Gyümölcsök

A pálinkatörvény előírása:

A pálinkatörvény szerint a valódi pálinkának hat feltételnek kell megfelelnie:

• 100%-ban gyümölcsből készült párlat, semmilyen adalékanyagot nem tartalmazhat (pl. mézet sem);
• kizárólag Magyarországon termett és termelt nemes és vadgyümölcs, illetve szőlőtörköly és aszú-szőlőtörköly lehet az alapanyaga (az importgyümölcs nem felel meg a kívánalmaknak);
• a gyümölcsöt, illetve törkölyt Magyarországon cefrézték, párolták, érlelték és palackozták;
• minimum 37,5% v/v alkoholfokos legyen (maximális kikötés nincs, vagyis lehet 50% feletti is);
• neve kizárólag pálinka alakban írható (palinca és egyéb névalakok nem felelnek meg az előírásnak);
• a pálinka nevet kizárólag Magyarország használhatja (valamint négy osztrák tartomány jogosult a „barackpálinka” név használatára).

Alapanyag szerint:

1. Nyers növényi alapanyag
• Gyümölcs (gyümölcspárlatok, pl. szilvából szilvapálinka)
• Gabona (gabonapárlatok, pl. árpából whisky, ezzel foglalkozzanak az angolok...)
• Egyéb növény (pl. kék agavéból tequila, burgonyából, kukoricából „tisztaszeszt”, majd abból szeszes italt gyárt a szeszipar)
2. Borászati termék, melléktermék
• Bor (borpárlat)
• Seprő
• Kékalj
• Törköly (törkölypálinka)
3. Etilalkohol (szeszes ital néven kerülhet csak forgalomba)

( Amennyiben az olvasó szeretné a lenti Nyersanyagismeret PDF file-t megkapni az kérem hívjon fel és átküldöm neki: 30-870-9499)

1.1. Almatermésűek

Alma: a szedési és fogyasztási érettség ennél a gyümölcsnél áll(hat) a legtávolabb egymástól. Fogyasztásra érett gyümölcsöt cefrézzünk. Tapasztalat: a nyári érésű almákból finomabb párlat készíthető. Cefréje „összeesik”, magas pektin tartalma miatt, sok lehet benne a „kozmaolaj”és metilalkohol!

Már a 19. századból vannak adatok alma pálinka készítéséről, de nagyobb mennyiség előállítása csak a 20. századtól indult meg. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye a leghíresebb almapálinkájáról, ezen a területen ugyanis nincs jelentős bortermelés, viszont alma- és szilvaültetvények nagy számban találhatók.A nagyarányú telepítések következtében ma az alma a gyümölcsszeszipar legnagyobb mennyiségben feldolgozott nyersanyaga. Az almapálinka neutrális jellegû, enyhe almazamatú, kellemes ital. A hazai fogyasztók kevésbé kedvelik, ezért fõleg vegyespálinkába keverve értékesítik. Legnemesebb képviselõje a fõleg Franciaországban készített és fogyasztott Calvados. Kiváló minõsége miatt almakonyaknak is nevezik. Hozzá hasonló az amerikai Apple Jack.

Az almapálinkák közül a Szabolcsi almapálinka eredetvédett, amelyet hagyományos kisüsti lepárlással készítenek.

Pálinkakészítésre alkalmas almafajták: Mutsu, Starking, Jonatán, Jonagold, Golden, Red delicious, Idared, és persze egy halom elfeledett ősi fajta: pl: pogácsa, nyári piros, batul alma. Ez utóbbiak Vas megyében is különleges zamatot adnak a jó almapálinkának. aromatartó erjesztést igényel - vigyázva arra, nehogy savanyodás lépjen fel.

A jó arányban összeválogatott almafajtákból jó pálinkát lehet főzni. Ízvilágukra jellemző a savas üdítő íz. További jellemzőjük a bőlevűség, a fűszeres, zamatos jelleg. Pálinkafőzés szempontjából az őszi és téli fajták jelentősek.

Körte: u.a. mint az alma esetén, de savtartalma csekélyebb, melyet cefrézéskor pótolni kell!

A körte Kiskunhalas és környékének jellemző ízű és illatú pálinkája, amelynek alapanyaga a Kiffer körte, mely a környéken igen bő, rendszeres termést ad. Illata, zamata utóéréssel kiváló, de húzós, kövecses hússal és kevésbé tetszetős külsővel rendelkezik, ezért használják fel a pálinkafőzéshez. A Kiffer körte termesztése és a kisüsti pálinkafőzés immár százéves múltra tekint vissza. Elsősorban ünnepi asztalok megtisztelő itala.

Kiskunhalas környékén jellemzo párlat készül Kiffer körtébol. Kiváló illatát, ízét utóéréskor éri el, ezért, és kevésbé tetszetos külseje miatt használják pálinkakészítéséhez.

Más kedvelt fajtáink: Vilmoskörte, Clapp kedveltje, Boks kobak, Hardenpoint. A helyi fajták közül bármely régi körteváltozatból kiváló pálinka készül! Mivel magas pektintartalmú, így a cefréhez 20 % víz hozzáadása finomabb és gyorsabb erjedést eredményez kellő cukorfok mellett.

Pálinkafőzés szempontjából az őszi fajták a legjobbak. Legalkalmasabb fajta a Vilmoskörte, amelynek pálinkája hihetetlenül komplex, különleges illat- és ízvilágú.

Birs (alma): nagyon kemény húsú, feltárása nehéz: főzés és/vagy darálás után pektinbontó alkalmazása

A birs cefrézése alacsony cukor- és magas pektintartalma miatt különleges igényességgel vezet csak sikerhez. Leggyakoribb gyümölcsfajták: Bereczki, Konstantinápolyi,Vrana , Leskováci,  és más helyi változatok.

Használatos a birsalma és birskörte kifejezés, a gyümölcs formája hasonlíthat almára vagy körtére. A szorzetét kefével kell eltávolítani, a cefréje vízigényes és pektinbontó enzim nélkül szinte elképzelhetetlen a cefrézése. A Bereczki birs az egész világon ismert magyar fajta.

1.2. Csonthéjasok

Cseresznye: a későbbi érésűekből (június második felétől) kiváló párlat készíthető! Alacsony savtartalmát a cefrézéskor pótolni kell! Ha meggyel együtt cefrézzük ilyen gond nincs!

Cseresznyepálinka készítéséről viszonylag kevés adat maradt fent. A leghíresebb, történeti jellegű cseresznyepálinkát Kecskeméten főzték, méghozzá kőanyag edényekben, üveggel bélelt vasbeton tartályokban. Közel száz éves múltja van a Tisza vidéki cseresznye ültetvényeknek, ahol 77 fajta cseresznyét termelnek, melyekből kiváló minőségű párlatok készülnek. Jellemzõje a könnyû, jellegzetes aroma, melyet finom, keserûmandulára emlékeztetõ magzamat kísér. A kialakult szokásoknak megfelelõen a fogyasztók álralában színtelen alakban ismerik és keresik, ezért tárolása csak üvegbéléses cementtartályokban vagy belülrõl paraffinozott hordókban történhet. A cseresznyepálinkából házasítással különleges pálinkákat (Kirsch of Eger) készítenek és felhasználják likõrök ízesítéséhez is.

Leghíresebb cseresznyetermő, és pálinkakészítő vidéknek Kecskemét, valamint a Tisza vidéke (pl. Nagyköru) számít. Több mint 70 fajta cseresznyét ismerünk, ezek mindegyike alkalmas párlat készítésére.

Cseresznye: a későbbi érésűekből (június második felétől) kiváló párlat készíthető! Alacsony savtartalmát a cefrézéskor pótolni kell! Ha meggyel együtt cefrézzük ilyen gond nincs!

Jelentősebb fajtáink: Germesdorfi óriás, Szomolyai fekete, Badacsonyi óriás, feketecseresznye

Meggy: önállóan is kiváló párlatot ad (magas cukor és savtartalom)!

Meggypálinkáink közül az Újfehértói meggypálinka eredetvédett, amelyhez az Újfehértói fürtösmeggyet használják fel. Nagyon értékes gyümölcs, így cak ritkán jut cefrébe, pedig az aromája egyedülállóan finom. Figyeljünk arra, hogy csonthéjas, tehát magjait ne törjük meg a zúzásnál!

Egyéb meggyfajták: cigánymeggy, Pándy üvegmeggy.

Meggy: önállóan is kiváló párlatot ad (magas cukor és savtartalom)!

Kajszi- és őszibarack: alacsony savtartalmuk és illékony aromáik miatt fokozottan kell ügyelni a cefrézésükre,+ magjukat el kell távolítani, magas amigdalin tartalma miatt! Erjedés után le kell főzni!

A barack pálinkaaz egyik legismertebb pálinkaféle, fő termőterülete Bács-Kiskun megye, azon belül is Kecskemét és környéke. 19. század végén pusztító filoxéria járvány után felértékelődött a barack, és hatalmas kajszibarack ültetvényeket hoztak létre. Jellemzõ rá a finom, könnyú, mégis telt barackaroma és az ezt kiegészítõ enyhe, de határozottan érezhetõ magzamat. A pálinka harmónikus aromáját végül a hordós érlelés alakítja ki. Az érlelt pálinka színe halványsárgától sötétsárgáig változhat. A valódi barackpálinkát - a különleges, minõségi pálinkák készítésén kívül likõrök és koktélok ízesítésére használják.

Jelenleg a Gönczi barackpálinka, és a Kecskeméti barackpálinka eredetvédett.  A Gönczi barackpálinka, amely a gönczi magyar kajszibaracknak köszönheti különleges ízét, és illatát, jelentosen különbözik más régiók barackpálinkáitól. A Kecskeméti barackpálinka a Kecskemét környékérol származó kajsziból készül, megőrizve a gyümölcs illatát, ízét.

Pálinkakészítésre alkalmas fajták: Magyar kajszi, Gönci Magyar kajszi, Pannónia, Rózsa kajszi, Bergeron, valamint a félvad de ellenálló helyi fajták.

A vasi termőterületek az éghajlat melegedésével egyre inkább a kajszi igényeinek is megfelelnek, ugyanakkor figyelnünk kell a kajszi betegségérzékenységére: gutaütéses ág elhalás, a fa rostjaiba hatoló monillia, stb. Körültekintő termesztés mellett van értelme a kajszinak!
Pálinkát őszibarackból is lehet készíteni, de figyeljünk az aromatartó erjesztésre.

Kajszi- és őszibarack: alacsony savtartalmuk és illékony aromáik miatt fokozottan kell ügyelni a cefrézésükre,+ magjukat el kell távolítani, magas amigdalin tartalma miatt! Erjedés után le kell főzni!

Szilva: apró szemű, ősszel érő változata (Besztercei), kissé túlérett állapotban kiváló párlatot ad!

A legmagasabb kihozatalú gyümölcs, tájegységre jellemző fajtákkal.Nagy jelentőséggel bír a Vörös szilva, amiből Békés megyében főznek nagy mennyiségben pálinkát. A szamár-beregi részen a nép körében csak „nemtudom” szilvának emlegetett, páratlan aroma anyagú szilvafajtát használják.

Legfontosabb fajták: Boldogasszonyszilva, Besztercei szilva, Olasz kékszilva, ringlószilva, nemtudom szilva, vörös szilva, Rigószilva és a különféle jugoszláv fajták.

Már a 16-17. századból vannak írásos adatok a Kárpát-medencében őshonosan termő szilvából főzött pálinkáról. A szilva, ami az egyik legjellegzetesebb gyümölcs a Kárpát-medencében, kiválóan alkalmas pálinkafőzésre, mert nagy mennyiségben terem, magas a cukortartalma és feldolgozása is egyszerű. A Tisza és a Szamos vidékét kifejezetten a szilva hazájának nevezik. A szatmári szilvapálinka és a Tarpa elnevezés Európai Uniós védettséget élvez. Jellemzõ, határozott fûszeres aromával rendelkezik. A jó pálinka illata mégis könnyû, nem átható. Ízét a magzamat elõnyösen egészíti ki. A szilvapálinka hosszú érlelést kíván, mert az eközben kilakuló tölgyfaíz jól harmonizál a pálinka eredeti aromájával. Az érett pálinka hordótól eredõ színe sötétsárga vagy aranybarna. A szilvapálinkát likõrök ízesítésére is felhasználják. Koktélokban ízkiegészítõként szerepel.

Jelenleg két eredetvédett szilvapálinkával rendelkezünk, ez egyik a Szatmári szilvapálinka, amely évszázadok óta a Szatmár-Beregi táj híres itala. Készítésekor a szabályozásnak megfelelő arányban hagynak a cefrében magot, melyből mintegy 150 féle aromaanyag jut a pálinkába, megadva ezzel annak jellegzetes ízét. A másik ilyen híres szilvapálinkánk a Békési szilvapálinka, melyet a Körösök völgyében termesztett vörös szilvából készítenek.

Szűkebb környezetünk: Vas megye igen jó szilvatermő területekkel rendelkezik, bár a minőség a szélsőségessé váló időjárás függvénye mostanában.

Szilva: apró szemű, ősszel érő változata (Besztercei), kissé túlérett állapotban kiváló párlatot ad!

1.3. Bogyósok

Málna: nagyon „érzékeny” gyümölcs, aromái illékonyak, cukortartalma gyorsan csökken, a gyümölcs penészedésre hajlamos! Cefrézése, lefőzése nagy odafigyelést és gyakorlatot igényel!

Málna: nagyon „érzékeny” gyümölcs, aromái illékonyak, cukortartalma gyorsan csökken, a gyümölcs penészedésre hajlamos! Cefrézése, lefőzése nagy odafigyelést és gyakorlatot igényel!

Szőlő: a fürtöket bogyózni, zúzni kell! Irsai Olivér

Áfonya, bodza, boróka, berkenye, kökény, som, szeder: csak ínyenceknek. A bogyósokat általában jellegtelen szeszben áztatják, és utána főzik. Kitűnő aromát adnak.

Ribizli
Fekete ribizlibol, és piros ribizlibol készíthetik. Kellemes, fanyar illatú párlatot ad. A fekete ribizli íze kissé a gyógynövényekre hasonlít.

Eper (szeder a Dunántúlon)
A népi pálinkafozésben nagy hagyománya van. Vidéki házak udvarán gyakran megtalálható az eper(szeder)fa, melynek gyümölcse könnyen szüretelhető. ha valaki ponyvára rázza. A párlatnak azonban csak ritkán van eperillata. Pálinkájának illata és íze egyedi: aki nem ismeri az eredeti gyümölcsöt, könnyen azt hiheti, hogy a belőle készült párlat vodka jellegű.

Szeder
A hagyomány szerint a szederrel kezdodik a pálinkafőzési szezon, mert ez a gyümölcs nem áll el sokáig. Illata enyhén emlékeztet az eperre, de ízében tisztán felismerhető a szeder. Áfonya, bodza, boróka, berkenye, kökény, som, szeder: csak ínyenceknek. A bogyósokat általában jellegtelen szeszben áztatják, és utána főzik. Kitűnő aromát adnak.

 A népi pálinkafőzésben nagy múltja van a faeperből főzött pálinkának. A 19. század eleje óta a falusi házak és tanyák udvarára ültették az eperfát. A szüretelést könnyen megoldották, a fa alá egy ponyvát terítettek és ezután jól megrázták a fát. Főzésekor a környéket belengte a kellemes eperillat. Magának a pálinkának azonban csak enyhén, vagy egyáltalán nincs eper illata. 

1.4. Borok és azokból kinyert termékek

Szőlőbor: magas alkoholtartalma (9-12%) miatt lepárlásra igen alkalmas. Tapasztalat: 6-7 liter borból nyerünk 1 liter pálinkát (100l->20l). Fehér, savas, „könnyű” borokból jobb pálinka főzhető, mint a színes vagy fajtajelleges, édes borokból!

Ha (íz,illat) hibás bort párolunk le -> a borhiba a párlatban is megjelenhet (ecetes bor)

Bor:

A bort már régen használják pálinkafőzésre, az első párlat is borpárlat lehetett. A bort, mint alkoholtartalmú szeszt pálinkafőzés előtt már nem kell erjeszteni. Jó borban gazdag területen gyakori eljárás a borpárlatkészítés. Alkalmazott eljárás még a tömegborfelesleg lefőzése pálinkának.A bornak az első fejtése után visszamarat salakrésze, a borseprő is alkalmas pálinkafőzésre.

Seprő: csak frissen szabad lefőzni, míg az élesztő nem kezd el rothadni. Mivel könnyen „felhabzik”, ezért óvatosan kell főzni. A párlatot 50° alá soha ne hígítsuk, mert opálos lesz! [kénessav + karbonátok]

Törköly: könnyen, gyorsan romló alapanyag! Szakszerű cefrézésre és lepárlásra gondot kell fordítani!

 Korábban a legelterjedtebb pálinkafajta volt, az ország szinte minden szőlőtermelő vidékén készítették. A törkölypálinkához a szőlő feldolgozásából keletkező, a préselés után visszamaradó részek - kocsány, héj, mag - szolgálnak alapanyagul. Az édes törköly a legalkalmasabb pálinka készítésére. A Tokaji aszú törkölyének kifőzéséből származó tokajiaszú-törkölypárlat kifejezetten különlegességnek számít.

Szőlőtörköly:

Ez nem más, mint a préselés után visszamaradt gerezd, mag, héj. A héjban visszamaradt cukor- és savtartalom erjeszthető. A törkölycefrét erjesztés közben keverni kell.

Vadgyümölcs és különleges pálinkaalapanyagok.

A vadalma, a vadcseresznye, ésa vadkörte kedvelt alapanyag pálinka főzésére. Nagy hagyománya van az Őrségben a vadalma pálinkának, Hegyközben, Abaújban és Zemplénben a vadcseresznye pálinkának, valamint leginkább Erdélyben és az Északi-középhegységre jellemző, hogy vadkörtéből főzzenek pálinkát.

A vadgyümölcsből készült pálinkák igen ritkák, a cefre alacsony cukorfoka miatt elkészítésük művészet!

A piacon igazi különlegességnek számítanak a jólsikerült vadgyümölcs pálinkák. A vadalmát az Orségben, a vadcseresznyét a Zemplénben, Hegyközben főzik.   A vadkörte (vackor) már gyakoribb alapanyag, erdős helyeken, legelőkön gyakran található. Vadkörtepálinkát az Északi-középhegységben készítenek jelentős mennyiségben. Erdők-mezők növénye a kökény, amely a fagyok elott fanyar, savanyú ízű, de a fagyok hatására – miután megcsípte a dér – édeskés. Ekkor leszedve készíthetnek belőle pálinkát, mely a különleges ízek kedvelőinek okozhat élvezetet.

A bodza fekete/lilás terméséből készítik a bodzapálinkát. A Közép-hegységben és az Alföldön egyaránt előfordul az édes ízű pálinka készítése. A bodza bogyót kézzel szedik, vödörben, kosárban, hordóban élesztő segítségével erjesztik.

Aki Kecskemét és Soltvadkert környékén, vagy éppen a Zemplénben Göncnél, jó néhány nemesített bodza ültetvényt láthat az út mentén. Vad és nemesített változata egyaránt a pálinka alapanyaga. A pálinkát az érett, sötétlilásan fekete terméséből főzik. 1680-ból fennmaradt egy olyan recept, amely arról árulkodik, hogy a bodzavirágot szárítva szüret után a musthoz adták és így különleges, muskotályos ízű lett a bor. Nagy mennyiségu gyümölcs kell a pálinka előállításához, ember legyen, aki megszedi!

A boróka, vagyis a gyalogfenyő toboza adja az alapanyagot a borókapálinkához. Nyugaton a gin típusú italok ízesítésére szolgál. 
A csipkebogyó gyakori adalékanyag más pálinkához, de különálló párlatként is elkészítik. A csipkebogyó piros, húsos, érett termését használják fel pálinkafőzéshez.

Kedvelt vadon termő növényünk a csipkebogyó, melyből teát, lekvárt is készítenek, de pálinka alapanyagnak is remek.

Főképp az Északi-középhegységből maradt fent utalás a kökénnyel ízesített pálinkákról. Az erdőszéleken és bozótokban gyakori növényből bort és pálinkát egyaránt készítettek.
Kárpát-medencében jelentős somültetvények voltak, melynek piros terméséből készítenek pálinkát. A sompálinkát inkább csak néprajzi adatok említik, leginkább az Északi-középhegységből.
A mai napig különleges, ritkaságnak számító párlatok a vadgyümölcsből készült pálinkák, melyet szívesen fogyasztanak mind hazai, mind pedig külföldi pálinkakedvelők.

Diópálinka igaziból nincsen, csak dióval ízesített pálinka, mely egyfajta ágyas pálinka, amit törköly vagy vegyes pálinka alapból készítenek. Dió pálinkájáról híres az ország majdnem legkeletibb pontján fekvő Milota.

Vegyes gyümölcs alapanyagú pálinkák a 20. század elején az összes pálinkák 70 %-át adták, részben azért, mert a termelők a gyümölcsöket érésük sorrendjében, egy gyűjtőedényben erjesztették, majd főzték, illetve a kisebb tételeket nem főzték külön az üstkapacitás ésszerű kihasználása végett. Ilyen vegyes gyümölcs pálinkákat az ország minden területén főznek.

A vasi dűlők mentén jónéhány nagyszemű vadmirabolán, dobzó terem. Ezek jó cukorfokot adnak a cefrének, ezért előszeretettel szedik őket a hozzáértők. Különleges ritkaság még a folytós berkenye, és a naspolya, íze finom, de pektintartalma miatt nehezen cefrézhető.

Szintén ritka, különleges zamatú vadon termő növényünk a som, amelyből Ózd környékén főznek finom italt.

Legfontosabb nyersanyagaink a termesztett gyümölcsök. A különböző gyümölcsök beltartalmi értékeit az

1. táblázat foglalja össze.

Különböző gyümölcsfajok jellemző átlagos beltartalmi értékei (g/100 g)

Gyümölcsfaj	Cukor	Sav	Szárazanyag
Alma	6-12	0,2-1,2	14-18
Körte	8-12	0,1-0,3	14-18
Birs	11	0,41	15, 5
Cseresznye	12-18	0,4-0,8	14-20
Meggy	8-15	0,6-1,8	15-20
Kajszi	8-12	1,0-1,8	12-18
Szilva	10-20	0,5-1,2	15-20
Őszibarack	8-12	0,3-04,	14-16

A gyümölcsök eltérő makro és mikro-összetétele okozza az eltérő kihozatalt (egységnyi alapanyagból előállítható szesz mennyisége) és érzékszervi eltéréseket. További különbségek tapasztalhatók fajtánként is.

Érdekességként meg lehet említeni az eperfát, melynektermése igen alkalmasnak bizonyult pálinkakészítésre. A XX. század első felében - különösen a jól jövedelmező selyemhernyó tenyésztés érdekében - országszerte sok eperfát telepítettek kertekbe és országutak mentén. Az eperfák azonban a bevándorolt amerikai szövőlepke terjedési gócaivá váltak, így az ország eperfa állományát túlnyomó többségben kivágták, újakat pedig nem telepítettek helyükre.

Az eperpálinka különösebb zamattal nem rendelkezik; csekély édeskés ízétől eltekintve meglehetősen semleges ízű ital. Igényes fogyasztók alig keresték, inkább az olcsóbb italokat kereső, finom ízekre kevéssé igényes fogyasztóközönség itala volt.

A vadgyümölcsök közül legértékesebb gyümölcsszeszipari alapanyag a boróka termése. A toboztermők osztályába, a ciprusfélék családjába tartozó növénynemzetség. Termése 7-9 mm átmérőjű, lágy húsában három kemény mag található. A magok íze édeskés, illatuk a terpentinére emlékeztető. A gin típusú italok fontos ízesítője, amit a termés alkoholos lepárlásával készítenek. A múlt század első felében egyik legismertebb és legnagyobb volumenű export pálinkafajtánk, és a hazai fogyasztók körében is igen kedvelt volt. Értékét jelentősen növeli a nagy cukortartalom (20-25%), ami jó szeszhozamot eredményez.

Európa több országában készítenek
a borókából pálinkát ezek összetétele - főleg olaj- és terpéntartalmuk miatt – és zamata igen különböző aszerint, hogy termőhelyük a hegyvidék vagy az alföld volt. Előbbiek némileg kesernyésebbek (s olajban gazdagabbak), utóbbiak zamatosabbak. Egyes vidékeken (pl. Erdélyben) fenyőpálinkának vagy fenyővíznek nevezik a borókából készült pálinkát. Nagyon ismert a Szlovákiában termett boróka pálinkája (borovicska). (A gin gabonapálinkával kivonatolt borókabogyókból készül, több ízesítő drog felhasználásával, majd lepárlással.)

Gyümölcsalapanyagok átlagos szeszhozama (alkohol/100 kggyümölcs)

Ugyancsak említésre méltóak még az áfonya (kék, ill. vörös), a berkenye (kerti és a lisztes berkenye), a bodza (gyalogbodza vagy földibodza terméséből - rendszerint a fekete bodza bogyóinak hozzákeverésével), a málna, a szeder (fekete) és a szedermálna (szeder és málna keresztezéséből származik).