi zamatos’ málna, ‘Loch Ness’ szeder), vagy a szőrképletek miatt fénytelen (‘Fertődi kármin’). A málna a vacokkúpról gyűrű- szerűen könnyen leválasztható, míg a szeder és szedermálna fajták a vacokkúppal együtt válnak le. A részterméskék száma – összefüggésben a gyümölcs méretével – nagyon változó. A ‘Nagy- marosi’ csupán 30–40 db, míg a ‘Malling Exploit’ 100–120 db részterméskéből áll. A nemzeti fajtaválasztékot figyelembe véve a málna gyümölcseinél a mellékelt ábrán látható megnyúlt kúp, (tompa) kúp és gömbölyded gyü- mölcsalakok különböztethetők meg. Megnyúlt kúp alakra példaként a ‘Fertődi kármin’, kúp alakra a ‘Fertődi aranyfürt’, a gömbölyded alak- ra pedig a ‘Fertődi zamatos’ és a ‘Willamette’ említhető meg. A málna gyümölcse, vacokkúpja és tipikus és tipikus gyümölcsalakjai (Forrás: Tóth (szerk.) 1997) Golden Bliss áru.JPG Autumn Cascade áru.JPG Jumbo áru1.JPG Sárga Piros Fekete Autumn Bliss Autumn Cascade Jumbo Málna fedőszínek alapkategóriái (Fotó: Tóth Magdolna) Virágzás- és termékenyülésbiológiai ismérvek A málna vegetációs ideje a rügyfakadástól a lombhullásig kb. 190–200 nap. A rügydifferenciálódás so- rán a virágtengelyen elsőként a végálló (csúcsi) virág, majd az oldalvirágok alakulnak ki, melyek tenge- lyén másod- és harmadrendű virágelágazások jöhetnek létre. A fürtön belül a virágok eltérően fejlettek, a legnagyobb gyümölcsök a fürtök csúcsi helyzetű virágaiból fejlődnek. A málna és a szeder későn (május, június) virágzik, ezért fagykárosodást a kinyílott virág nem szenved. A virágzás elhűzódó (málna ált. 21 nap, szeder ált. 25–30 nap), így a virágzás és gyümölcsérés fenológiai fázisa részben átfedi egymást. A virágzás és az érés időpontja nagymértékben függ a sarj származási helyétől, a tősarj ugyanis korábban kezd virágozni és érni, mint a gyökérsarj. A hazánkban termesztett málna- és szederfajták virágai öntermékenyülők, jó nektártermelők, a rovarok szívesen látogatják azokat. A megfelelő kötődéshez szükséges is a méhek látogatása. Hajtatásban különösen fontos a termesztőberendezésen belül poszméhek elhelyezése, hogy a megporzás megtör- ténjék, és ezzel a fajtára jellemző gyümölcsalak kifejlődjön. A gyümölcs kifejlődéséhez a málnánál átlagosan 30–35 nap, míg a szedernél 40–60 nap szükséges. Az egyszer termő málnafajták érési időszaka 4–5 hét, a tüskementes szederfajtáké 5–7 hét. Fajtatársítás- sal az érési időszak 1–2 héttel megnyújtható. Termőhelyi igény Hazánk a málna termeszthetőségének déli harára közelében helyezkedik el. A hűvösebb, csapadéko- sabb, kiegyenlített klímájú területeken adja a legnagyobb termést, ahol a tenyészidőszakban a hőmér- séklet lehetőleg nem haladja meg a 17 °C-ot, azonban a melegebb, napsugárzásnak kitett területeken gyümölcsminősége jobb. A málna alacsony hőigényű gyümölcsfaj, tartós, 5 °C feletti hőmérsékleten megindul a rügyek, 10–15 °C-on pedig a sarjak fejlődése. A kifejlett sarjak annál hosszabbak, minél hosszabb és melegebb a 10 °C feletti tenyészidőszak. A hőmérséklet másik kritikus befolyása a téli lehűlés okozta károsítás. A legtöbb fajta -25°C-nál sem pusztul el, megfelelő egészségi állapot mellett. A kontinentális klímán az erős téli hőingadozás súlyos rügy- és vesszőpusztulást okozhat. A hőigény figyelembevétele különösen fontos a honosítás alatt lévő fajtáknál, mert például a nagy hozamú, rendkívül jó minőségű termést adó ‘Meeker’ nem tűri a mi hideg teleinket. A málna fényigényes gyümölcsfaj, a megfelelő növekedéshez, virágzáshoz, gyümölcsfejlődéshez és gyümölcsminőséghez napfényre van szükség. A tápanyagban gazdag, jó víz-, tápanyag- és levegőgazdálkodású, gyengén savanyú erdei talajokat kedveli. A talaj pH-értéke 5,5 és 7,0 tartományban ingadozhat. Meszes és rossz vízgazdálkodású tala- jokon gyakori a vasklorózis. Magas vízállású területekre, mélyedésekbe ne telepítsük. Az ilyen területe- ken talajgombák, többek között a Phytophtora fajok fellépésére lehet számítani. A málna a vízigényes fajok közé sorolható. Sekélyen elhelyezkedő gyökérzete miatt az egyenletes el- oszlású, 800–1200 mm csapadékmennyiségű területeken termeszthető a legjobb eredménnyel. A tüskementes szederfajták fagyérzékenyek, így olyan területekre telepítsük, ahol a hőmérséklet -15 °C alá nem süllyed. A szeder viszonylag későn fejezi be vegetációját, ezért kritikusak lehetnek az erősebb október végi-november eleji fagyok. Kényszernyugalmi időszakban a felmelegedések, majd lehűlések szintén növelik a fagyveszélyt. A szeder fény- és hőigényét a védett, napsütöttebb délies tájolású domboldalak elégítik ki. Nagy tömegű hajtásrendszere miatt szélérzékeny gyümölcsfaj. Talajigénye a málnához hasonló, de kicsit toleránsabb a talaj kémhatásával szemben. Vízigényes gyümölcsfaj, öntözés nélkül csak 700-800 mm-t meghaladó évi csapadékmennyiség mellett termeszthető. A fajtahasználat alakulása A piros málna termesztésével mindenütt a világon találkozhatunk. A kétszer termő, másnéven sarjon termő málnák (primocane) termesztésbe vonása az egyébként nagyon hideg telű vidékeken is lehetővé teszi a termesztést. Anglia a Malling-sorozat fajtáival (pl. ‘M. Exploit’) és az őszi málnákkal, mint az ‘Autumn Bliss’ stb.), Skócia a Glen-sorozattal (G. Clova’ stb.) járult hozzá a nemzetközi fajtaválaszték bővítéséhez. Eredmé- nyes nemesítés folyik még Svájcban (pl. ‘Zefa’, ‘Rumiloba’). Lengyelország ‘Polana’ nevű kétszer termő fajtájával, Jugoszlávia ‘Podgorina’ és egyéb fajtáival szintén eredményes. Európán kívül élénk nemesí- tés folyik az amerikai kontinensen több helyen, fajtáik közül megemlíthető a ‘Willamette’ (USA) és a ‘Comox’ (Kanada). Hazánkban először a ‘Nagymarosi’ fajta termesztése volt az uralkodó, ezt a ‘Malling Promise’, majd a ‘Malling Exploit’ váltotta fel. Ez utóbbi az ültetvények több mint 90%-át foglalta el a nyolcvanas években. A hazai nemesítés és honosítás eredményeként új fajták kerültek köztermesztésbe, amelyek közül a ‘Fertődi zamatos’ a kilencvenes évek végére 60%-os részesedést ért el a szaporításban. A kilencvenes évektől megsokszorozódott az új fajták behozatala, melyet kiegészítenek a hazánkban előállított, ígére- tesnek tűnő újabb fajták, fajtajelöltek. A tüskementes amerikai szederfajták közül az Európában is elterjedt ’Thornfree’, ’Dirksen Thornless’, ’Hull Thornless’ fajták említhetők meg. Az USA-ban már merev szárú, tüskétlen szederfajtákat (pl. ’Navaha’, ’Arapaho’) is előállítottak. A hazai szedertermesztésben az új fajták ellenére még mindig a ’Thornfree’ játszik vezető szerepet. A szedermálna fajták az árutermesztésben kevésbé jelentősek. Fajtaajánlat A hazánkban jelentősebb szeszipari célra is alkalmas államilag elismert ill. perspektívikus málna és szederfajták bemutatása betűrendben történik, s a közölt leírások főként Dénes in Tóth (1997 és Kollányi in Soltész (1998) szakirodalmi munkáira alapozódnak. málna_érés.png Pálinkakészítésre leginkább javasolható málna- és szederfajták érési ideje (Tóth, 2009) Egyszer termő málnafajták Fertődi zamatos Származás és elterjedés. A Fertődi GYKFI Kft. jogelődjében állították elő. Jelenlegi 60–70%-os részesedését a hazai málnatermesztésben a jövőben is meg fogja tartani Idény és típus. Középkései érésű, júni- us végén kezd érni. Kemény húsa friss fogyasztásra kiváló, de jó gurulós kiho- zatala miatt mélyhűtésre, sötét színe miatt konzervipari felhasználásra, üdítő- ital- és szeszgyártásra is nagyon jól használható. Gyümölcs és áruérték. Gyümölcse középnagy, gömbölyded, fényes sötét- piros színű, kemény húsállományú. Színét és húsállományát az érés folya- mán sokáig megtartja. Részterméskéi jól tapadnak egymáshoz, szétmorzso- lódásra nem hajlamos. A vacokkúpról könnyen leválasztható, szedés közben nem sérül. Mélyhűtött gyümölcse felen- gedés után is megtartja alakját, tetszetős mélypiros színét. Fertődi zamatos (Fotó: Papp János) Hajtásrendszer. Erős növekedésű, bőséges sarjtermelő, hosszú sarjakat fejlesztő fajta. Termőképesség. Rendszeresen és bőven terem. Agro- és fitotechnikai igény. Hosszú sarjakat nevel, melyek a hazai hideg teleket jól tűrik. Termővesszői elhajlóak, termesztéséhez támrendszert igényel, gépi betakarításra alkalmas. Ellenállóképesség. Nem fogékony a vesszőfoltosságot okozó kórokozókra, ezért a rügyek a vessző egész hosszában kihajtanak. Ez magyarázza rendszeres, bő hozamát. Malling Exploit Származás és elterjedés. Angliában állí- tották elő. Hazánkban a nyolcvanas években részaránya a szaporításban elérte a 95%-ot. Nyugat Európában is vezető szerepet játszott ebben az idő- szakban. Jentősége napjainkban csök- ken. Idény és típus. Korai érési idejű, június harmadik dekádjától július végéig szüre- telhető. Friss fogyasztásra való értékesí- tésre és mélyhűtésre kevésbé, nagy tö- megű termése miatt elsősorban konzerv- ipari felhasználásra alkalmas. Alacsony színanyag-tartalma miatt a léüzemek sem igazán kedvelik. Szeszipari felhasználás- ra javasolt fajta. Malling Exploit (Fotó: Papp János) Gyümölcs és áruérték. Gyümölcse nagyméretű, világospiros színű, a vacokkúpról könnyen leválasztható. Húsa közepes konzisztenciájú, ezért a hosszú szállítást nem bírja. Termőhelyi fagyasztás esetén gurulós kihozatala megfelelő. Hajtásrendszer. Erős növekedésű, bőséges sarjhozamú. Termőképesség. Kedvező tápanyag- és vízellátottság mellett nagyon nagy terméshozamra képes. Nagyméretű gyümölcse miatt szürete igen hatékony, ezért válhatott a magyar termesztésben is egyed- uralkodóvá. Agro- és fitotechnikai igény. Hosszú sarjai miatt támberendezés mellett termeszthető. Gyorsan puhuló gyümölcse gyakori szedést igényel. Ellenállóképesség. A vesszőt károsító betegségekre (Dydimella, Btrytis, Leptospaeria) fogékony. Re- zisztens a lisztharmattal és az elzinoés vesszőfoltossággal szemben. Mélynyugalma rövid, így a tél végi felmelegedést követő fagyok a vesszőt károsíthatják. Nagymarosi Származás és elterjedés. Régen termesztésben lévő magyar tájfajta. A nagy-gyümölcsű Malling sorozat hazánkba kerülése előtt az összes termőterület 80– 85%-át foglalta el, ma már teljesen kiszorult a terme- lésből. Kiváló íze miatt azonban a házikertekben lenne helye. Idény és típus. Középkorai, minden célra – friss fo- gyasztás, konzerv- és hűtőipar – kiválóan alkalmas. Íz és zamatanyagai miatt pálinkakészítésre javasolt fajta. Gyümölcs és áruérték. Gömbölyded, kicsi vagy kö- zepes méretű termésének átlagsúlya 1,9-2,2 g. Világospiros színű, nagyon finom "málna-ízű", ke- Nagymarosi (Fotó: Papp János) mény húsú. Fenti tulajdonságai miatt kiváló hűtőipari alapanyag lenne, de kisméretű gyümölcse miatt rossz a betakarítás hatékonysága. Hajtásrendszer. Könnyen sarjadzó, középerős növekedésű. Vékony vesszői mereven felállóak, erősen tüskézettek. Termőképesség. Ökológiai érzékenysége miatt a Dunakanyarban közepes, vagy jó, míg a Nyugat Du- nántúlon gyenge terméshozamra képes. Ellenállóképesség. A vesszőt károsító betegségekre közepesen fogékony. Octavia Származás és elterjedés. Angliában nemesített ígéretes fajtaújdonság, feltehetően a késői fajtacsoport egyik legkedveltebb fajtája lesz. Idény és típus. A Tulameen fajtához képest jó egy héttel később érik, au- gusztus elejére tehető az éréskezdete. Késői érési idejével kitölti az egyszertermő fajták késő nyári és a kétszertermő fajták őszi értékesítési szezonja közötti űrt. Friss fogyasztásra és valamennyi feldolgozóipari célra alkalmas. Aromaanyagai miatt pálinka- készítésre kiváló fajta. Gyümölcs és áruérték. A gyümölcse, nagy méretű, igen aromás, kiváló ízű. Kiemelendő nagy gyümölcs- húskeménysége és kiváló tárolhatósá- ga. Kiváló áruértékű fajta. Octavia (Forrás: www.chrisbowers.co.uk) Hajtásrendszer. Állománya középerős növekedésű, könnyen szedhető, csak enyhén tüskézett. Ellenállóképesség. Phytophtora-ra enyhén érzékeny, ettől eltekintve jó ellenállóképességű fajta, a nagy málnalevéltetűre, Botrytis-re, illetve Leptoshaeria-s vesszőbetegségre rezisztens. Tulameen Származás és elterjedés. Kanadában állították elő. Magyar- országon 2002 óta államilag elismert fajta. Idény és típus. Középkésői-késői érésű málnafajta, friss fogyasztásra, hűtő és szeszipari célra javasolható. Gyümölcs és áruérték. Bogyója nagyméretű, megnyúlt kúp alakú, középpiros színű, csillogó, igen tetszetős és kiváló ízű. A gyümölcshús kemény, emiatt a termés jól szállítható és tárolható. Késői érésű, érés kezdete július utolsó hete, érési ideje hosszú, sokáig szüretelhető. Hajtásrendszer. Vesszői erőteljes növekedésűek, enyhén fagyérzékenyek. Közepes sarjmennyiséget képez. A termő- részek igen hosszúak, kevésbé stabilak. Termőképesség. igen bőtermő, nagy hozamú málna fajta Ellenállóképesség. Vesszőbetegségekre és Botrytisre igen fogékony. Phytophtora-ra közepesen érzékeny. Tulemeen (Forrás: www.palesitsfaiskola.hu Kétszer termő málnafajták Autumn Bliss (Syn.: Blissy) Származás és elterjedés. Angliában állították elő. Árugyümöl- csös létesítésére és házikerti telepítésre egyaránt javasolható. Az eddigi honosítói kísérletek alapján a hazai klímához legjob- ban alkalmazkodó, legértékesebb árutulajdonságokkal rendel- kező fajta. Idény és típus. Korai éréskezdetű. A nyári és őszi termése ösz- szefolyik, nem különíthető el egymástól. Friss gyümölcsként kiváló, de koncentrált, nagy mennyiségű termése gazdaságos- sá teszi az őszi termés mélyhűtésre és szeszipari célra való hasznosítását is. Gyümölcs és áruérték. Nagyméretű, másodtermésének átlagsú- lya 3,8 g, sötétpiros színű, tompakúp alakú, hosszúsága és szélessége azonos, közepesen fényes, kemény húsú. Könnyen leválik a vacokkúpról, ezért rendszeresen szedni kell. Jól szál- lítható, polcon való eltarthatósága is jó. Aromaanyagokban közepesen gazdag. Autumn Bliss (Fotó: Papp János) Hajtásrendszer. Középerős vagy erős növekedésű, sarjainak száma – a tápanyag-ellátottságtól is füg- gően – közepes vagy sok. Vesszője merev, közepes vagy rövid, a nagy termés miatt földre hajló, támrendszert igényel. Termőképesség. A nyári fajták mögött valamivel elmarad, de őszi- vagy másodtermése nagyon bősé- ges. Másodtermés-képzési periódusa hosszú. Agro- és fitotechnikai igény. Őszi termesztés esetén a hagyományos málnáktól eltérően speciális műve- lésmódot és agrotechnikát igényel. Metszése késő ősszel – a szüret befejezése után – tarra vágásból áll. Ilyenkor kell a tápanyag-utánpótlást is elvégezni. Ellenállóképesség. Rezisztens a mozaikvírussal (RMD) szemben, de a bokrostörpülés vírusra (RBDV) fogékony. Fertődi kétszertermő Származás és elterjedés. A Fertődi Kutatóban állították elő a 'Cayuga' x 'ST. Walfried' fajták keresztezésével. 1994- ben kapott állami elismerést, elterjedése nem jelentős. Házikerti telepítésre javasolható kettős érési idejű málna- fajta. Idény és típus. Nyári termését korán kezdi érlelni, őszi termése középkései. Elsősorban friss fogyasztásra java- solt, mélyhűtött bírálatokon gyengén szerepelt. Íz és za- matanyagai miatt pálinkakészítésre javasolható. Gyümölcs és áruérték. Gyümölcse kicsi, vagy közepes méretű, 2,4 g átlagsúlyú, sötétpiros színű, gyengén fényes, tompakúp alakú, hosszabb, mint széles, közepesen ke- mény. Értéke nyári termésének koraisága, kellemes íze, illetve gazdaságilag értékelhető mennyiségű másodtermé- se. Száraz viszonyok között a vacokkúpról nehezen vá- lasztható le, ez rontja a betakarítás hatékonyságát és az áru minőségét. Hajtásrendszer. Kevés sarjat nevelő, közepes növekedési erélyű fajta. Termővesszője közepesen hosszú, elhajló, Fertődi kétszertermő (Fotó: Papp János) ezért támrendszert igényel. Termőképesség. Közepes termőképességű. Fakultatív kétszertermő fajtának tekinthetjük, mert a popu- lációból korai bőséges nyári termése miatt emelték ki. Őszi termése elmarad a nyári mögött, érése ké- sőn fejeződik be, ilyenkor a csapadékos időjárás miatt gyakran fertőződik Botrytis-sel. Ellenállóképesség. Vesszője a gombás betegségekre fogékony. Golden Bliss Származás és elterjedés. Angliában állították elő (1994). Magyarországon 2000 óta államilag elis- mert fajta. Idény és típus. Június végétől szeptember végéig érik. Friss fogyasztásra és feldolgozásra egyaránt javasolható. Gyümölcs és áruérték. Gyümölcsei nagyméretűek, tompa kúp alakúak, közepesen szilárdak, tetsze- tős sárga színükkel friss piacon kuriózumnak számítanak. Hajtásrendszer. Jó sarjtermő képességű, sarja világoszöld színű, hamvas. Termőképesség. Jó termőképességű fajta. Golden Bliss (Fotó: Tóth Magdolna) SZEDER Thornfree Származás és elterjedés. Az Egyesült Álla- mokban állították elő. Késői érési ideje ellenére továbbra is vezető szerepet fog játszani sze- dertermesztésünkben, ha korán felmelegedő, védett fekvésben telepítjük, és a fürtjén képző- dött összes bogyót be tudja érlelni. Idény és típus. Középkései érésű, nagyon hosszú betakarítási szezonú fajta. Augusztus elejétől szeptember közepéig-végéig érik. Szü- retét a kedvezőtlen őszi időjárás miatt kell befe- jezni, amikor a lehűlés leállítja az érési folya- matokat. Friss fogyasztásra, konzerv-, hűtő- és szeszipar számára egyaránt javasolható. Gyümölcs és áruérték. Középagy–nagy, 4,6 g átlagsúlyú gyümölcse ovális, sötétfekete színű, kemény húsú, fényes, lédús, aromában gaz- dag. Thornfree (Fotó: Papp János) Hajtásrendszer. Erős növekedésű. Félig felálló, kúszó növekedésű, örökletesen tüskementes. Tősarjai- nak száma kevés, ezek vastagok, hosszúak. Oldalhajtásokat inkább a sarj alsó részén képez, az ezen képződött rügyek termékenysége megegyezik az elsőrendű hajtáson lévőkkel. Termőképesség. Nagyon bőtermő. Rengeteg gyümölcsöt képez közepesen hosszú fürtjén, bár ezeknek 10–40%-át évjárattól függően nem tudja beérlelni. Agro- és fitotechnikai igény. A szőlőhöz hasonlóan nagyon erős támrendszert igényel a nagy vegetatív tömeg és a hektáronkénti 10–15 tonna gyümölcs megtartásához. A sarjak és a termővesszők szétvá- lasztása előnyös a betakarítás és a metszés megkönnyítése érdekében. Sarjait 80–100 cm hosszúság elérésekor feltétlenül kötözni kell, mert a szél könnyen kitöri azokat. Ellenállóképesség. A szederrozsdára fogékony, párás időben a Botrytis súlyos kárt okoz a gyümölcsén. Hideg teleken vesszői károsodhatnak. FEKETE BODZA A fekete bodzát virágai és termései gyógyító hatása miatt már az ókori görögök is gyűjtötték. Mára a fekete bodza az egyik legjelentősebb bogyós gyümölcsfajunkká vált. Köszönhető ez a viszonylag ala- csony ültetvénylétesítési, ápolási és betakarítási költségeknek, a kiváló termőképességű és gyümölcs- minőségű fajtáknak, valamint a kedvező értékesítési lehetőségeknek. Az USA-ban évente 45–55 ezer tonna gyümölcsöt szüretelnek. Európában 35–40 e. t. gyümölcsöt dol- goznak fel, és ennek csak a fele származik európai ültetvényekből. A kelet-európai államokban jelentős mennyiségben gyűjtött bodza mellett a piacon kínai és chilei ültetvényekből származó termések is meg- jelentek. Európában legnagyobb ültetvényfelületek Magyarországon, Ausztriában, Németország keleti tartományaiban, Olaszországban, Portugáliában és Dániában találhatók. Ausztriában az 1100 ha-os termőfelülettel az alma után a második legjelentősebb gyümölcsfaj a bodza. A közel 2000 ha-os ma- gyarországi ültetvényfelületről az elmúlt három évben évente 8-9 ezer tonna gyümölcsöt takarítottak be. A fekete bodza termesztése felfutóban van Romániában és Lengyelországban is. Beltartalmi értékek és felhasználási lehetőségek A fekete bodza termésének energiatartalma alacsony 286 (KJ); 68 (kcal), rosttartalma magas (6,5 g/100 g). A gyümölcsökben 7–12 g/100 g szénhidrát és 1,2–1,9 g/100 g összes sav mérhető. C-vitamin tar- talma (130–180 mg/100 g) megközelíti a citrusfélék és a feketeribiszke értékét. Az ásványi anyagok közül jelentős mennyiségben tartalmaz foszfort, káliumot, kalciumot, magnéziumot és nátriumot. Sza- bad aminosav-tartalma is jelentős (5–8 g/l), amelynek 40–50%-a esszenciális. Színanyagát antocianin komponensek alakítják, melyek mennyisége az árufajták gyümölcseiben 400 és 1100 mg/100 g között mérhető. A vizsgálatok megállapították, hogy a színanyagok jelentős része (60%-a) a héjban található. A fekete bodza termése nyersen nem fogyasztható. A fekete bodza termése akkor érett szedésre, ha részterméskéinek 95%-a bordósfeketére színeződött. A termés érése egy növényen és az álernyőn belül is egyenlőtlen lehet, így a szüret akár 2–3 hétig is eltarthat. A megfelelő gyümölcsminőség érde- kében legalább két menetben szüreteljünk. A termést szedhetjük ernyővel együtt vagy egy kis kocsány- résszel, közvetlenül a bogyók felett. Az érett bogyókat kocsány nélkül is lefejthetjük, de ez a jelentős léelfolyás miatt nem a legjobb megoldás. A leszedett termések rosszul tárolhatók, így a szüret és a feldolgozás összehangolása fontos feladat. A betakarított gyümölcsök 16-18 oC-on 3–4 napig, 0–2 oC hőmérsékleten és 90–92%-os relatív páratartalmon maximum 25 napig tárolhatók. A -2 oC-ra hűtött bogyók (C-vitamin veszteség mellett) akár egy évig is eltarthatók. A természetes színezőanyagok iránti igény az utóbbi évtizedekben megnőtt, az érdeklődés a festőlevű gyümölcsfajok, így többek között a fekete bodza felé fordult. A fekete bodza terméséből nyert lilásvörös színű lé rendkívül jó színező képességű, a belőle készített színanyag-sűrítmény különféle gyümölcské- szítmények színezésére alkalmas, megfelelő színhatás eléréséhez nagyon kis mennyiség elegendő. A termésekből készített színanyag-sűrítményt szörpök, gyümölcslevek, gyümölcskrémek, üdítőitalok (és vörösborok) színjavítására használják. A termesztett bodzafajták gyümölcseinek közel 90%-át szín- anyag-sűrítményként hasznosítják. Táplálkozásbiológiai értéke miatt fizikai és szellemi erőnlétet helyre- állító (roboráló) szerként alkalmazzák. Az utóbbi években felfutóban van az üdítőital-gyártás is. A ter- mésekből készíthető még lekvár, szörp, édes must, körtével, szilvával kevert gyümölcsíz. A gyümölcsök aszalása és fagyasztása is lehetséges feldolgozási mód. A bogyókból pálinka és bor is előállítható. Nem szabad azonban elfeledni, hogy a fekete bodza éretlen bogyói és a zöld növényi részei mérgező anyagot, szambunigrint tartalmaznak, mely a cefrébe beoldódva rosszullétet, hányást okozhat. Ezért a gyümölcsök szárát, kocsányát és magját a cefrézés előtt el kell távolítani. A virágait, terméseit élelmiszeripari célra, valamint gyógynövényként hasznosítják, de egyre nagyobb jelentőségű kozmetikai termékekben való alkalmazása. A fekete bodza virágából áztatással muskotá- lyos ízű üdítő tea, vagy szörp készíthető. Kérgét a népi gyógyászatban szív- és vesebetegségek esetén használják. Fája szerszámnyélként is kedvelt. Gyümölcséből egykoron tintát készítettek. Kozmetikai termékekben, főként frissítő hatású bőrápoló krémekben gyakran használják a fekete bodza virágát. Génforrások és termesztéstörténet A Caprifoliaceae családba tartozó Sambucus nemzetségbe 25 faj tartozik. Ezek a fajok Európában, Amerikában és Ázsiában elterjedtek, de néhány faj Afrikában, vagy Ausztráliában is előfordul. A Sambucus nemzetség legelterjedtebb faja a fekete bodza (Sambucus nigra L.), melynek szelekciós nemesítésével Európában mintegy 40 éve foglalkoznak. Természetes előfordulása többnyire a lombos és ártéri erdőkben van, de erdők szélén, ligetekben, elhagyott területen is gyakori. Díszváltozatait ker- tekbe, parkokba gyakran ültetik. Évelő cserje, mely bokor vagy fa alakú, akár 6 m magasra is megnőhet. Levelei páratlanul szárnyasan összetettek, rendszerint 5 levélkéből állnak. Május–júniusban nyíló bog- ernyő virágzatában az apró, sárgásfehér virágok jellegzetes kellemes illatúak. Gyümölcse 5–8 mm át- mérőjű, gömbölyű, feketéslila, lilásvörös nedvű, csonthéjas bogyótermés. A részterméskék a fürtön belül egyenlőtlenül érnek. A fekete bodza világos gyümölcsű változata a Sambucus nigra L. var. albida. Lassú és gyenge növeke- désű. Szeptember végén érő, nagy, zöldessárga színű bogyóiból világos színű lé nyerhető, mely kiváló- an felhasználható különböző vegyes gyümölcskészítmények előállításához. A kanadai bodzából (Sambucus canadensis L.) származó fajtákat az USA-ban 1890 óta termesztik. A kanadai bodza 3–4 méter magas cserje, mely igen sok tősarjat képez. Levelei páratlanul szárnyasan összetettek, általában 7 levélkéből állnak. Virágai aprók, sárgásfehérek, június, júliusban nyílnak. Ter- mései sötétvörösek, 4–5 mm átmérőjűek, bogyónként 4 db magot tartalmaznak. A Sambucus racemosa L. (fürtös bodza) gyümölcseit gyűjtik és a háztartásokban sokféleképpen feldol- gozzák. Nemesített fajtái, fajtajelöltjei eddigi ismereteink szerint még nincsenek. A Sambucus racemosa L. és a Sambucus nigra L. díszváltozatainak termései nem fogyaszthatók Gyógynövényként használják az évelő lágyszárú gyalogbodzát (Sambucus ebulus L.), melynek augusz- tusban érő, a fekete bodzához hasonló termése, valamint gyökere a drog. Pomológiai jellemzők A fekete bodza virágai aprók, sárgásfehérek, jellegzetes kellemes illatúak. Az árufajták virágzatának tömege fajtára jellemző, értéke 10 és 30 g között van. Tea célú feldolgozásra a legalább 20 g virágzat- tömegű fajták értékesek (’Samdal’, ’Sampo’, ’Sambu’, ’Mammut’). A vadon termő bodza bogernyő virágzatban akár 1100 db virág is megtermékenyülhet, ezért a bogyók túlságosan aprók lesznek. A kultúrváltozatok álernyőin belül 250–800 db, 0,1–0,2 g tömegű bogyó fejlő- dik ki. Az ernyők tömege szintén fajtára jellemző, 70 és 200 g között változik. Virágzás- és termékenyülésbiológiai ismérvek A fekete bodza korán fakadó bogyós gyümölcsfajunk. A fekete bodza május–júniusban nyíló virágai nektárt nem termelnek, de számos pollenfogyasztó rovart vonzanak. A termékenyülés túlnyomórészt önmegporzással történik, amelyet azonban az időjárás jelentősen befolyásolhat. Az alacsony hőmér- séklet és a hosszantartó csapadékos időjárás éppúgy bogyóelrúgáshoz vezet, mint a magas hőmérsék- let és a levegő alacsony páratartalma. Így alakulnak ki az úgynevezett "madárkás" álernyők. A fajták virágzáskezdete között csak néhány nap eltérés tapasztalható. A fajták virágzástartama több- nyire 7–10 nap. A fajták többsége fajtatiszta ültetvényben is gazdaságosan termeszthető, de a vizs- gálatok és a tapasztalatok azt mutatják, hogy nagyobb termésmennyiség érdekében célszerű a fajtákat pollenadóval telepíteni. Különösen érvényes ez a ’Weihenstephan’ fajtára és a ’Haidegg klónokra’. A pollenadó egyenletes elosztása javasolt 3–5%-os arányban. Termőhelyi igény A fekete bodza hazánkban őshonos, jól alkalmazkodik a hazai ökológiai viszonyokhoz. A talajjal és klimatikus tényezőkkel szemben nem különösen igényes, a szélsőséges talajok kivételével mindenhol termeszthető. A növények megfelelő fejlődésére és bőséges termésre azonban csak jó környezeti felté- telek mellett számíthatunk. Ültetvényt tápanyagokban gazdag, középkötött, jó vízgazdálkodású talajokon létesítsünk. A kissé me- szes, enyhén savanyú, vagy magasabb sótartalmú talajokat a bodza tolerálja. Termesztésre a napos, de nem száraz, szélvédett területek a legalkalmasabbak. Évi 700 mm csapadék mellett fejlődik jól. Vízigénye a gyümölcsfejlődés közepén (júliusban) ugrásszerűen megnő. A megfelelő növekedés és bőséges terméshozás érdekében gondoskodni kell a szakszerű tápanyag-utánpótlásról és az öntözésről. Sekélyen elhelyezkedő gyökérzete levegőigényes, a magas talajvízszintet és a rövid ideig tartó vízborí- tást sem viseli el. Pangó vizes területeken pár nap alatt akár 30%-os tőpusztulás következhet be. Tartós légköri aszály hatására levele sárgul, lehull, a termés rosszul köt, kényszeréretté válik. Fényigényes növény, melyet a sor és tőtávolság megállapításánál, a koronaforma kialakításánál és fenntartásánál nem szabad figyelmen kívül hagyni. Sűrű koronában a termések színeződése kedvezőt- len és elhúzódó. A fekete bodza a téli és a tavaszi fagyokra nem érzékeny. Erős téli lehűlések esetén fagykárok kelet- kezhetnek, melyet baktériumos rothadás követhet. Termésbiztonságát a késő tavaszi fagyok nem ve- szélyeztetik a késői (május vége–június eleje) virágzás miatt. A fajtahasználat alakulása A fekete bodza nagyon jó példa arra, hogyan válik viszonylag rövid idő alatt egy vad növény kultúrfajjá. A fekete bodza termesztésbe vonását először az USA-ban Ohióban kezdték meg a múlt század végén. Az első fajták az ott honos kanadai bodzából (Sambucus canadensis L.) származtak (‘Adams 1’, ‘Adams 2’, ‘Johns’, ‘Scotia’, ‘York’, ‘Kent’, ‘Nova’, ’Maxima’, ’Superb’, ‘Victoria’). Dániában végzett ter- mesztési kísérletekben azonban elmaradtak az európai fajtáktól, hiszen sem a gyümölcsminőségük, sem a termőképességük nem éri el azokét. Bogyóik kevesebb színanyagot tartalmaznak, fás részeik törékenyebbek. A kedvezőtlen tulajdonságok kiküszöbölése érdekében keresztezéseket végeznek, melyhez szülőpartnerként Sambucus canadensis L., Sambucus nigra L. és Sambucus coerulea Raf. fajokat használnak. Európában az ötvenes évek végén Dániában 1954-ben indították el a nagy gyümölcsű, kedvező beltartalmi értékű, savas, illetve édes ízű fekete bodzafajták nemesítését. Legrégebbi időktől fogva az ‘Allesoe’, ’Korsör’ és a ‘Hamburg’ (Syn.: ‘Schwarzer Diamant’) fajták termeszthetők. Az 1977 óta telepít- hető ‘Sambu’ fajta, melynek termései erőteljes bodza ízűek, erősen színező levűek, de termőképessége csak közepes. 1989-ben kapott állami elismerést a ‘Sampo’, ‘Samdal’ és ‘Samyl’. A gyenge növekedésű ‘Samidan’ fajtát házikerti termesztésre javasolják. E fajták termőképessége 50–80%-kal magasabb a ‘Sambu’ fajtáénál. A nemesítői munka eredményeként a közelmúltban a középérésű ’Samocco’ és a ’Gentofte’ került elismerésre. Jelenleg a fajták ill. fajtajelöltek virágainak beltartalmi értékeit vizsgálják a kozmetika-, és élelmiszeriparban történő hasznosítás céljából. Ausztriában 1957-ben kezdődött a nemesítő munka, melynek célja nemcsak új fajták előállítása, hanem a megfelelő termesztési technológia kidolgozása is volt. Ausztriában nemesítették a ‘Donau’, a szinte egész Európában ismert ‘Haschberg’ és a ’Pregarten’ fajtákat. Jelenleg a ’Haidegg 13, 14, 17 és 25’ klónok és a ’Rubin’ fajtajelölt értékelése folyik. Németországból származnak a ’Weihenstephan’, ’Bergmann’, ’Mammut’ és a ’Riese aus Vossloch’ faj- ták. Az új fajták előállítása mellett összehasonlító kísérletekben fajtaértékeléssel is foglalkoznak. Fő kutatási területük a fajták virágzási és érési idejének meghatározása, az optimális szüreti időpont meg- állapítása, színanyag-tartalom vizsgálata, termőképesség és betegség-ellenállóság értékelése. Termesztési kísérletekben szerepel a svájci ‘Franzi’ nevű fajta. A finn nemesítői munka eredménye az ’Alv’ és a középérésű ’Finn Sam’ fajta. Szlovákiába állami elismerést kapott a ’Samba’, ’Dema’ és a ’Bohatka’ fajta. Hazánkban a Fertődi Gyümölcskutató és Fejlesztő Kft. jogelődjénél is felismerték, hogy igazán jó minő- ségű termék csak ültetvényekből származó gyümölcsökből készíthető. Ehhez megfelelő fajták, korszerű termesztési módszerek szükségesek. Porpáczy és Porpáczyné 1979-ben a Hanság Fertőújlak és Kis- tölgyfa között elterülő szakaszának erdősávjaiban kutatott fel és gyűjtött be festőbodza típusokat (’Fer- tődi 33’, ’Fertődi 479’, ’Fertődi 480’, ’Fertődi 481’). Munkájukat Kollányi László és Kollányi Gábor folytat- ta. Az általuk értékelt klónok közül a ’K3’-as tűnik ki koraiságával és termőképességével. A fekete bodza fajták érési ideje augusztus közepétől szeptember közepéig tart. Bodzafajták érési ideje (Tóth, 2009) Korai (aug. 1-2 hete) Középkorai (aug. 4 hete-szept. első hete) Középkései (szept. 1-2 hete) Sambu, Sampo, Samyl Haidegg 13, 25, 17, és 14 klónok, Pregarten, Korsör, Riese aus Vossloch ’Haschberg’; ’Bergmann’, ’Weihenstephan’. Magyarországon a ’Haschberg’ fajta került eddig az államilag elismert fajták jegyzékébe, árufajtaként, ültevényeinkben gyakorlatilag csak ezt a fajtát termesztik. A külföldi fajták és hazai szelekciók (Fertődi klónok) közül a korai érésűek az értékesek, ugyanis e fajtákkal előzhetjük meg a piacon a nyugati, észak-nyugati országokat. Haschberg Származás és elterjedés. Ausztriá- ból származik, 1965 óta telepíthető. Magyarországon 1998 óta államilag elismert árufajta. Idény és típus. Augusztus végén, szeptember elején érik. Színanyag- sűrítmény készítésére a legalkal- masabb fajta. Gyümölcs és áruérték. Álernyői nagyok, csüngőek, amelyeket két menetben célszerű betakarítani. Bogyói kicsik, kékesfeketék, matt fényűek, illatosak és zamatosak. A bogyók leve nagyon sötét színű. 10 db ernyő tömege: 1,1 kg. 100 db bogyó tömege: 10,7 g. Hajtásrendszer. Bokor alkatú, kom- pakt, legfeljebb 3 m magasra nő. Erős növekedésű. Nagyszámú, körülbelül 2 m hosszú hajtást nevel. Május végén, június elején kezd virágozni. Virágai kicsik, fehéres- sárgák, illatosak. Öntermékeny. Haschberg (Fotó: Kovács Szilvia) Termőképesség. Korán termőre fordul, bőven és rendszeresen terem. A fajta hibája, hogy az ernyőn belül a bogyók nem egyszerre érnek. Öntermékeny. Németországi termesztési tapasztalatok és Porpáczy vizsgálatai azonban azt mutatják, hogy jobb terméskötődés érhető el, ha az ültetvénybe por- zófajtát is telepítünk. Ellenállóképesség: A németországi tapasztalatok szerint kolletotrichumos kocsánybénulásra igen fogé- kony. Jelentős levéltetű kártétellel is számolnunk kell. KÜLÖNLEGES GYÜMÖLCSFAJOK Míg az emberi fogyasztásra alkalmas vadontermő fajok gyümölcseinek gyűjtése ősidőkre, termesztésük viszonylag rövid időre tekint vissza. Napjainkban e fajok nemesített változatainak termesztésbe vonásá- ra fokozott igény mutatkozik, ezért sok faj esetében széleskörű nemesítő munka kezdődött. Különleges gyümölcsfajok név alatt tárgyaljuk azokat a kultúrába vonható gyümölcsöket, amelyek a gyümölcsfajta- választék bővítését és új élelmiszeripari termékek fejlesztését teszik lehetővé. E gyümölcsfajok ter- mesztésbe vonását egyelőre nehezíti a rendelkezésre álló szűk fajtaválaszték és a termesztéstechnoló- gia kidolgozatlansága. A vadontermő gyümölcsök begyűjtése nehéz, mivel általában nehéz terepviszo- nyokkal, a szállításnál nagy távolságokkal és jelentős törődési veszteséggel kell számolni. A különleges gyümölcsfajok friss fogyasztásra jórészt nem alkalmasak, elsősorban a feldolgozóipar nyersanyagai. A termesztés, illetve a begyűjtés nehézségei, továbbá az alacsony alkoholkihozatali százalék következté- ben a különleges gyümölcsfajokból készült párlatok kiemelt áron értékesíthetők. A hazai termesztésben egyre nagyobb teret hódító különleges gyümölcsfajok a csipkerózsa (50 ha), homoktövis (30 ha), feketeberkenye (8 ha), és az áfonya (5 ha). Mára a fekete bodzát a termesztésben való részaránya és ipari feldolgozásának volumene miatt méltán sorolhatjuk a bogyósgyümölcsök közé, bár alig néhány évtizeddel ezelőtt még a legjelentősebb különleges gyümölcsfajunk volt. Jelen fejezetünk megírásához a Tóth (1997, 2001) és Soltész (1998) által szerkesztett pomológiai könyvekben Kovács Szilvia, Varga László, Végvári György és Porpáczy Aladár munkáira támaszkod- tunk. Beltartalmi értékek és felhasználási lehetőségek A RÓZSA (Rosa rugosa, R. villosa, R. cinnamomea stb.) a legrégebben ter- mesztett különleges gyümölcsfajok egyi- ke. A vadon termő rózsafajok termését, a csipkebogyót már a kereszténység előtt gyógynövényként gyűjtötték, s kerti dísz- növényként több évszázada nemesítik. A csipkerózsát (Rosa canina L.) üzemsze- rűen elsősorban Bulgáriában termesztik. Más közép-európai államokban napjaink- ban is folyik a vad gyümölcs szervezett begyűjtése és felvásárlása. Hazánkban gyógyászati célokra (teakeverékek) évi 250 tonnát szárítanak, a konzervipar (szörp- és ízgyártás) további 500–700 tonnát dolgoz fel, de szeszipari célra is hasznosítják. Rosa rugosa (Fotó: Kovács Szilvia) A beltartalmi vizsgálatok igazolták gyógyhatását. A csipkebogyó gyümölcshúsa B-karotint, kis mennyi- ségben B1, B2, P, K, H és E vitaminokat, nyomokban flavonoidokat és antocianidokat, valamint cserző- anyagot tartalmaz. Jelentős C-vitamin tartalma fajtól és termőhelytől függ. A vad fajok gyümölcseiben 300–800 mg/100g, míg a termesztett fajtáknál ennél lényegesen több, akár 3000 mg/100g C-vitamint is tartalmaznak. Ásványianyag összetétele étrendileg kedvező hatású. Pektintartalma jelentős (3,5 g/100 g), 14 g cukrot, 5 g alma- és citromsavat és 4 g fehérjét is tartalmaz. Az aszmagokban sok pektin, 0,2– 0,3% illóolaj, 8% olaj, többféle vitamin, köztük E2-vitamin található. A HOMOKTÖVIS (Hippophaë rhamnoides L.) terméseit már az őskorban is gyűjtötték, élelmiszerként, gyógynövényként használták, termesztésbe vonása a XX. szá- zad elején kezdődött. Gyümölcshúsa táplálkozásbiológiai szem- pontból rendkívül értékes élelmiszer- alapanyag. Termése jelentős mennyiségben tartalmaz vitaminokat (C, B1, B2, B6, E, F), karotint, szerves savakat (alma-, citrom-, borostyánkősav), továbbá ásványi anyagokat (K, Ca, Mg, Fe). A fajták C-vitamin tartalma 160–340 mg/100g, azonban néhány, az Al- pokban élő vad változat terméseinek C- vitamin tartalma eléri a 400–1330 mg/100g- ot. A gyümölcshúsban és magvakban olajok is találhatók, amely baktericid hatása miatt keresett gyógyszer. A gyümölcs olajából a gyógyszeripar fájdalomcsillapítót, nőgyógyászati gyulladásgátlót, nehezen gyógyuló fekélyek kezelésére alkalmas kenőcsöket és sugárártalom elleni szereket készít. Egyoldalúan savas gyümölcse elsősorban feldolgo- zóipari nyersanyag, bár kissé fagyott gyümölcsét egyesek nyersen is fogyasztják. A gyümölcshúsból különleges zamatú gyümölcslé, dzsem, édes must, pálinka készíthető. Megszárítva müzlikbe is kitűnő. Hippophaë rhamnoides (Fotó: Tóth Magdolna) A SOM (Cornus mas L.) Magyarországon őshonos, terméseit már az ókorban gyűjtötték és fogyasztották. Hazánkban terméseit nem- csak gyűjtötték, hanem régi udvarházaink kertjeibe ültették is. Számos földrajzi név (Csíksomlyó, Somló hegy, Szársomlyó stb.) utal a som előfordulására. Legnagyobb számban a Csallóközben, a szatmári, somo- gyi, zalai, baranyai és erdélyi területeken fordul elő. Savanykás–édes, fanyar ízű termése sok vitamint, cukrokat (fruktózt és glükózt), vala- mint almasavat, pektint, illat- és festékanya- gokat tartalmaz. A napjainkban is főként gyűj- tésből származó gyümölcsök frissen és fel- dolgozva egyaránt fogyaszthatók. A fanyar, savanykás ízű félérett, kemény termések 10 napos tárolás után megpuhulnak, kellemes édes–savas íz és jellegzetes illatanyagok alakulnak ki. A húsos som a téli hónapokban fagyasztva vagy aszalványként fogyasztható. A somból kiváló ivólé, szörp, dzsem, gyü- mölcsíz, befőtt és párlat készíthető. Az éretlen gyümölcsöket borecetben vagy alkoholban áztatva az olajbogyóhoz hasonló kinézetű és állagú terméket kapunk. Leveleiből tea főzhető, míg magjából étolaj sajtolható. Kemény, rugalmas fájából kitűnő szerszámnyelet lehet készíteni. Cornus mas (Fotó: Tóth Magdolna) Az ÁFONYA (Vaccinium sp.) gyümölcsét ősidők óta gyűjtik. A fekete áfonya (V. myrtillus L.) és a vörös áfonya (V. vitis-idaea L.) hazánkban természetes körül- mények között is előfordul. Az áfonyagyümölcs festék- anyagokban, vitaminokban és ásványi sókban gazdag. László és Porpáczy eredményei alapján szárazanyagtartalma 13,75% ebből cukortartalma 6,97%, savtartalma 0,71%. Tartalmaz C-vitamint (16 mg%), B1-vitamint (0,02%), B2-vitamint (0,02%), valamint ásványianyagokat (Ca, P, Fe). Kellemes ízű bogyóit egyre több országban fogyaszt- ják frissen, fagyasztva és külön- féle feldolgozott termékek formá- jában. Jellegzetes ízű gyümölcseit a cukrászipar használja, de vadhúsok mellé kedvelt a gyorsfagyasz- tott áfonya, a dzsem és Erdély jellegzetes itala az áfonyapálinka. Vaccinium myrtillus (Forrás: http://nadjeeb.wordpress.com) A FEKETE BERKENYE (Aronia melanocarpa Elliot) Észak-Amerika keleti részén őshonos, hazánkban több mint száz éve jelent meg. A fekete berkenye gyümölcshéjénak antocianintartalma a többi gyümölcsfajhoz képest kiemelkedően magas, ezért a fel- dolgozóipar természetes élelmiszerszíne- zéknek használja, de különleges zamatú dzsemet, ivólevet, bort és pálinkát is készí- tenek belőle. A gyógyszeripar vérnyomás- szabályozó és idegbetegségek kezelésére alkalmas gyógyszer-alapanyagként hasz- nálja. Aronia melanocarpa (Fotó: Kovács Szilvia) A KÖKÉNY (Prunus spinosa L.) az egyik legrégebben gyűjtött vadgyümöl- csünk. A középkorban a kökényaszalvány adótételnek számított, ez is jelzi becses mivoltát. Hazánkban nem őshonos, de erdőkben, erdők szé- lén, homokpusztákon, bozótosokban, utak mentén igen gyakori. A kökény csonthéjas termése sok cser- anyagot, szerves savat, színanyagokat, cukrot, ásványi anyagokat, B1-, B2- vitamint tartalmaz. A gyümölcs C- vitamin tartalma 50 mg/100 g. Ma elsősorban gyógynövényként hasz- nálatos, virága, termése szolgáltatja a drogot. A dérrel “csípett” terméseiből lekvár, gyümölcslé, kökénybor, pálinka, likőr készíthető. A kökény természetes ételszínezéknek is használható. Magas savtartalma miatt kiválóan keverhető más gyümölcsökkel. Az élelmiszeripar számára magas pektin-, sav- valamint színanyag-tartalma miatt lehet jelentős. A feldol- gozást nehezíti a magas kőmagarány, valamint a gyümölcshús nehézkes leválaszthatósága a magról. A kőmag mérgező anyagot, kéksavat tartalmaz, ezért a feldolgozás során fokozottan ügyelni kell a mag sérülésmentes eltávolítására. Prunus spinosa (Fotó: Tóth Magdolna) A FEKETE ÉS A FEHÉR EPERFA (Morus sp.) a legrégebben termesztett kultúr- növényeink közé tartozik. Utak mentén, ta- nyák, falusi házak udvarán még ma is gyakran találkozhatunk velük. A Morus fajok termése karotint, rutint, kb. 7% cukrot (fruktózt és glükózt), szerves savat (alma- és citromsav), ásványi anyagokat, pek- tint tartalmaz. C-vitamin tartalma alacsony, 6– 20 mg/100 g. A fehér eperfa gyümölcsei nyersen csak fél- érett állapotban élvezhetők, ugyanis a teljesen érett terméságazatok íztelenek. A fekete eper- fa kellemes ízű gyümölcsei frissen és feldol- gozott formában is fogyaszthatók. A termés- ágazatokból zselé, szirup, lekvár, kandírozott gyümölcs, bor és pálinka is készíthető, ételszínezékként is használható. A fekete eperfa szirupot a népi gyógyászatban a száj, torok és a nyálkahártya gyulladásos megbetegedéseinek kezelésére használták. Morus nigra (Fotó: Kovács Szilvia) Néhány különleges gyümölcsfaj pomológiai sajátossága és ökológiai igénye (Tóth, 1997; Soltész, 1998) Faj Virág és termékenyülés Gyümölcs Ökológiai igény Termesztett fajták Csipkerózsa virágaik kétivarúak öntermékeny, de pollenedóval több termés virágzás: máj. v.-jún. v. gyümölcstömeg: 2,9-7,6g érés: augusztus - szeptember napos termőhely mészben gazdag, jó vízgazdálkodású, középkötött, közepes tápanyag-ellátottságú talaj Karpatia, Plovdiv 1 Nektar Homoktövis kétlaki növény (hím és nőivarú egyedeket kell telepíteni 9:1) szél beporozás virágzás: április v. május e. termése bogyó (benne kőmag) gyümölcstömeg: 70 g/100 bogyó érés: aug.– szept. fagytűrő (-50 °C) fénykedvelő növény laza, levegős, jó víz- gazdálkodású homok- talaj Csujszkaja, Jantarnaja, Obilnaja, Oranzsevaja Porzós: 40-61- 1876 Som virágzás: lombfakadás előtt, apró, sárga váltiva- rú virág termés: csonthéjas, hosszúkás, piros, ehető húsú, érés: aug. v.- okt. e. (elhúzódó érés) termőhellyel szemben nem túl igényes szárazságtűrő magyar tájfajták: Császlói, Szadai külföldi fajták: Cornello, Jolico, Devin Áfonya virágaik kétivarúak virágzási ideje május első dekádja termése bogyó átlagos bogyótö- meg 1,5-2,8g érés: VI. 21-VII. 31. 5-15 °C évi közép- hőmérséklet. csapadék 600 mm feletti (lágy öntözővíz) savanyú, 4,2-4,8 pH- értékű, laza tőzeg- vagy homoktalaj Bluecrop, Bluejay, Blueray, Tophat Feketeberkenye sátorvirágzat, a virágok kicsik, kétivarúak virágzás április 25-től, 15-20 napig tart a termés beéréséhez 88- 93 nap szükséges almatermésű, gömbölyű, néha megnyúlt, fényes, fekete hamvas viaszos átmérő: 7-15 mm tömeg: 1-1,6 g csapadékos, párás terület igen jó fagytűrő (-35 oC) enyhén savanyú vagy semleges talaj Rubina , Viking Kökény virágzás: márc.–ápr. lombfakadás előtt, illa- tos, fehér himnős virágok termés: csonthéjas hamvas, kék, nagy mag érés: szept. v.- okt. fagyot jól tűri termőhellyel szemben nem túl igényes Csak gyűjtésből származik Fekete és fehér eperfa virágzás: május virágaik kicsik, váltivarú- ak fekete eperfa: 1-3 cm-es gyümölcs fehér eperfa: 2,5 cm érés: jún. v. – aug. v. jó fagytűrő fény és melegigényes fehér eperfa: homo- kos talaj fekete eperfa mélyré- tegű, tápanyagokban gazdag talaj Nigrobacca (fekete termés- ágazatú) Kokuso 21 (fehér termés- ágazatú) FELHASZNÁLT IRODALOM Gyuró F. (szerk.) 1974. A gyümölcstermesztés alapjai. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. Hrotkó K. (szerk.) 2003. Cseresznye és meggy. Mezőgazda Kiadó. Budapest. 419 p. Mohácsy M., Porpáczy A., Kollányi L., Szilágyi K. 1965. Szamóca, málna, szeder. Mezőgaz- dasági Kiadó. Budapest. 179-285 p. Nyéki J. 1980. Gyümölcsfajták virágzásbiológiája és termékenyülése. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. Nyéki J., Soltész M. és Szabó Z. 2002. Fajtatársítás a gyümölcsültetvényekben. Mezőgazda Kiadó, Budapest. Panyik Gáborné 2006: Minőségi párlatkészítés. A minőségi párlatkészítés technológiája, a párlatok, pálinkák, minősítésének elsajátítása. Budapesti Corvnus Egyetem Élelmiszertudományi Kara és a Mezőgazda Kiadó, Budapest Papp J. 2003. A gyümölcsök termesztése. Mezőgazda Kiadó, Budapest. Papp J., Porpáczy A. 1999. Bogyósgyümölcsűek I. Szamóca, málna. Mezőgazda Kiadó, Bu- dapest. Pénzes B., Szalay L. (szerk.) 2003. Kajszi. Mezőgazda Kiadó. Budapest. 400 p. Rodler I. 2005. Új tápanyagtáblázat. Medicina Könyvkiadó Rt. Budapest. Soltész M. (szerk.) 1998. Gyümölcsfajta-ismeret és -használat. Mezőgazda Kiadó, Budapest. Surányi D. 2006. Szilva. Mezőgazda kiadó. Budapest. Timon B. 2000. Őszibarack. Negyedik, átdolgozott kiadás. Mezőgazda Kiadó. Budapest Tóth E., Surányi D. 1980. Szilva. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest. 423 p. Tóth M. (szerk.) 1997. Gyümölcsészet. Primom Kiadó, Nyíregyháza. Tóth M. (szerk.) 2001. Gyümölcsészet. Átdolgozott és bővített kiadás. Primom Kiadó. Nyír- egyháza. Tóth M. (szerk.) 2009. Gyümölcsfaj és fajtaismeret. Budapesti korvinus Egyetem Kertészet- tudományi Kar. Tóth M. (szerk.) 2013. Az alma. magyarország Kultúrflórája. 77. kötet. In print. Internetes hvatkozások: FAO adatbázis. www.fao.org. (2013. január 31.-i állapot)